Sirubia

Ki ne vágyott volna kamaszkora óta arra, hogy olyan világi trükköket adjon elő a rágógumis papírral meg némi gyufával, mint MacGycer. Miközben persze a szkeptikus és a reáltudományokban képzetlen néző egyaránt tudta, hogy a megoldások csak félig helyesek, mégis remekül szórakozott.

Vannak egyértelmű esetek, melyről tudjuk, hogy nem, például 3 tábla csokoládéval ipari savszivárgást megállítani valószínűtlen, de vannak amik történetesen használhatóak. Ez a könyv részletesen és téma szerint csoportosítva sorra veszi az egyes részekben bemutatott trükköket. Bret Terrill és Greg Dierkers a két szerző minden egyes tükkhöz leírja, hogy mire van szükségünk, mit kell tennünk, mi a bemutatott trükk fizikai-kémiai-mechanikai alapja és hogy mennyire valószínű, hogy a fogások a valóságban is kihúznának minket a slamasztikából.

Nézzünk egy példát:
Kombinációs ajtózár kijátszása

Hol láthattuk: A Tűz és jég című részben, ahol Mac barátját meggyilkolják egy ellopott ékszer miatt, és a nyomok egy jól őrzött konzulátusra vezetnek.

Mire van szükség: egy nyomógombos számzáras ajtó, egy ceruza, egy darab papír

Teendők:

1. A ceruza belsejében lévő grafitot össze kell zúzni, hogy finom port kapjunk belőle.
Szórjuk a port a meglévő darab paprunkra.
Fújjuk rá a papírról a grafitport a számzár gombjaira, ügyelve rá, hogy mindenhova jusson egyenletesen.
Gondosan vizsgáljuk meg melyik gombra tapadt a legtöbb grafitpor.
Nyomjuk meg ezt a gombot.
Keressük meg, melyik a második olyan gomb, amire a legjobban tapadt a grafit, és nyomjuk meg ezt is.
És így tovább, amíg végig nem érünk a megfelelő darabból álló számsoron és ki nem nyílik az ajtó

Amiért működhet: Mikor az ujjak megérintik a gombokat, finom olajos lenyomatot hagynak maguk után. Minden következő gombra így már kevesebb zsír tapad rá. És persze minél többször nyomnak meg egy gombot annál zsírosabb lesz. Így tehát a grafitport (mely igen finomra porrá törhető, így tehát kiváló indikátoranyag lehet e kísérlethez) kirajzolja nekünk a gombok megfelelő sorrendjét.

Sajnos a tévétörténelem egyes fejezetei máig feldolgozatlanok, pedig vannak olyan gyöngyszemek, amely a mai napig rejtve vannak előttünk. Ilyen például a Digitalk (ami nem digi-talk hanem digit-alk, azaz digitális alkalmazásokat jelent), amelyről mai mesénk fog szólni. Mivel a felvételek még a NAVA egy penészes egérrágta dobozában hevernek pár terás tárolószerverén pihennek, metaadataiktól elszakítva szomorúan, ezért csupán élvezetes leírásomra tudnak hagyatkozni az érdeklődőknek.

Az MTV már a rendszerváltás előtt lehetővé tette, hogy a magyar nép is értesüljön a tudomány és technika bámulatos haladásáról (hogy a Föld banán alakú és hogyan lehet birkavesével földrengést megelőzni), így elindította 1987-ben a Digitalk című műsorát (érezzük a haladó gondolkodást az amerikánus címadás mögött, ugye?).

Sajnos a műsorról szó szerint semmit nem lehet találni Vágó Istvánról szóló Wikipedia szócikkben, sem a az imdb-n. Az oktató célú ismeretterjesztő sorozatnak 22 része készült el és került adásba, összesen 12 óra műsoridővel. Emellett elkészült egy, idézem: “számítógép-oktatóanyag Comodorre 64 számitógépre való magnetofonkazettára rögzithető formában” A témában szakértő vendégeket Vágó István interjúvolta meg, miközben bejátszásokkal illusztrálták az elhangzottakat. A részek általában tematikusan a számítógépes-információtechnológiai fejlesztéseknek egy szeletét járták körül:

• vállalatirányítási rendszerek
• robotok
• szoftver
• tervezés, modelezés, szimuláció a gyártásban
• gyógyítás
• informatika az oktatásban
• művészet, szórakozás

A kor körülményeihez képest a külső és belső felvételekkel, látványos bejátszásokkal és esetenkénti stúdióban látható demonstrációkkal kimondottan izgalmas volt a műsor. Szinte láthatjuk magunk előtt az ijedten felsikkantó nézőket, amikor a robottechnológiát bemutató részben egy kisebb kredenc nagyságú robot gurul be a kanapéban ülve beszélgető riporter és riportalany közé, U alakú karja között egy pohár vizet ki-ki lötyögtetve.

Ha visszagondolunk, hogy ilyen csodákat láthatott a jónép a februárban frissen indult Szomszédok és velőtrázóan visongató Linda között, akkor valóban valamiféle eksztatikus élmény foghatta el a nézőt, amikor arra gondolt, hogy a jövő elkezdődött elérkezett. A meghívottak a lehetőséget talán kicsit maguk is hitetlenül fogadva, de izgalomtól elfojtott hangon, már valódi napi tapasztalatokról számoltak be erősen keresgélve a szavakat, amikkel leírhatják a csodát olyanoknak, akik még csak távolról hallottak számítógépről. És itt még majd egy évtizedre vagyunk attól hogy Vágási Feri vindózkilencvenöt után vágyakozzon.