Sirubia

Ha még nem ajánlottam volna a cseh fejlesztőcég (development+dizájn), az Amanita játékát, a Machinariumot, akkor nagyon rosszul tettem. A remek kis stempunkos hangulatúként is aposztrofált böködős karakterirányítós játék még 2009 második felében lett igen népszerű, sokan le is töltötték, kevesebbek meg is vásárolták a a PC-n, Mac-en és Linux-on egyaránt futó játékot, mely nem tartalmazott DRM-et, így nem kellett sem aktivációs kóddal vagy valamilyen autentikációval bajlódni. Jakub Dvorsky a fejlesztőcég részéről úgy becsüli, hogy a játékosok 85-95%-a nem vásárlás útján jutott az eredetieleg 20 dollárba kerülő játékhoz. Éppen ezért augusztus 12-ig amnesztiát hirdettek, és az eredeti ából 75%-ot elengedtek. Azaz csupán 5 dollárért legálissá teheti a birtoklást a kalózpéldány tulajdonosa. És hogy beigazolódik a közgazdasági tézis, hogy egy élményjószág esetében a tényleges értéket annak felhasználása/megélése, jelen esetben a játékélmény után tudjuk megmondani mi sem igazolja jobban, hogy bár eredetileg sokalltam az árat, de én is meg fogom venni a játékot. Tegyetek ti is így. Aki még nem ismerné, annak egy kis bemutató:

Mivel a külső vinyónak nem volt eddig neve, éppen ideje volt, hogy felavassam egy jókis adatmentős-backupolós 3 gépet újrainstallálós nappal. És ha már itt tartottunk, nem lehetett kihagyni az alábbi poén:

A napokban egy regisztráció segítségével hozzásegítettem valakit extra 250 Mb-hoz, de nem volt időm eljátszani a Dropbox-szal, mire ezt a szomorúan mosolygó gépet és az alábbi emlékeztetőt kaptam.

Kicsit volt ma még lehetőségem nyomogatni az iPadet, két fontos usability észrevétel: A copypaste-et egy kissé nehézkesnek érzem, és az ékezetes betűk előcsalogatása (ami ugyanaz a megoldással érhető el: lenyomva tartva másodlagos helyi menü jelenik meg, így választható ki az ujj elcsúsztatásával a kívánt betűre és az onnan való ujjfelemeléssel.) Egy kis egotrip az előző kép, bocsássátok meg :) Ismét köszönet Lackac-nak a lehetőséget.

Olvasom tovább…

Jöjjön a szubjektív first hands-on élmény: bár a készülék alig 0.68 kg-os ez a súly eléggé relatív: elsőre kézbe véve a táblagép az 1024×768 látvány miatt könnyűnek érezzük egy hasonló netbookok élménye után, de ahogy Bigyó Felügyelő rávilágított egy idő eltelte után nehezebbnek érezzük. (Valahogy úgy, mint az egy Gyűrűt…) A fényes LCD kijelző, mely maximális fényerőre állítva a legkeményebb szívűeket is megkönnyezteti, kiváló a fényképek nézegetésére, remekül szolgálja az iPhone-on és iTouch-on már megszokott effekteket, és egyértelműen menő.

A gyakorlati használat terén: képregényolvasásra szintén alkalmas, nagyon szépen kihozza a színeket is, azonban könyvolvasásra nem javasoljuk. A böngészőn is élvezhetően lehet szörfölni a neten, azonban a gépelésről már megoszlanak a vélemények. Volt olyan a jelen lévő tesztelők közt aki azonnal megszerette, a kezdeti félregépelések ellenére is, azonban én egy 3 soros levélnél többet nem lennék hajlandó megírni rajta a pontossághoz szükséges (számomra) terészetellenes kéztartásban, annak ellenére sem, hogy támogatja a magyar ékezetes betűket. Valószínűleg ez annak is a függvénye, hogy alapvetően kinek mennyire kényelmes a virtuális billentyűzet. A képen is látható puha borítású tok feltehetően orvosolja a hosszabb távon kényelmetlen fogást, amit Bigyó Felügyelő kifogásolt, aki rászánja ezt a nem csekély összeget, az mindenképpen ruházzon be 39 dolcsiért egy tokba is.

Ami pedig a jó-e az iPad vitát illeti, pár dolgot észrevételeznék: a bemutatás után nem sokkal iszonyatos kritika zúdult az Apple-re Olvasom tovább…

A feladat: egy 2.0.5.-ös verziójú Tigeren futó iCal (hordozható gép) és egy 3.0.8. León futó iCal (iMac) és egy BlackBerry összehangolása olyan módon, hogy egy bejegyzést ne kelljen kézzel felvinni, mint az állatok.

Mert az asztali gép előtt dolgozik az emberfia ha már megvette, viszont amikor megbeszélésre, egyetemre, ügyintézni megy, akkor nála van a laptop. Azonban sok helyen nem célszerű kinyitni a gépet (egyes villamos és buszjáratok) meg nem is kényelmes kivenni a táskából, tokból, felnyitni szóval macera, tudjuk. Ilyenkor viszont kényelmesen elő lehet venni a telefont, és azon megnézni h mikorra is beszéltem meg a találkozót vagy egyáltalán hova. Meg egyébként is 2009-ben ugyan legyenek szívesek már szinkronizálni az eszközeim!

• Továbbá az is szempont, hogy az iCal-ban és a BlackBerryn meglévő kb. 200 már létező bejegyzést tudjuk migrálni, ne kellejen felvinni újra sehova.
• Mivel az új iCal a Blackberry Desktop Manager segítségével gond nélkül beszél egymással, ez legalább nem probléma.
• Szempont még, hogy egyes emberek Google Calendarjára ha már fel vagy iratkozva (subscription) akkor szeretnéd az ő elfoglaltságait is látni a naptáradban.

Az egyetlen épeszű megoldásnak a Google Calendar tűnt, melyre felfűzhető a többi.

A nehezítő körülmények, melyek a GoogleApps Helpben történő mélyfúrások után derültek ki, vagy a 3 órás szop szórakozás végére:

• A két iCal között már elég nagy a verziókülönbség (2.0.5. és 3.0.8.) ahhoz, hogy két eltérő módszert kelljen találni az összekapcsolásukra.
• A mobilapp elegáns megoldásáról mondj, le, mert csak androidos készülékre fejlesztették még le.
• Biztosan lehet tudni, hogy az iCal alól nem lehet a Google Calendar számára látható todo itemeket létrehozni.
• Az iCal 2.0.5.-ös verziója, azaz a legfrisebb, ami még elfut Tigeren nem syncelhető össze a Google Calendarral. “Only Apple iCal 3.x(on Mac OS X v10.5+) and Mozilla Sunbird 0.8+ support CalDAV sync.”
• Ha már sikeresen felvittél adatokat és esetleg duplikátumok keletkeznek, melyeket törölsz az iCalból vagy a BlackBerryről, és az történetesen az ismerősöd naptárjából egy item, akkor minden törölt itemről e-mailt fog küldeni az eseményben érintetteknek. Még akkoris ha már egy lejárt határidejű eseményről van szó.
• A kedvencem: a Google Calencarba nem tudod egy szimpla sync opció rányomásával felvinni a létező eseményeket mobilról, mert a Google Calendar csak az első sikeres syncelés utáni beírt eseményeket rögzíti, azot a kétszázat, ami eredetileg meg volt a mobilodon, azt nem rögzíti.

Hogy csináljuk ezek ellenére gyorsan, egyszerűen, a fenti cspdákat elkerülve?
Olvasom tovább…

Ha az ember nem profi fotós mindig nagyon lelkesen fényképez a vakációk, kirándulások alkalmával és abban a reményben ül le letölteni a képeket, hogy ma igazán remek képeket lőtt. Aztán megnézi őket és rájön, hogy megint nem sikerült. Vannak azonban témák, amikkel könnyen szépet és látványosat lehet alkotni, például a panorámaképek.

Ha megvannak a képeink, már csak össze kell illeszteni.
De nem csak egymás mellé dobáljuk, mert akkor ez lesz belőle:
Itt szemmel láthatóan az eltérő szögekből fakadóan az erős napsütésben készített képek színei eltérnek, plusz a 7-8. szabály (lásd lent) sem volt teljes egészében betartva.

Mivel rakjuk tehát össze a képket?
Sokat a Photoshop ezen funkciójára esküsznek. Én a Hugint használtam, ezért ezen tapasztalataimat írom le lentebb. A Hugin előnyei:

• ingyen letölthető,


• Macre való,


• alaptudás nélkül is használható,


• sok finomhangolási lehetőség van benne, aminek hasznát veheti az is, aki később többet időzne ezzel a hobbival.


• véleményem szerint könnyen kezelhető felülete van, hamar kiismeri magát rajta a felhasználó

A végeredmény ez lett és teljesen elégedett vagyok vele, különösen első próbálkozásra és különösen, hogy az alapanyagok elkészítésekor sok apróbb hibát vétettem, de ezeket a Huginnal könnyen korrigálni tudtam (a kőkerítés nem merőleges, mint ahogyan azt a kis kép sugallja, hanem a valóságban vízszintes, de kinagyítva lehet érzékelni h kb 200°-os szélességben készült): Olvasom tovább…

Három év alatt meg lehet tanulni az egyetemi ügyintézés csínját-bínját és a helyi szokásokat (Jön egy tanszéki értesítő e-mail a levlistára és egy az e-mail címedre; majd két héttel később egy papíros levél postán azóta már elavult adatokkal.)

De most újra olvasva az évkezdéshez küldött értesítőt, megakadt egy részen a szemem :

A levél mellett található a BME 2009-es tanulmányi tájékoztatója egy DVD-n. (Ennek anyaga letölthető a Központi Tanulmányi Hivatal honlapjáról: www.kth.bme.hu is) [...]
A BME tanulmányi tájékoztatója a Microsoft-tal együttműködésben készült el azért, hogy segítsük a legális szoftverhasználatot, illetve olyan hasznos információkat adjunk az elsősök kezébe, amelyek elősegítik a jó szakemberré válásukat. A DVD-n eredeti Office 2007 is található.

Az indoklás mindent visz.

/A szerző megy és befejezi a rokonok számára az ubuntu telepítést./

A Tofu után a Coconut Batteryt szeretném ajánlani, ami megmutat minden információt a laptop akkujáról:

• megmutatja az eddigi töltési ciklusok számát (itt éppen 403 ciklus);
• megmutatja a korát (jelen esetben 48 hónap);
• megmutatja az akku eredeti kapacitását;
• megmutatja tart-e még az aktuális töltés;
• megmutatja érzékel-e gép hálózati feszültséget;

• megmutatja az akku aktuális állapotú kapacitását (értelemszerűen az ábrán is látható, hogy ez egy 4 éves gépnél csak 35%-a az eredeti kapacitásnak).

  Inteles és PPC-s Macen is használható, ingyenes és letölthető innen.
  
  

Az egyik nagy problémám a számítógép előtt üléssel mindig az volt korábban, hogy hoszabb szövegek olvasását kényelmetlennek találtam. Különösen digitalizált könyvek, szakdolgozatok, szakirodalom esetében volt ez így, ahol nem érte volna meg kinyomtatni az anyagot sem forintálisan, sem praktikussági okoból (és természetesen elvből sem).

Azóta ezt a problémámat a Tofu oldotta meg. Ez a meglepően egyszerű kis Maces program nem csinál mást, mint a beadott fájlt tartalmazó szöveget hasábokra tördeli, valahogy úgy ahogy a képen.

A program megalkotóját, Amar Sagoo-t komolyan foglalkoztatta miért kényelmetlen a képernyőn olvasás, és azt találta, hogy túl szélesek a sorok. Ezért a Tofu szövegmegjelenítése sokkal jobban hasonlít az újságok hasábjaihoz, mint a könyv oldalaihoz vagy sima html-be bedobált szövegek böngészőnyi szélességű megjelenítéséhez. Olvasom tovább…