Sirubia

Az információszabadság az állam ellenőrzésének egyik legfontosabb eszköze – aktuálisan különösen nagy szükség van rá, hiszen a kormány kétharmados parlamenti többséggel gyakorolja hatalmát, illetve a gazdasági válság hatásaként sorra születnek olyan állami döntések, amelyek egyre többször beavatkoznak a hétköznapjainkba.

Filmünkből megtudhatja, hogyan kell közérdekű adatigénylést benyújtani, mik az adatigénylő jogai, és mik az adatkezelő kötelességei. Léteznek ugyanakkor korlátok is, de alapszabályként elmondható, hogy az állam által kötött szerződések, és a közpénzek felhasználása mindig szabadon megismerhető. Arra is kitérünk, hogy mik a lehetőségek, ha egy adatigénylésre nem érkezik válasz.

Bizonyára sokaknak ismerősek például az állami tulajdonú cégek vezetőinek a fizetéséhez, az egyetemi rektorok javadalmazásához, a Gripen vadászgépek beszerzése körüli gyanús ügylethez kapcsolódó történetek, vagy akár a nettó közpénzpazarló sávolyi motorversenypálya-beruházás megakadályozása. Ezeket az eredményeket az újságírók és a civil szervezetek az információszabadság adta joggal élve érték el közérdekű adatos pereink segítségével.

A lényeg tehát, hogy bárki, akit érdekelnek a közérdekű adatok, megismerheti azokat. A gyakorlatban ez elsősorban az újságírókat érinti, számukra munkaeszköz, a cikkekhez szükséges információbázist tudják felépíteni – a közérdekű adatok a helyi témáktól kezdve országos ügyekig használhatóak.

A TASZ közel 10 éve segíti az újságírók munkáját, jogi tanácsot adunk, amennyiben szükséges, pereket indítunk. Forduljon hozzánk Ön is! Használja a közérdekű adatok megismerésének jogát!

Ismerje meg az újságíróknak készült módszertani füzetünket (pdf), és tájékozódjon a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogszabályokról rövid összefoglalónkból!

via tasz.hu

Around 28:40 (no, this video is not that scene, it’s just for the eyes) Johnny complains about the uploaded data being too much. He’s asks: ‘what did you upload, the Library of Congress?’. But earlier they said the data is about 320Gb.

Footnote for beginners and those who slept through the Introduction to computer science: the printed collection of the Library of Congress expressed in data is around 235 terabytes today. Okay, be fair and let’s not hide the fact, that if you go back to 1995(when the movie was made) to check the data amount you’ll find that the Library hard drives held “just” one-half of one terabyte – which is far from 235 terabyte. For staying a bit on the educational line: the Library’s data amount is getting bigger with time (now it’s estimated growth rate is: 5 terabytes/month).

Just sayin’. Also: trolling is a art.

„640 KB – mindenkinek elégnek kell lennie.”

/Bill Gates – 1981/

[citation needed ]

Sajnos a tévétörténelem egyes fejezetei máig feldolgozatlanok, pedig vannak olyan gyöngyszemek, amely a mai napig rejtve vannak előttünk. Ilyen például a Digitalk (ami nem digi-talk hanem digit-alk, azaz digitális alkalmazásokat jelent), amelyről mai mesénk fog szólni. Mivel a felvételek még a NAVA egy penészes egérrágta dobozában hevernek pár terás tárolószerverén pihennek, metaadataiktól elszakítva szomorúan, ezért csupán élvezetes leírásomra tudnak hagyatkozni az érdeklődőknek.

Az MTV már a rendszerváltás előtt lehetővé tette, hogy a magyar nép is értesüljön a tudomány és technika bámulatos haladásáról (hogy a Föld banán alakú és hogyan lehet birkavesével földrengést megelőzni), így elindította 1987-ben a Digitalk című műsorát (érezzük a haladó gondolkodást az amerikánus címadás mögött, ugye?).

Sajnos a műsorról szó szerint semmit nem lehet találni Vágó Istvánról szóló Wikipedia szócikkben, sem a az imdb-n. Az oktató célú ismeretterjesztő sorozatnak 22 része készült el és került adásba, összesen 12 óra műsoridővel. Emellett elkészült egy, idézem: “számítógép-oktatóanyag Comodorre 64 számitógépre való magnetofonkazettára rögzithető formában” A témában szakértő vendégeket Vágó István interjúvolta meg, miközben bejátszásokkal illusztrálták az elhangzottakat. A részek általában tematikusan a számítógépes-információtechnológiai fejlesztéseknek egy szeletét járták körül:

• vállalatirányítási rendszerek
• robotok
• szoftver
• tervezés, modelezés, szimuláció a gyártásban
• gyógyítás
• informatika az oktatásban
• művészet, szórakozás

A kor körülményeihez képest a külső és belső felvételekkel, látványos bejátszásokkal és esetenkénti stúdióban látható demonstrációkkal kimondottan izgalmas volt a műsor. Szinte láthatjuk magunk előtt az ijedten felsikkantó nézőket, amikor a robottechnológiát bemutató részben egy kisebb kredenc nagyságú robot gurul be a kanapéban ülve beszélgető riporter és riportalany közé, U alakú karja között egy pohár vizet ki-ki lötyögtetve.

Ha visszagondolunk, hogy ilyen csodákat láthatott a jónép a februárban frissen indult Szomszédok és velőtrázóan visongató Linda között, akkor valóban valamiféle eksztatikus élmény foghatta el a nézőt, amikor arra gondolt, hogy a jövő elkezdődött elérkezett. A meghívottak a lehetőséget talán kicsit maguk is hitetlenül fogadva, de izgalomtól elfojtott hangon, már valódi napi tapasztalatokról számoltak be erősen keresgélve a szavakat, amikkel leírhatják a csodát olyanoknak, akik még csak távolról hallottak számítógépről. És itt még majd egy évtizedre vagyunk attól hogy Vágási Feri vindózkilencvenöt után vágyakozzon.

Ha az ember nem profi fotós mindig nagyon lelkesen fényképez a vakációk, kirándulások alkalmával és abban a reményben ül le letölteni a képeket, hogy ma igazán remek képeket lőtt. Aztán megnézi őket és rájön, hogy megint nem sikerült. Vannak azonban témák, amikkel könnyen szépet és látványosat lehet alkotni, például a panorámaképek.

Ha megvannak a képeink, már csak össze kell illeszteni.
De nem csak egymás mellé dobáljuk, mert akkor ez lesz belőle:
Itt szemmel láthatóan az eltérő szögekből fakadóan az erős napsütésben készített képek színei eltérnek, plusz a 7-8. szabály (lásd lent) sem volt teljes egészében betartva.

Mivel rakjuk tehát össze a képket?
Sokat a Photoshop ezen funkciójára esküsznek. Én a Hugint használtam, ezért ezen tapasztalataimat írom le lentebb. A Hugin előnyei:

• ingyen letölthető,


• Macre való,


• alaptudás nélkül is használható,


• sok finomhangolási lehetőség van benne, aminek hasznát veheti az is, aki később többet időzne ezzel a hobbival.


• véleményem szerint könnyen kezelhető felülete van, hamar kiismeri magát rajta a felhasználó

A végeredmény ez lett és teljesen elégedett vagyok vele, különösen első próbálkozásra és különösen, hogy az alapanyagok elkészítésekor sok apróbb hibát vétettem, de ezeket a Huginnal könnyen korrigálni tudtam (a kőkerítés nem merőleges, mint ahogyan azt a kis kép sugallja, hanem a valóságban vízszintes, de kinagyítva lehet érzékelni h kb 200°-os szélességben készült): Olvasom tovább…

A Tofu után a Coconut Batteryt szeretném ajánlani, ami megmutat minden információt a laptop akkujáról:

• megmutatja az eddigi töltési ciklusok számát (itt éppen 403 ciklus);
• megmutatja a korát (jelen esetben 48 hónap);
• megmutatja az akku eredeti kapacitását;
• megmutatja tart-e még az aktuális töltés;
• megmutatja érzékel-e gép hálózati feszültséget;

• megmutatja az akku aktuális állapotú kapacitását (értelemszerűen az ábrán is látható, hogy ez egy 4 éves gépnél csak 35%-a az eredeti kapacitásnak).

  Inteles és PPC-s Macen is használható, ingyenes és letölthető innen.
  
  

Az egyik nagy problémám a számítógép előtt üléssel mindig az volt korábban, hogy hoszabb szövegek olvasását kényelmetlennek találtam. Különösen digitalizált könyvek, szakdolgozatok, szakirodalom esetében volt ez így, ahol nem érte volna meg kinyomtatni az anyagot sem forintálisan, sem praktikussági okoból (és természetesen elvből sem).

Azóta ezt a problémámat a Tofu oldotta meg. Ez a meglepően egyszerű kis Maces program nem csinál mást, mint a beadott fájlt tartalmazó szöveget hasábokra tördeli, valahogy úgy ahogy a képen.

A program megalkotóját, Amar Sagoo-t komolyan foglalkoztatta miért kényelmetlen a képernyőn olvasás, és azt találta, hogy túl szélesek a sorok. Ezért a Tofu szövegmegjelenítése sokkal jobban hasonlít az újságok hasábjaihoz, mint a könyv oldalaihoz vagy sima html-be bedobált szövegek böngészőnyi szélességű megjelenítéséhez. Olvasom tovább…

A felsőoktatásba való jelentkezés hosszas, túlbonyolított és bürokratikus eljárás volt már 3 éve is és most is az. Vannak azonban pozitívumai is, például van lehetőség bizonyos dolgok módosítására és utólagos beadásra.

A felvi.hu előrelépés volt a korábbi alig-létező digitális tájékoztatáshoz képest. Azonban maga az ügyintézés nagyobb része sokáig papír-alapú volt. Az elmúlt 1-2 évben viszont kissé átjárhatóbbá vált az egész procedúra és lehetőség nyílt online ügyintézésre is. Vessünk rá egy pillantást.

A felvi-sek meglehetősen ügyesen elrejtették a belépőfelületet. Kb 16 helyen el lehet olvasni hogy az e-felvételi eljárás menüpontban lehet intézni az intézendőt, ott azonban csak egy általános leírás volt. Nagyjából 10 perc össze-vissza kattintgatás után meg is lehet taláni a Belépés gombot.

Innentől kellemes meglepetések sorozata. Szép, tiszta és egyértelmű felület és menü. Azonnal át lehet tekinteni, hogy mik az opciók (adatok megtekintése, dokumentum feltöltés, a felvételi adminisztrációs folyamat jelenleg állása, sorrendmódosítás).

A dokumentumoknál egészen konkrétan meg lehet nézni, hogy melyik beadott igazolás melyik szakra nyert elfogadást, melyik lett elutasítva és hogy miért (azaz indoklással). Valamint utólagosan is fel lehet tölteni igazolásokat és letölteni a korábbiakat.

Összességében sok haszos apróság van a rendszerben ami valós igényeken alapszik, vizuálisan is kellemes, sokkal egyszerűbbé és áttekinthetőbbé teszik az egész eljárást. Az e-felvételit amúgy a Webtownosok készítették.

“2000-ig négy vagy öt számítógépnek elégnek kell lennie az egész világnak.”

/T.J. Watson az IBM elnöke, 1945/