Sirubia

Ha az ember nem profi fotós mindig nagyon lelkesen fényképez a vakációk, kirándulások alkalmával és abban a reményben ül le letölteni a képeket, hogy ma igazán remek képeket lőtt. Aztán megnézi őket és rájön, hogy megint nem sikerült. Vannak azonban témák, amikkel könnyen szépet és látványosat lehet alkotni, például a panorámaképek.

Ha megvannak a képeink, már csak össze kell illeszteni.
De nem csak egymás mellé dobáljuk, mert akkor ez lesz belőle:
Itt szemmel láthatóan az eltérő szögekből fakadóan az erős napsütésben készített képek színei eltérnek, plusz a 7-8. szabály (lásd lent) sem volt teljes egészében betartva.

Mivel rakjuk tehát össze a képket?
Sokat a Photoshop ezen funkciójára esküsznek. Én a Hugint használtam, ezért ezen tapasztalataimat írom le lentebb. A Hugin előnyei:

• ingyen letölthető,


• Macre való,


• alaptudás nélkül is használható,


• sok finomhangolási lehetőség van benne, aminek hasznát veheti az is, aki később többet időzne ezzel a hobbival.


• véleményem szerint könnyen kezelhető felülete van, hamar kiismeri magát rajta a felhasználó

A végeredmény ez lett és teljesen elégedett vagyok vele, különösen első próbálkozásra és különösen, hogy az alapanyagok elkészítésekor sok apróbb hibát vétettem, de ezeket a Huginnal könnyen korrigálni tudtam (a kőkerítés nem merőleges, mint ahogyan azt a kis kép sugallja, hanem a valóságban vízszintes, de kinagyítva lehet érzékelni h kb 200°-os szélességben készült): Olvasom tovább…

Az emlékezet felülírása

Persze a képhamisítások története sokkal régebben kezdődött: Lenin már életében tisztában volt a média erejével, ezért a korabeli szovjet-orosz (hiszen kezdetben még Szovjetoroszországról beszélünk) filmalkotások nagy ismertségnek örvendtek. A nagy orosz októberi szocialista forradalomról megjelent és a világban ismertté vált képek nagy része mind hamisítvány. Az alábbi képet úgy ismerjük, mint ami az 1905. január 9-i Téli Palota előtti békés, Gapon pópa által vezetett tüntetést, mely végül gólyózáporral végződött, s amely Véres Vasárnap néven vonult be a történelemkönyvekbe. A kép azonban valójában Vjacseszlav Viskovszkij 1925-ben Január 9. címen forgatott filmjének egy képkockája.

Ugyanez áll a Téli Palota 1917-es ostromának hitt képre is, ami már csak azért sem lehet valódi, mert az esemény éjszaka zajlott. Amit mi ismerünk, az valójában egy szabadtéri előadásról készült kép.

A rendszer működésének egyik árnyoldala a párt számára nemkívánatos elemek eltüntetése volt. Az első ilyen hullám a vörös terrorban tetőzött: 1918. augusztus 30-án vette hágott a tetőfokára, mikor Lenin ellen merényletet kísérletek meg, mely majdnem sikeres volt, súlyosan megsebesítette a pártvezért. De a régi bolsevikok eltüntetése már a forradalom után nemsokkal megkezdődött. Mindenki aki Leninnel, vagy poltikai örökösével Sztálinnal szembe szállt, vagy akár csak kritikát fogalmazott meg, az eltűnt. Ez annyit jelentett, hogy vagy rejtélyes gyilkosság áldozata lett, vagy „öngyilkos lett“, esetleg ha szerencséje volt, valamelyik szibériai munkatáborba GULÁG-ba hurcolták.

Az egyik legismertebb kép G. P. Goldstein felvétele (Goldstein, 1984, történelemhamisítás, érted?), melyen Lenin beszédet mondd a moszkvai Nagy Színház előtt. A képen Lenin áll az emelvény tetején, annak bal oldalán, s átellenben kicsivel lejjebb a lépcsőn Trockij és Kamenyev áll.
Ezek a fotók csupán egyszer jelentek meg a Szovjetunióban ebben a formájukban. Ugyanis ezután Sztálin munkába kezdett: saját politikai szerepének növelésével párhuzamosan elkezdte eltüntetni politikai riválisait a közéletből és az élők sorából egyaránt. 1927-ben kiadtak egy montázs-képeslapot, melyen Trockij még látható, de Kamenyev már nem. Eztuán már a képe csak abban a formában jelent meg, ahol mindkettőjük helyére öt lépcsőfokot retusáltak, vagy egyszerűen levágták a kép felét. (Mint ismeretes Trockij ugyan elmenekült a Szovjetunióból, de évekkel később a szovjet titkosszolgálat embere sebezte halálra egy jégcsányánnyal 1940 augusztusában Mexikóban.)

Egy másik ismert kép, mely 1917. november 7-én, a Nagy Október második évfordulóján készült, Moszkva főterén, a Vörös téri ünnepségen. Itt még Lenin balján a szemüveges, tányérsapkás Trockij áll. Jobbján pedig a szintén szemüveges és nagy bajszos Kamenyev. Mint a következő képen látható már mindkettőjüket eltüntette a képhamisító. Itt azonban még nem ér véget a történet. Olvasom tovább…

Képek a propaganda szolgálatában

„Egy fotó megfellebbezhetetlen bizonyítéka annak, hogy egy bizonyos dolog megtörtént. A kép torzíthat, mégis mindig megmarad a föltevés, hogy létezik vagy létezett olyasmi, ami a képen látható“ (Susan Sontag).

„A Szovjet-Oroszországban működő fényképretusálók hollywoodi kollégáikhoz hasonlóan hosszú órkat töltöttek a legkülönfélébb testi hibák eltüntetésével, segítve a kamerát a valóság meghamisításában. Joszif Sztálin ragyás arca kivételes retusáló szakértelmet igényelt.“ (David King)

Ahogy az idézet is mutatja a nyilvános szerepléseken túl a nyomtatott propagandaanyagokban is mindennek tökéletesnek kellett lennie. Ez a fajta ábrázolás közelebb van ahhoz, ahogy Sztálin láttatni szerette volna magát. A retusálók simábbá és fényesebbé tették a bajuszt és a hajat, kisimították és világosabbát tették a bőrt. Ez egy kedvelt eljárás volt, az így nyert kép ugyanis nemcsak lágyabbá tette az arcot, hanem egyfajta földöntúli dicsfényt is kölcsönzött az ábrázoltnak, vagyis sokkal távolabb volt a realitástól, ugyanakkor főként a benyomásokra apellált.

Persze a szentimentális ábrázolásnak egy más formája is közkedvelt volt és (még az ma is a politikusok körében), ez a gyermekekkel való ábrázolás. A nép vezérét ábrázoló plakáton kezdetben még csak rajzos formában jelenik meg a szovjet ifjúság, akik feltekintenek Sztálinra és virággal díszítik a képmását, vagy mint Vladimirszkij: Rózsák Sztálinnak című festményén Ez az ábrázolás egyszerre jelent meg a többi szereppel, úgy mint a dicsőséges hadvezér, a bölcs politikus, a haza atyja és a birodalom egysége. Olvasom tovább…