Sirubia

Mindennapi intellektuális empíriák


Gasometer – lakások gáztartályból


A Gasometer Bécsben található, mely épület tulajdonképpen négy önálló gáztartály, amit átalakítottak lakóépületté, lebontás helyett:

Ami kellett hozzá:
• 4 funkcióját vesztett gáztartály
• 4 tervező
• 3 évig tartó munkálatok
• 2000munkás
• 2,4 milliárd schilling értékű befektetés



Eredmény:
• 1 új funkciót nyert „lakónegyed”
• 220.000m2 beépített alapterület ( 4, egyenként 75 m magas, 65m átmérőjű gáztartály)
• 600 lakás
• 250 kollégiumi szoba
• 70 üzletes bevásárlóközpont, 450 m bevásárló utca
• 1 szabadidőközpont
• 1 óvoda
• 1, 4200 férőhelyes rendezvényterem
• 1 multiplex ( 12 terem, 2900 férőhely )
• több iroda
• bécsi városi levélár

A gáztartályok története

A tartályokat eredetileg 1896-ban, a Gaswek Simmering megrendelésére kezdték építeni s végül 1899-ben nyitották meg. De hogy miért is volt eredetileg szüksége ilyen hatalmas gáztartályokra? Annak idején ugyanis Bécsben az utcai közvilágítást gázlámpákkal oldották meg. Bécsben 1818-tól már az utcai világító berendezésekben is használni kezdték. A kezdeti szétszórt gázüzemek azonban csak viszonylag kevés épület gázfelhasználását elégítették ki, emelett 1842-ben egy angol cég, az CGA (Inter Continental Gas Association) sikeresen vásárolta fel ezeket az üzemeket, ennek eredményeképpen pedig monopolhelyzetbe került. Ez komoly problémát okozott a lakosságnak, üzemeknek egyaránt, hiszen a cég így kénye kedve szerint alakíthatta az árakat.

A városvezetés a polgármester, Dr. Karl Luegner kezdeményezésére önálló gáztározó építésébe kezdett. Az építkezések erőltett ütemben folytak, s végül a megnyitó évében 1899 októberében használatba vették. Az üzem naponta 432 ezer köbméter gázt állított elő s az évek során ezt a mennyiséget egyre csak emelték, mely lehetővé tette a háztartás a városban, sőt egy idő után az üzem folyamatos bővítésre szorult.

A város modernizálódása az 1980-as években jutott oda, hogy a városi helyett földgáz használatra álljanak át, s így majd száz év szolgálat után ‘85-ben bezárták a gyárat, amit kora miatt műemlékké nyilvánítottak. Azonban innentől kezdve az épület hosszú ideig üresen állt, hiszen nem sok gyarlati felhasználást láttak benne, tekintve, hogy hatalmas alapterületen fekvő, nagy épületkompleumról lévén szó, a lebontás is irdatlan összegeket vett volna igénybe.

Az indusztriális környezet elvétve kulturális események rendezőit csábította arra, hogy kiállításokat rendezzenek vagy éppen őrült Rave partykat, illetve filmforgatási helyszínként is szolgáltak (itt forgatták például a James Bond: The Living Daylights-t, a tizenötödik Bond-filmet). A tulajdonjogokat végül egy építkezési vállalatnak adták el, akik lakó és irodaingatlanokat álmodtak ide. A figyelemreméltó beruházás egyik előmozdítója az volt, hogy a világtendenciához hasonlóan Bécs is egyre terjeszkedett, megapoliszként nyújtózott kifelé, s elérte a korábban városszéli ipartömböket is. Ennek egyik jele volt, egy új metróvonal indult erre, mely a gyárépület után kapta a nevét. Így lehetőség adódott arra, hogy a város vékeringésébe kapcsolódva a Gasometer központja legyen egy új városnegyednek.

Az épületekről

A négy különálló tartály izgalmas építészeti kihívás volt Olvasom tovább…

2009. July 16. 6:37. | Nincs hozzászólás
Kategóriák: jár a csoki, technológia • Cimkék: , , ,