Sirubia

Muszáj vagyok megosztani veletek az egyik kedvenc képregényem mai darabját. A naponta frissülő Least I Could Do mai remekét:

Az American Chemical Society által létrehozott American Chemical Society projektje a CAS több, mint 32 millió dokumentumot tartalmazó kémiai információs adatbázis, amely publikációk és kutatási adatokat tárol és tesz kereshetővé. Ami a földi halandók számára talán ennél is érdekesebb lehet, hogy felhasználva a kumulálódott tudományos adatokat a profeszionális adatbázis mellett elérhetővé és értelmezhetővé teszik a kémiával kapcsolatos információkat a laikusok számára is. Egyrészt létrehoztak egy CAS Media Library-t, amelynek tartalma össze van hangolva a CAS adatbázisával. Másrészt a Wikipediával együttműködve egy szélesebb érdeklődésre igényt tartó online adatbázist, a Common Chemistry-t. A CAS oldalán egyébként olyan mythbusting ismeretterjesztő cikkek is ovlashatók, hogy valóban bolondak-e a kalaposmesterek és hogy valóban új elem-e a periódusos rendszer 112-es számú Ununbium-ja, vagy sem.

via Time and Relative Dimensions In Space

A Vadlo Biológiai Kutatólabor és Adatbázist üzemeltető biológusai napi tapasztalataikról tesznek közzé képregényeket változó rendszerességgel. Alább egy kisebb válogatás a jobban sikerültek közül:
Olvasom tovább…

A Symphony of Science projekt célja, hog a tudományos tudást élvezhető és közérthető formába öntve közelebb vigye az emberekhez. John Boswell a projekt ötletgazdáját (aki többek között zeneelmélettel, filozófiával és közgazdaságtannal is közelebbi viszonyt ápol és elektronikus zenei projektekben vesz részt) főleg a Cosmos című tudományos ismeretterjesztő műsor inspirálta, valamint az amerikai közönség számára ismert tudománynépszerűsítők mint Carl Sagan, Ann Druyan, Steve Soter, David Attenborough, Jane Goodall vagy Stephen Hawking.

Eddig hat videó készült el a projekt keretén belül 2009 ősze, a projekt kezdete óta. Az elkészült alkotások a projekt szellemiségével egyezve ingyenesek, több formátumban eredeti és remixelt formában is letölthetőek. A projektet követhetik az érdeklődők Twitteren, vagy feliratkozhatnak a YouTube csatornára is.

A Mindentudás Egyeteme 2002. október 28-i előadásán Hámori József agykutató a tanulás biológiai alapja kapcsán anekdotázott egy keveset:

Babits Mihály, aki egyébként középiskolai tanár is volt Fogarason, Erdélyben, még a világháború előtt, onnét írt egy esszét, amiben kifejti azt, ami szerintem a legfontosabb minden iskolai tanmenetnél. Mire kell egy középiskolának ügyelnie? Mit kell tanítania? Két dolgot: gondolkodni és beszélni megtanítani. Ezt a kettőt állította Babits Mihály. Kérem szépen a gondolkodásban gyakorlatilag minden benne van, és a beszédben is több van, nem csak egy technika, sokkal több van. Csak azért mondanám, és ne haragudjanak, de egy kicsit kitérek.

Teller Ede kép a Wikipédiáról

Az iskolai oktatásban különböző szemlélet módok ütköznek egymással. Az egyik az, hogy a gyerekeket nem szabad túlterhelni lexikális ügyekkel, meg a gyereket nem is jó az, ha túlterhelik, a akár az egyetemen akár a gimnáziumban a fejeket. Ugyanakkor ahhoz, hogy gondolkodni megtanuljunk, alapanyag is kell, ismeretanyag. Ismeretanyag nélkül nagyon nehéz valamin gondolkodni, tehát ismeretanyagra szükség van.

De mondok egy másik példát. Teller Ede, aki most 95 éves (☝), és ráadásul ma is kívülről fújja a kedvenc költőinek a verseit, aki pedig Ady Endre. Amikor megkérdeztük, hogy miért szereti Ady Endrét annyira, akkor azt mondta, hogy kérem szépen azért, mert ugye a fizika, amit én most az elmúlt évtizedekben gyakoroltam, az nagyon sokszor szimbolikus gondolkodásmódot is igényel, márpedig azt legjobban

Szent-Györgyi Albert

Ady Endre költészetéből tudtam átvinni a fizikába, a kettő között egyenes a kapcsolat, mondta Teller Ede, és el is hiszem neki.

Tehát a költészet és a fizika között van ilyen kapcsolatrendszer. Kérem szépen, ennyit a költészetről. És ennyit a memoriterről is, amit azért ne tessék túlzásba vinni, mert ugyanakkor Szent-Györgyi Albertnek is igaza van, aki azt mondta, hogy nem kell mindent ide betömni, mert hiszen a könyvekbe úgy is megvan, hanem tessék csak azt megtanulni, hogy melyik polcon, hol fogom megtalálni az illető könyvet. Ez is egy felfogás, az is egy felfogás, mind a kettőből tessék a jobbikat kivenni.

☝ Teller Ede azóta 2003. szeptember 9. elhunyt.

A világ egyik leghatékonyabb könyvszkennelő szerkezetét látjuk a videón, melyet a Tokiói Egyetemen fejlesztett ki négy japán mérnök: Takashi Nakashima, Yoshihiro Watanabe, Takashi Komuro, valamint Masatoshi Ishikawa.
A gép 500 kép/sec sebességgel olvassa be az oldalakat: szöveget és képet egyaránt. A szerkezet ezután feldolgozza a kapott jelet, kijavítja a szkennelés során létrejött torzulásokat és tökéletes digitális példányt készít a könyvből. A videóban a fejlesztő srcác azt mondja, hogy a felvételek 1000×1000-es felbontásban készülnek, amin azért valljuk be, a legkisebb légypiszok is remekül látszik. Igaz, hogy ez a koncepció nem lapoz magától, de gyorsabban is végez annál, hogy legyen idő kimenni szkennelés közben egy kávéra/cigire.

Olvasom tovább…

„640 KB – mindenkinek elégnek kell lennie.”

/Bill Gates – 1981/

[citation needed ]

Kedves olvasók, barátok, itt megjelentek. Kisebb szünet állt be a blogon (legjobb szakértőink már dolgoznak a probléma megoldásán) de addig is érdemes vigyázó szemeteket a római tanulmányutamnak szentelt írásokra, a relateproject.sirubia.net -re szegezni. Olaszország, Róma, ENEA Kutatóközpont (Italian National Agency for New Technologies, Energy and Sustainable Economic Development)

Lesznek szubjektív olasz-észlelések és exklúzív fotók (nem tréfálok, igen kevés kép található a központról, aki nem hiszi – google it! ) melyeket fővesztés terhe mellett, igazi kémtevékenyésg segítségével készítettem el. Szeizmikus rázóasztal, elektromágneshullám tesztelő, óriás napkollektor egészen közelről és egyéb sosemlátott kütyük, valamint nem utolsó sorban békésen táplálkozó úgynevezett TUDÓSOK természetes környezetükben megfigyelve.

Továbbá ajánlom szíves figyelmetekbe a naponta többször frissülő mikroblogoldalamat, (hogy íly veretesen fogalmazzak).

Ki ne vágyott volna kamaszkora óta arra, hogy olyan világi trükköket adjon elő a rágógumis papírral meg némi gyufával, mint MacGycer. Miközben persze a szkeptikus és a reáltudományokban képzetlen néző egyaránt tudta, hogy a megoldások csak félig helyesek, mégis remekül szórakozott.

Vannak egyértelmű esetek, melyről tudjuk, hogy nem, például 3 tábla csokoládéval ipari savszivárgást megállítani valószínűtlen, de vannak amik történetesen használhatóak. Ez a könyv részletesen és téma szerint csoportosítva sorra veszi az egyes részekben bemutatott trükköket. Bret Terrill és Greg Dierkers a két szerző minden egyes tükkhöz leírja, hogy mire van szükségünk, mit kell tennünk, mi a bemutatott trükk fizikai-kémiai-mechanikai alapja és hogy mennyire valószínű, hogy a fogások a valóságban is kihúznának minket a slamasztikából.

Nézzünk egy példát:
Kombinációs ajtózár kijátszása

Hol láthattuk: A Tűz és jég című részben, ahol Mac barátját meggyilkolják egy ellopott ékszer miatt, és a nyomok egy jól őrzött konzulátusra vezetnek.

Mire van szükség: egy nyomógombos számzáras ajtó, egy ceruza, egy darab papír

Teendők:

1. A ceruza belsejében lévő grafitot össze kell zúzni, hogy finom port kapjunk belőle.
Szórjuk a port a meglévő darab paprunkra.
Fújjuk rá a papírról a grafitport a számzár gombjaira, ügyelve rá, hogy mindenhova jusson egyenletesen.
Gondosan vizsgáljuk meg melyik gombra tapadt a legtöbb grafitpor.
Nyomjuk meg ezt a gombot.
Keressük meg, melyik a második olyan gomb, amire a legjobban tapadt a grafit, és nyomjuk meg ezt is.
És így tovább, amíg végig nem érünk a megfelelő darabból álló számsoron és ki nem nyílik az ajtó

Amiért működhet: Mikor az ujjak megérintik a gombokat, finom olajos lenyomatot hagynak maguk után. Minden következő gombra így már kevesebb zsír tapad rá. És persze minél többször nyomnak meg egy gombot annál zsírosabb lesz. Így tehát a grafitport (mely igen finomra porrá törhető, így tehát kiváló indikátoranyag lehet e kísérlethez) kirajzolja nekünk a gombok megfelelő sorrendjét.

Sajnos a tévétörténelem egyes fejezetei máig feldolgozatlanok, pedig vannak olyan gyöngyszemek, amely a mai napig rejtve vannak előttünk. Ilyen például a Digitalk (ami nem digi-talk hanem digit-alk, azaz digitális alkalmazásokat jelent), amelyről mai mesénk fog szólni. Mivel a felvételek még a NAVA egy penészes egérrágta dobozában hevernek pár terás tárolószerverén pihennek, metaadataiktól elszakítva szomorúan, ezért csupán élvezetes leírásomra tudnak hagyatkozni az érdeklődőknek.

Az MTV már a rendszerváltás előtt lehetővé tette, hogy a magyar nép is értesüljön a tudomány és technika bámulatos haladásáról (hogy a Föld banán alakú és hogyan lehet birkavesével földrengést megelőzni), így elindította 1987-ben a Digitalk című műsorát (érezzük a haladó gondolkodást az amerikánus címadás mögött, ugye?).

Sajnos a műsorról szó szerint semmit nem lehet találni Vágó Istvánról szóló Wikipedia szócikkben, sem a az imdb-n. Az oktató célú ismeretterjesztő sorozatnak 22 része készült el és került adásba, összesen 12 óra műsoridővel. Emellett elkészült egy, idézem: “számítógép-oktatóanyag Comodorre 64 számitógépre való magnetofonkazettára rögzithető formában” A témában szakértő vendégeket Vágó István interjúvolta meg, miközben bejátszásokkal illusztrálták az elhangzottakat. A részek általában tematikusan a számítógépes-információtechnológiai fejlesztéseknek egy szeletét járták körül:

• vállalatirányítási rendszerek
• robotok
• szoftver
• tervezés, modelezés, szimuláció a gyártásban
• gyógyítás
• informatika az oktatásban
• művészet, szórakozás

A kor körülményeihez képest a külső és belső felvételekkel, látványos bejátszásokkal és esetenkénti stúdióban látható demonstrációkkal kimondottan izgalmas volt a műsor. Szinte láthatjuk magunk előtt az ijedten felsikkantó nézőket, amikor a robottechnológiát bemutató részben egy kisebb kredenc nagyságú robot gurul be a kanapéban ülve beszélgető riporter és riportalany közé, U alakú karja között egy pohár vizet ki-ki lötyögtetve.

Ha visszagondolunk, hogy ilyen csodákat láthatott a jónép a februárban frissen indult Szomszédok és velőtrázóan visongató Linda között, akkor valóban valamiféle eksztatikus élmény foghatta el a nézőt, amikor arra gondolt, hogy a jövő elkezdődött elérkezett. A meghívottak a lehetőséget talán kicsit maguk is hitetlenül fogadva, de izgalomtól elfojtott hangon, már valódi napi tapasztalatokról számoltak be erősen keresgélve a szavakat, amikkel leírhatják a csodát olyanoknak, akik még csak távolról hallottak számítógépről. És itt még majd egy évtizedre vagyunk attól hogy Vágási Feri vindózkilencvenöt után vágyakozzon.

Napi kedvenc kreatív őrült című rovatunkban a Filozófus Akciófigurák megalkotóját és miniprojectjét szeretném bemutatni. Ian Vandewalker még filozófia szakosként vezette le szakmai frusztrációit az alábbi játékfigura-koncepció megalkotásával. Az alábbiak szigorúan utánközléssel:

“Aristotle
384-322 B.C.E.
Nationality: Greek
Group Alliances:

• “Angry” Ancients
• “Vicious” Virtue Ethicists

AKA:

• Careless Aristotle
• “Spare Us” Aristotle
• Aris-Total Destruction
• “Beware His Throttle” Aristotle
• The Philosopher

Powers: walking
Weaknesses: some people think maybe he could have taught Alexander the Great a little more about diplomacy.
Notes: The high quality of this product is ensured by the four causes at work in the manufacture of the toy: the plastic, the assembly line robots, the designers’ creative ideas, and the profit from retail sales to spoiled children. Also, the following reasoning establishes that children will love the Aristotle action figure: All Philosophical Powers® figures are totally awesome. This toy is a Philosophical Powers® figure. Therefore, this toy is totally awesome.
Olvasom tovább…

Mindenki szeret magára élesszemű megfigyelőként gondolni, aki kiszúrja a hazugságot mondó ember szájrándulását és megjegyzi a gázoló autó rendszámát, pont, mint a filmekben. Nos a valóság sajnos nem mindig így működik. A következő kis bejátszással letesztelheted, hogy mennyire jó az észlelésed!

Figyeld meg a videóban látható kártyatrükköt a lehető legalaposabban!
Próbáld megfejteni hogyan változik meg a kártya színe!
(Tipp: érdemes megvárni amíg teljesen betölt a videó, hogy jobban meg tudjátok figyelni)

Nos, a dolog magyarázata abban rejlik, hogy a fókuszált figyelem tulajdonsága, hogy maximum egy információ bemenetet képes feldolgozni. Ilyenkor azonban fellép az a ajelenség, hogy gyakorlatilag vakokká válunk az egyéb változásokra. A videó esetében a fókusz az utasítás szerint a kártya színének megfigyelése volt, ezért az egyéb részletek megváltozását nem vagy szinte alig vesszük észre. Sokan érvelnek ilyenkor azzal, hogy dehát amúgy máskor képes vagyok több dologra figyelni egyszerre! ez részben így van, de ilyenkor tudatosan végzünk több dolgot egyszerre, ezt a szakirodalom megosztott figyelemnek nevezi.

Nézzük meg pontosan, hogy a kártyatrükk megtekintése alatt hova is fókuszál a néző! Az alábbi videó a mostánában népszerű eyetracking módszerrel készült és kis körök jelzik a 9 tekintetét:
Olvasom tovább…

A világ vörösbortermelése diagramszerű térképben ábrázolva, 2006-os adatok alapján, Hungaria is rajta van, elég előkelő helyen: (via Strange Maps)

Az emlékezet felülírása

Persze a képhamisítások története sokkal régebben kezdődött: Lenin már életében tisztában volt a média erejével, ezért a korabeli szovjet-orosz (hiszen kezdetben még Szovjetoroszországról beszélünk) filmalkotások nagy ismertségnek örvendtek. A nagy orosz októberi szocialista forradalomról megjelent és a világban ismertté vált képek nagy része mind hamisítvány. Az alábbi képet úgy ismerjük, mint ami az 1905. január 9-i Téli Palota előtti békés, Gapon pópa által vezetett tüntetést, mely végül gólyózáporral végződött, s amely Véres Vasárnap néven vonult be a történelemkönyvekbe. A kép azonban valójában Vjacseszlav Viskovszkij 1925-ben Január 9. címen forgatott filmjének egy képkockája.

Ugyanez áll a Téli Palota 1917-es ostromának hitt képre is, ami már csak azért sem lehet valódi, mert az esemény éjszaka zajlott. Amit mi ismerünk, az valójában egy szabadtéri előadásról készült kép.

A rendszer működésének egyik árnyoldala a párt számára nemkívánatos elemek eltüntetése volt. Az első ilyen hullám a vörös terrorban tetőzött: 1918. augusztus 30-án vette hágott a tetőfokára, mikor Lenin ellen merényletet kísérletek meg, mely majdnem sikeres volt, súlyosan megsebesítette a pártvezért. De a régi bolsevikok eltüntetése már a forradalom után nemsokkal megkezdődött. Mindenki aki Leninnel, vagy poltikai örökösével Sztálinnal szembe szállt, vagy akár csak kritikát fogalmazott meg, az eltűnt. Ez annyit jelentett, hogy vagy rejtélyes gyilkosság áldozata lett, vagy „öngyilkos lett“, esetleg ha szerencséje volt, valamelyik szibériai munkatáborba GULÁG-ba hurcolták.

Az egyik legismertebb kép G. P. Goldstein felvétele (Goldstein, 1984, történelemhamisítás, érted?), melyen Lenin beszédet mondd a moszkvai Nagy Színház előtt. A képen Lenin áll az emelvény tetején, annak bal oldalán, s átellenben kicsivel lejjebb a lépcsőn Trockij és Kamenyev áll.
Ezek a fotók csupán egyszer jelentek meg a Szovjetunióban ebben a formájukban. Ugyanis ezután Sztálin munkába kezdett: saját politikai szerepének növelésével párhuzamosan elkezdte eltüntetni politikai riválisait a közéletből és az élők sorából egyaránt. 1927-ben kiadtak egy montázs-képeslapot, melyen Trockij még látható, de Kamenyev már nem. Eztuán már a képe csak abban a formában jelent meg, ahol mindkettőjük helyére öt lépcsőfokot retusáltak, vagy egyszerűen levágták a kép felét. (Mint ismeretes Trockij ugyan elmenekült a Szovjetunióból, de évekkel később a szovjet titkosszolgálat embere sebezte halálra egy jégcsányánnyal 1940 augusztusában Mexikóban.)

Egy másik ismert kép, mely 1917. november 7-én, a Nagy Október második évfordulóján készült, Moszkva főterén, a Vörös téri ünnepségen. Itt még Lenin balján a szemüveges, tányérsapkás Trockij áll. Jobbján pedig a szintén szemüveges és nagy bajszos Kamenyev. Mint a következő képen látható már mindkettőjüket eltüntette a képhamisító. Itt azonban még nem ér véget a történet. Olvasom tovább…