I tried doing that by hand for an amazing old book I found once (”Beasts, Men and Gods” by Ferdinand Ossendowski- autobiography of a Polish count who escaped out his back door in Siberia in the middle of the winter during the Russian Revolution when they were coming to kill him, and tried walking across Mongolia, China, and Tibet to escape).
It took freaking hours and hours, the OCR process was a nightmare, and then a year or so later I found that someone had already done it on Project Gutenberg.
Never again. Oh, and I ended up breaking the binding of the fragile old book in the process :-(

Kiállításunk címével Tomohiro Nishikado japán programozó 1978-ban bemutatott legendás programja, a Space Invaders, s annak 1980-as évekbeli magyar átirata, az Űrhódító előtt tisztelgünk.
S tisztelgünk a számítógépes játék minden hőse előtt: ez a kiállítás az informatika katalizátoráról, a szédítően fejlődő játékipar világformáló történetéről szól.
Bemutatjuk a számítógépes játék relikviáit: konzolokat és személyi számítógépeket a hőskorból. Bepillantunk a játék közösségi tereibe, a nyolcvanas évek gyerekszobájába s a kilencvenes évek csillogó-villogó játéktermébe. Szórakozva ismerheted meg az informatikatörténet egy olyan szeletét, amely a kultúrára is hatást gyakorolt. A játékipar “Új Hollywood” lett, s a leghíresebb játékok figuráit – a tömegkultúra ikonjaiként – a street-art művészeinek köszönhetően a nagyvárosok terein láthatjuk viszont.

A megnyitóra nem csak nosztaligázni vágyók jöttek el, az általános iskolágoktól egészen a nyugdíjasokig terjedő korosztályból voltak jelen, az aláfesőzenét pedig Failotron szolgáltatta. A kiállításra egy hatalmas szocreál nappali szekrénysorba vágott space invaderen át léphetünk be. A fekete teremben fényt csak a kiállított tárgyak kapnak, és a kipróbálható játékok képernyői villognak. A kiállítás ugyan ma nyitott, de egészen év végéig megtekinthető.

Kicsit volt ma még lehetőségem nyomogatni az iPadet, két fontos usability észrevétel: A copypaste-et egy kissé nehézkesnek érzem, és az ékezetes betűk előcsalogatása (ami ugyanaz a megoldással érhető el: lenyomva tartva másodlagos helyi menü jelenik meg, így választható ki az ujj elcsúsztatásával a kívánt betűre és az onnan való ujjfelemeléssel.) Egy kis egotrip az előző kép, bocsássátok meg :) Ismét köszönet Lackac-nak a lehetőséget.

Jöjjön a szubjektív first hands-on élmény: bár a készülék alig 0.68 kg-os ez a súly eléggé relatív: elsőre kézbe véve a táblagép az 1024×768 látvány miatt könnyűnek érezzük egy hasonló netbookok élménye után, de ahogy Bigyó Felügyelő rávilágított egy idő eltelte után nehezebbnek érezzük. (Valahogy úgy, mint az egy Gyűrűt…) A fényes LCD kijelző, mely maximális fényerőre állítva a legkeményebb szívűeket is megkönnyezteti, kiváló a fényképek nézegetésére, remekül szolgálja az iPhone-on és iTouch-on már megszokott effekteket, és egyértelműen menő.

A gyakorlati használat terén: képregényolvasásra szintén alkalmas, nagyon szépen kihozza a színeket is, azonban könyvolvasásra nem javasoljuk. A böngészőn is élvezhetően lehet szörfölni a neten, azonban a gépelésről már megoszlanak a vélemények. Volt olyan a jelen lévő tesztelők közt aki azonnal megszerette, a kezdeti félregépelések ellenére is, azonban én egy 3 soros levélnél többet nem lennék hajlandó megírni rajta a pontossághoz szükséges (számomra) terészetellenes kéztartásban, annak ellenére sem, hogy támogatja a magyar ékezetes betűket. Valószínűleg ez annak is a függvénye, hogy alapvetően kinek mennyire kényelmes a virtuális billentyűzet. A képen is látható puha borítású tok feltehetően orvosolja a hosszabb távon kényelmetlen fogást, amit Bigyó Felügyelő kifogásolt, aki rászánja ezt a nem csekély összeget, az mindenképpen ruházzon be 39 dolcsiért egy tokba is.

Ami pedig a jó-e az iPad vitát illeti, pár dolgot észrevételeznék: a bemutatás után nem sokkal iszonyatos kritika zúdult az Apple-re, melynek lényegei elemei: nem jó a fejlesztési irány, nem fogja senki sem megvenni, mert nem lehet vele mit kezdeni, hiszen ebook olvasóból van jobb, munkaeszközből pedig használhatóbb, illetve eladták Az Álmot és pont olyan céggé váltak, mint anno az IBM (Pirates of the Silicony Valley – ideológiai alapú kritika). Valójában azonban ezek eltérő elvárások. Jó-e az iPad? Attól függ kinek. Személy szerint nekem, az asztali gép és a laptop és a BlackBerry mellé ha kellene valami, akkor az egy olcsóbb és szembarátabb ebook olvasó lenne, mondjuk egy Nook. Azonban aki otthon/munkahelyen is asztali gépet használ elképzelhető, hogy venne egy böngészésre és e-könyv olvasásra alkalmas iPadet a kompromisszumos 500 dollár környéki áron. Továbbá olyanok is lesznek, akik azonnal megveszik, attól függően, hogy kihasználják-e később vagy sem. Megintcsak egy más kérdés az a találgatás, amikor nagyságrendekkel egyszerűbb igényű felhasználókat céloznak meg vele. Szinte minden második a témáról szóló írásban felmerül, hogy az iPadet nagyszülőknek, szülőknek vennék meg ajándékba, vagy éppen nekik nem, mert nem boldogulnának a virtuális billentyűzettel. Ez nem eldönthető pusztán kor/vagyoni osztály alapján, sokkal inkább személyes preferenciákon fog múlni. A tények azonban magukért beszélnek: az első nap 300 000 darabot adtak el belőle, az első tulajdonosok átlagosan fejenként 3 alkalmazást töltöttek le az App Store-ból a gépen meglévő számos egyéb alkalmazás mellé.

It’s going to be a game changer – mondja Steve.

Jöjjön a szubjektív first hands-on élmény: bár a készülék alig 0.68 kg-os ez a súly eléggé relatív: elsőre kézbe véve a táblagép az 1024×768 látvány miatt könnyűnek érezzük egy hasonló netbookok élménye után, de ahogy Bigyó Felügyelő rávilágított egy idő eltelte után nehezebbnek érezzük. (Valahogy úgy, mint az egy Gyűrűt…) A fényes LCD kijelző, mely maximális fényerőre állítva a legkeményebb szívűeket is megkönnyezteti, kiváló a fényképek nézegetésére, remekül szolgálja az iPhone-on és iTouch-on már megszokott effekteket, és egyértelműen menő.

A gyakorlati használat terén: képregényolvasásra szintén alkalmas, nagyon szépen kihozza a színeket is, azonban könyvolvasásra nem javasoljuk. A böngészőn is élvezhetően lehet szörfölni a neten, azonban a gépelésről már megoszlanak a vélemények. Volt olyan a jelen lévő tesztelők közt aki azonnal megszerette, a kezdeti félregépelések ellenére is, azonban én egy 3 soros levélnél többet nem lennék hajlandó megírni rajta a pontossághoz szükséges (számomra) terészetellenes kéztartásban, annak ellenére sem, hogy támogatja a magyar ékezetes betűket. Valószínűleg ez annak is a függvénye, hogy alapvetően kinek mennyire kényelmes a virtuális billentyűzet. A képen is látható puha borítású tok feltehetően orvosolja a hosszabb távon kényelmetlen fogást, amit Bigyó Felügyelő kifogásolt, aki rászánja ezt a nem csekély összeget, az mindenképpen ruházzon be 39 dolcsiért egy tokba is.

Ami pedig a jó-e az iPad vitát illeti, pár dolgot észrevételeznék: a bemutatás után nem sokkal iszonyatos kritika zúdult az Apple-re, melynek lényegei elemei: nem jó a fejlesztési irány, nem fogja senki sem megvenni, mert nem lehet vele mit kezdeni, hiszen ebook olvasóból van jobb, munkaeszközből pedig használhatóbb, illetve eladták Az Álmot és pont olyan céggé váltak, mint anno az IBM (Pirates of the Silicony Valley – ideológiai alapú kritika). Valójában azonban ezek eltérő elvárások. Jó-e az iPad? Attól függ kinek. Személy szerint nekem, az asztali gép és a laptop és a BlackBerry mellé ha kellene valami, akkor az egy olcsóbb és szembarátabb ebook olvasó lenne, mondjuk egy Nook. Azonban aki otthon/munkahelyen is asztali gépet használ elképzelhető, hogy venne egy böngészésre és e-könyv olvasásra alkalmas iPadet a kompromisszumos 500 dollár környéki áron. Továbbá olyanok is lesznek, akik azonnal megveszik, attól függően, hogy kihasználják-e később vagy sem. Megintcsak egy más kérdés az a találgatás, amikor nagyságrendekkel egyszerűbb igényű felhasználókat céloznak meg vele. Szinte minden második a témáról szóló írásban felmerül, hogy az iPadet nagyszülőknek, szülőknek vennék meg ajándékba, vagy éppen nekik nem, mert nem boldogulnának a virtuális billentyűzettel. Ez nem eldönthető pusztán kor/vagyoni osztály alapján, sokkal inkább személyes preferenciákon fog múlni. A tények azonban magukért beszélnek: az első nap 300 000 darabot adtak el belőle, az első tulajdonosok átlagosan fejenként 3 alkalmazást töltöttek le az App Store-ból a gépen meglévő számos egyéb alkalmazás mellé.

It’s going to be a game changer – mondja Steve.