Sirubia

Az American Chemical Society által létrehozott American Chemical Society projektje a CAS több, mint 32 millió dokumentumot tartalmazó kémiai információs adatbázis, amely publikációk és kutatási adatokat tárol és tesz kereshetővé. Ami a földi halandók számára talán ennél is érdekesebb lehet, hogy felhasználva a kumulálódott tudományos adatokat a profeszionális adatbázis mellett elérhetővé és értelmezhetővé teszik a kémiával kapcsolatos információkat a laikusok számára is. Egyrészt létrehoztak egy CAS Media Library-t, amelynek tartalma össze van hangolva a CAS adatbázisával. Másrészt a Wikipediával együttműködve egy szélesebb érdeklődésre igényt tartó online adatbázist, a Common Chemistry-t. A CAS oldalán egyébként olyan mythbusting ismeretterjesztő cikkek is ovlashatók, hogy valóban bolondak-e a kalaposmesterek és hogy valóban új elem-e a periódusos rendszer 112-es számú Ununbium-ja, vagy sem.

Ha még nem ajánlottam volna a cseh fejlesztőcég (development+dizájn), az Amanita játékát, a Machinariumot, akkor nagyon rosszul tettem. A remek kis stempunkos hangulatúként is aposztrofált böködős karakterirányítós játék még 2009 második felében lett igen népszerű, sokan le is töltötték, kevesebbek meg is vásárolták a a PC-n, Mac-en és Linux-on egyaránt futó játékot, mely nem tartalmazott DRM-et, így nem kellett sem aktivációs kóddal vagy valamilyen autentikációval bajlódni. Jakub Dvorsky a fejlesztőcég részéről úgy becsüli, hogy a játékosok 85-95%-a nem vásárlás útján jutott az eredetieleg 20 dollárba kerülő játékhoz. Éppen ezért augusztus 12-ig amnesztiát hirdettek, és az eredeti ából 75%-ot elengedtek. Azaz csupán 5 dollárért legálissá teheti a birtoklást a kalózpéldány tulajdonosa. És hogy beigazolódik a közgazdasági tézis, hogy egy élményjószág esetében a tényleges értéket annak felhasználása/megélése, jelen esetben a játékélmény után tudjuk megmondani mi sem igazolja jobban, hogy bár eredetileg sokalltam az árat, de én is meg fogom venni a játékot. Tegyetek ti is így. Aki még nem ismerné, annak egy kis bemutató:

Nylevzsenik és világutazók, tessék találgatni,
aztán lájkolni a bejegyzést ;)

Ehhez pofa kell, de egyszer eldobható kategóriában ér pontot. Miután hivatalosan is kimondták, hogy az iPhone jailbrakelése legális Amerikában, a srác besétál egy Apple Store-ba és feltöri az egyik kiállított készüléket.

A világ egyik leghatékonyabb könyvszkennelő szerkezetét látjuk a videón, melyet a Tokiói Egyetemen fejlesztett ki négy japán mérnök: Takashi Nakashima, Yoshihiro Watanabe, Takashi Komuro, valamint Masatoshi Ishikawa.
A gép 500 kép/sec sebességgel olvassa be az oldalakat: szöveget és képet egyaránt. A szerkezet ezután feldolgozza a kapott jelet, kijavítja a szkennelés során létrejött torzulásokat és tökéletes digitális példányt készít a könyvből. A videóban a fejlesztő srcác azt mondja, hogy a felvételek 1000×1000-es felbontásban készülnek, amin azért valljuk be, a legkisebb légypiszok is remekül látszik. Igaz, hogy ez a koncepció nem lapoz magától, de gyorsabban is végez annál, hogy legyen idő kimenni szkennelés közben egy kávéra/cigire.

Olvasom tovább…

A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban ma délután megnyílt talán az eddigi legszínvonalasabb játéktörténeti kiállítás, ahol nem csak megnézi, de megtapogatni és kipróbálni is lehet a restaurált játékokat. A számítógépes játék ®evolúciója alcím utal arra is, hogy ez egészen korai darabok is megtalálthatóak majd időben előrehaladva a fontosabb modellek, egészen a Xboxig.

Kiállításunk címével Tomohiro Nishikado japán programozó 1978-ban bemutatott legendás programja, a Space Invaders, s annak 1980-as évekbeli magyar átirata, az Űrhódító előtt tisztelgünk.
S tisztelgünk a számítógépes játék minden hőse előtt: ez a kiállítás az informatika katalizátoráról, a szédítően fejlődő játékipar világformáló történetéről szól.
Bemutatjuk a számítógépes játék relikviáit: konzolokat és személyi számítógépeket a hőskorból. Bepillantunk a játék közösségi tereibe, a nyolcvanas évek gyerekszobájába s a kilencvenes évek csillogó-villogó játéktermébe. Szórakozva ismerheted meg az informatikatörténet egy olyan szeletét, amely a kultúrára is hatást gyakorolt. A játékipar “Új Hollywood” lett, s a leghíresebb játékok figuráit – a tömegkultúra ikonjaiként – a street-art művészeinek köszönhetően a nagyvárosok terein láthatjuk viszont.

A megnyitóra nem csak nosztaligázni vágyók jöttek el, az általános iskolágoktól egészen a nyugdíjasokig terjedő korosztályból voltak jelen, az aláfesőzenét pedig Failotron szolgáltatta. A kiállításra egy hatalmas szocreál nappali szekrénysorba vágott space invaderen át léphetünk be. A fekete teremben fényt csak a kiállított tárgyak kapnak, és a kipróbálható játékok képernyői villognak. A kiállítás ugyan ma nyitott, de egészen év végéig megtekinthető.

Olvasom tovább…

A napokban egy regisztráció segítségével hozzásegítettem valakit extra 250 Mb-hoz, de nem volt időm eljátszani a Dropbox-szal, mire ezt a szomorúan mosolygó gépet és az alábbi emlékeztetőt kaptam.

Eyecandy videó, mindnekinek aki értékeli:

Kicsit volt ma még lehetőségem nyomogatni az iPadet, két fontos usability észrevétel: A copypaste-et egy kissé nehézkesnek érzem, és az ékezetes betűk előcsalogatása (ami ugyanaz a megoldással érhető el: lenyomva tartva másodlagos helyi menü jelenik meg, így választható ki az ujj elcsúsztatásával a kívánt betűre és az onnan való ujjfelemeléssel.) Egy kis egotrip az előző kép, bocsássátok meg :) Ismét köszönet Lackac-nak a lehetőséget.

Olvasom tovább…

Jöjjön a szubjektív first hands-on élmény: bár a készülék alig 0.68 kg-os ez a súly eléggé relatív: elsőre kézbe véve a táblagép az 1024×768 látvány miatt könnyűnek érezzük egy hasonló netbookok élménye után, de ahogy Bigyó Felügyelő rávilágított egy idő eltelte után nehezebbnek érezzük. (Valahogy úgy, mint az egy Gyűrűt…) A fényes LCD kijelző, mely maximális fényerőre állítva a legkeményebb szívűeket is megkönnyezteti, kiváló a fényképek nézegetésére, remekül szolgálja az iPhone-on és iTouch-on már megszokott effekteket, és egyértelműen menő.

A gyakorlati használat terén: képregényolvasásra szintén alkalmas, nagyon szépen kihozza a színeket is, azonban könyvolvasásra nem javasoljuk. A böngészőn is élvezhetően lehet szörfölni a neten, azonban a gépelésről már megoszlanak a vélemények. Volt olyan a jelen lévő tesztelők közt aki azonnal megszerette, a kezdeti félregépelések ellenére is, azonban én egy 3 soros levélnél többet nem lennék hajlandó megírni rajta a pontossághoz szükséges (számomra) terészetellenes kéztartásban, annak ellenére sem, hogy támogatja a magyar ékezetes betűket. Valószínűleg ez annak is a függvénye, hogy alapvetően kinek mennyire kényelmes a virtuális billentyűzet. A képen is látható puha borítású tok feltehetően orvosolja a hosszabb távon kényelmetlen fogást, amit Bigyó Felügyelő kifogásolt, aki rászánja ezt a nem csekély összeget, az mindenképpen ruházzon be 39 dolcsiért egy tokba is.

Ami pedig a jó-e az iPad vitát illeti, pár dolgot észrevételeznék: a bemutatás után nem sokkal iszonyatos kritika zúdult az Apple-re Olvasom tovább…

„640 KB – mindenkinek elégnek kell lennie.”

/Bill Gates – 1981/

[citation needed ]

Ha a tömegek nem mennek az chiptunehoz, akkor a chiptune megy az emeberkhez, valahogy így: végy egy csapat érdeklődő amatőrt, néhány 4500 Hz-es hangszórót, egy marék ellenállást, keverj hozzá egy nagy adag lelkesedést, egy tapasztalt szervezőt, és némi bütykölős kedvet és megkapod a Chiptune Marching Bandet.

Az ötlet a Newcastle Egyetem Digital Media programjának keretében Culture Lab-ban Jo Kazuhiro és Jamie Allen fejéből pattant ki. A workshop jelleggel megtartott eseményeken (melyek a különféle fesztiválokon mindig nagy népszerűségnek örvendenek) az előkészületek, azaz a zajeszközök összerállítása mintegy két órát vesz igénybe majd egy fél órás felvonulás performansszal ér véget. Mivel a szervezők gondalata, hogy mindenki akiben benne van a kütyüvel játszás, szerelés és játékszellem az kipróbálhassa, így az oldalon részletes listát és beszerzési információkat is közzé tettek a hozzávalókat illetően. Szóval hölgyek, urak a recept adott, itt a jó idő, valaki szervezhetne egy felvonulást itthon is!

Ha eddig nem sikerült elképzelni milyen is lehet maga a performansz, akkor az előkészületekről, a zeneszerszámok összeszerelését bemutatja az alábbi videó, amelynek végén az összhangzást is meghallgathatjátok:

Chiptune Marching Band at Bent Fest from The Tank on Vimeo.

A képek további infókat a Chiptune Marching Band oldalán találtok.

Kedves olvasók, barátok, itt megjelentek. Kisebb szünet állt be a blogon (legjobb szakértőink már dolgoznak a probléma megoldásán) de addig is érdemes vigyázó szemeteket a római tanulmányutamnak szentelt írásokra, a relateproject.sirubia.net -re szegezni. Olaszország, Róma, ENEA Kutatóközpont (Italian National Agency for New Technologies, Energy and Sustainable Economic Development)

Lesznek szubjektív olasz-észlelések és exklúzív fotók (nem tréfálok, igen kevés kép található a központról, aki nem hiszi – google it! ) melyeket fővesztés terhe mellett, igazi kémtevékenyésg segítségével készítettem el. Szeizmikus rázóasztal, elektromágneshullám tesztelő, óriás napkollektor egészen közelről és egyéb sosemlátott kütyük, valamint nem utolsó sorban békésen táplálkozó úgynevezett TUDÓSOK természetes környezetükben megfigyelve.

Továbbá ajánlom szíves figyelmetekbe a naponta többször frissülő mikroblogoldalamat, (hogy íly veretesen fogalmazzak).

A feladat: egy 2.0.5.-ös verziójú Tigeren futó iCal (hordozható gép) és egy 3.0.8. León futó iCal (iMac) és egy BlackBerry összehangolása olyan módon, hogy egy bejegyzést ne kelljen kézzel felvinni, mint az állatok.

Mert az asztali gép előtt dolgozik az emberfia ha már megvette, viszont amikor megbeszélésre, egyetemre, ügyintézni megy, akkor nála van a laptop. Azonban sok helyen nem célszerű kinyitni a gépet (egyes villamos és buszjáratok) meg nem is kényelmes kivenni a táskából, tokból, felnyitni szóval macera, tudjuk. Ilyenkor viszont kényelmesen elő lehet venni a telefont, és azon megnézni h mikorra is beszéltem meg a találkozót vagy egyáltalán hova. Meg egyébként is 2009-ben ugyan legyenek szívesek már szinkronizálni az eszközeim!

• Továbbá az is szempont, hogy az iCal-ban és a BlackBerryn meglévő kb. 200 már létező bejegyzést tudjuk migrálni, ne kellejen felvinni újra sehova.
• Mivel az új iCal a Blackberry Desktop Manager segítségével gond nélkül beszél egymással, ez legalább nem probléma.
• Szempont még, hogy egyes emberek Google Calendarjára ha már fel vagy iratkozva (subscription) akkor szeretnéd az ő elfoglaltságait is látni a naptáradban.

Az egyetlen épeszű megoldásnak a Google Calendar tűnt, melyre felfűzhető a többi.

A nehezítő körülmények, melyek a GoogleApps Helpben történő mélyfúrások után derültek ki, vagy a 3 órás szop szórakozás végére:

• A két iCal között már elég nagy a verziókülönbség (2.0.5. és 3.0.8.) ahhoz, hogy két eltérő módszert kelljen találni az összekapcsolásukra.
• A mobilapp elegáns megoldásáról mondj, le, mert csak androidos készülékre fejlesztették még le.
• Biztosan lehet tudni, hogy az iCal alól nem lehet a Google Calendar számára látható todo itemeket létrehozni.
• Az iCal 2.0.5.-ös verziója, azaz a legfrisebb, ami még elfut Tigeren nem syncelhető össze a Google Calendarral. “Only Apple iCal 3.x(on Mac OS X v10.5+) and Mozilla Sunbird 0.8+ support CalDAV sync.”
• Ha már sikeresen felvittél adatokat és esetleg duplikátumok keletkeznek, melyeket törölsz az iCalból vagy a BlackBerryről, és az történetesen az ismerősöd naptárjából egy item, akkor minden törölt itemről e-mailt fog küldeni az eseményben érintetteknek. Még akkoris ha már egy lejárt határidejű eseményről van szó.
• A kedvencem: a Google Calencarba nem tudod egy szimpla sync opció rányomásával felvinni a létező eseményeket mobilról, mert a Google Calendar csak az első sikeres syncelés utáni beírt eseményeket rögzíti, azot a kétszázat, ami eredetileg meg volt a mobilodon, azt nem rögzíti.

Hogy csináljuk ezek ellenére gyorsan, egyszerűen, a fenti cspdákat elkerülve?
Olvasom tovább…

Sajnos a tévétörténelem egyes fejezetei máig feldolgozatlanok, pedig vannak olyan gyöngyszemek, amely a mai napig rejtve vannak előttünk. Ilyen például a Digitalk (ami nem digi-talk hanem digit-alk, azaz digitális alkalmazásokat jelent), amelyről mai mesénk fog szólni. Mivel a felvételek még a NAVA egy penészes egérrágta dobozában hevernek pár terás tárolószerverén pihennek, metaadataiktól elszakítva szomorúan, ezért csupán élvezetes leírásomra tudnak hagyatkozni az érdeklődőknek.

Az MTV már a rendszerváltás előtt lehetővé tette, hogy a magyar nép is értesüljön a tudomány és technika bámulatos haladásáról (hogy a Föld banán alakú és hogyan lehet birkavesével földrengést megelőzni), így elindította 1987-ben a Digitalk című műsorát (érezzük a haladó gondolkodást az amerikánus címadás mögött, ugye?).

Sajnos a műsorról szó szerint semmit nem lehet találni Vágó Istvánról szóló Wikipedia szócikkben, sem a az imdb-n. Az oktató célú ismeretterjesztő sorozatnak 22 része készült el és került adásba, összesen 12 óra műsoridővel. Emellett elkészült egy, idézem: “számítógép-oktatóanyag Comodorre 64 számitógépre való magnetofonkazettára rögzithető formában” A témában szakértő vendégeket Vágó István interjúvolta meg, miközben bejátszásokkal illusztrálták az elhangzottakat. A részek általában tematikusan a számítógépes-információtechnológiai fejlesztéseknek egy szeletét járták körül:

• vállalatirányítási rendszerek
• robotok
• szoftver
• tervezés, modelezés, szimuláció a gyártásban
• gyógyítás
• informatika az oktatásban
• művészet, szórakozás

A kor körülményeihez képest a külső és belső felvételekkel, látványos bejátszásokkal és esetenkénti stúdióban látható demonstrációkkal kimondottan izgalmas volt a műsor. Szinte láthatjuk magunk előtt az ijedten felsikkantó nézőket, amikor a robottechnológiát bemutató részben egy kisebb kredenc nagyságú robot gurul be a kanapéban ülve beszélgető riporter és riportalany közé, U alakú karja között egy pohár vizet ki-ki lötyögtetve.

Ha visszagondolunk, hogy ilyen csodákat láthatott a jónép a februárban frissen indult Szomszédok és velőtrázóan visongató Linda között, akkor valóban valamiféle eksztatikus élmény foghatta el a nézőt, amikor arra gondolt, hogy a jövő elkezdődött elérkezett. A meghívottak a lehetőséget talán kicsit maguk is hitetlenül fogadva, de izgalomtól elfojtott hangon, már valódi napi tapasztalatokról számoltak be erősen keresgélve a szavakat, amikkel leírhatják a csodát olyanoknak, akik még csak távolról hallottak számítógépről. És itt még majd egy évtizedre vagyunk attól hogy Vágási Feri vindózkilencvenöt után vágyakozzon.