Ebben a bejegyzésben a 3 szerintem legérdekesebb előadást foglalom össze: Walitschek Csilla (Libri), Szemere Gabriella (Polc.hu, Sanoma), Bodó Balázs (BME MOKK).

Walitschek Csilla a Libri Zrt.

Adódik a kérdés, hogy akkor mi alapján dől el hogy mely címek kerülnek be a kínálatba? Az eladhatósági szempontokkal szemben állni látszanak általában a kultúrpolitikai szempontok. Ugyanakkor egy profitorientált kereskedőnek szükséges-e a kultúrpolitikával való foglalkozás? – tette fel a kérdést az ügyvezető, majd azonnal meg is válaszolta: ugyan szerinte nem lenne az, ők mégis igyekeznek felvállalni, hiszen vannak olyan szigorúan kulturális-művelődési szempontok ami alapján mondjuk Áprily Lajos-t akkor is a polcon kell tartani, ha tudható, hogy csak csekély számú példány fog elfogyni belőle éves szinten.

A másik ilyen kultúrpolitikai szempont a gyermekekbe, azaz a jövő olvasó nemzedékébe történő invesztálás. Az a nemzedék akik számára a könyvek a számítógépekkel és az internettel való konkurenciát jelentik, különösen fontos, hogy már egészen fiatalon olvasást szerető egyénekké váljanak. Ha ugyanis már gyermekkorban természetessé válik, hogy könyvek vannak a lakásban és a hétvégi könyvvásárlás, könyvolvasás a családi program része, akkor ezekek a gyerekek felnőttként nagyobb valószínűséggel válnak állandó könyvvásárlókká – érvelt az ügyvezető. Részben ezt igyekeznek elősegíteni az olvasósarkok is, ahol nyugodtan leülve bele lehet olvasni a művekbe, nem kell a polcok között állva, kényelmetlenül egyik lábról a másikra állva szobrozni.

A Libri Könyvkereső projekt is egy olyan szolgáltatás, amivel a vásárlók kiszolgálása a cél. Ha ugyanis van egy könyv, amit a felhasználó keres éppen nem kapható, akkor a Libri igyekszik “a föld alól is” a tervek szerint 8-10 napon belül előkeríteni a könyvet, szükség esetén Print On Demand-ben újranyomják a címet. Ehhez természetesen azokat a kapcsolatait, információit és együttműködéseit tudja felhasználni, amellyel egy egyszerű vásárló nem rendelkezik. Ezzel a terjesztő a keresleti piac olyan, eddig elhagyagolt szegmensét is igyekszik kiszolgálni, akit eddig alapesetben az antikvárpiac szoltált ki. A Könyvkeresőben meghagyott e-mailcímre legvégső esetben 30 napon belül valamilyen értesítést küldenek a keresett címről, és még ha nem is találják, a legközelebbi olyan alakalommal amikor a megflaggelt cím bekerül, akkor automatikusan értesítik a felhasználót – még akkor is, hangsúlyozta az ügyvezető – ha ez egy év múlva lesz.

Szintén új keletű marketingfogás nálunk a húzó, (vagy annak szánt) címek esetében a szerzőmarketing, amikor nem elsősorban, vagy nem csak a könyv, hanem a szerző imázsának felépítésére is komolyabb összegeket fordít a kiadó – mindezt persze marketing keretből. Ilyenre példa a Libri esetében Frei Tamás, akinek a könyvével kapcsolatban promóciós médiafelületeket vásároltak, és ezzel közvetve serkentették az árusított könyvek eladását. Végül mégegy szakmai stratégiát osztott meg a hallgatósággal az ügyvezető, vagyis hogy mi az a 16 kitételből álló kritériumrendszer, ami alapján eldől, hogy megéri-e a polcrakerülés és polcon tartás költségeit a kiadvány a várható bevételhez képest:

1. ki a szerző
2. ki a kiadó
3. melyik tematikába/alkategóriába tartozik a cím
4. mennyi az összes példányszám
5. a kiadó által tervezett újranyomás dátuma
6. milyen árréssel dolgozik a terjesztő a konkrét esetben
7. van-e szezonja a témának (nyári utazások/karácson stb.)
8. szerző korábbi műveinek eddigi fogyása
9. helyettesítő termék viselkedési görbéi
10. külső piaci tényezők
11. árkategórián belüli trendek – azonos időszakokhoz viszonyítva
12. kategórián belüli újdonságok cikkszáma
13. kiadói marketing rating
14. Libri marketing támogatása a címhez
15. versenyképességi attirbútum
16. szerző sztár indexe

Dr. Szemere Gabriella – polc.hu (Sanoma)

-> Rövid karrierje ellenére már körülbelül 3 millió e-book olvasót adtak el eddig világszerte, és ez a szám csak növekedni fog

-> a világ vezető kiadói azzal számolnak, hogy 2010-ra minden 2. kiadott könyv már e-könyv lesz (és ez még egy szolid becslés)

Az Alice for iPad kapcsán Szemere Gabriella azt mondta, hogy amíg a három hónapja az volt a kommentárja a videóhoz, hogy ez a jövő, addig 2010 utolsó negyedévében inkább azt modnaná, hogy ez a mai valóság. Olyannyira így van ez, hog D. Tóth Kriszta két gyermekkönyve már el is készült az Alice-hoz hasonló iPad-re tervezett változatával, és nemsokára letölthető lesz az AppStore-ból. Azt, hogy a magazinszerű tartalmak hogyan fognak megjelenni iPaden, arra a finn központ koncepcióvideóját hozta illusztrációnak, amely demóval kapcsolatban azt mondta, hogy mivel sok multimédiás tartalom található benne, ezért nem volt olcsó, az elkészítés mintegy 28 ezer EUR-ba került. (Mondjuk én személy szerint nem látom, hogy egy ilyen költségesen előállított tartalmat ki venne meg, de ezt meghagyom a kommentben vitázóknak.)

A hazai fejlesztésekről még annyit árult el, hogy a Story és az egyik autós magazint készítették el ebben a formátumban. A piaci realitásokra átevezve leszögezte, hog érdemes látni a nagyságrendeket a hazai könyv és magazinpiac 65 milliárdot jelent, ebből még csak 10%, azaz 6 milliárd az online termékek aránya. Ahogyan azt Szemere kifejtette a sikeres hazai e-könyv kereskedelem bevezetésének 3 fő kritériuma van:

1. nagy választék
2. jó árstruktúra ( a Sanománél ez: 45% terjesztő, 55% kiadó – tervezett)
3. a rendszer legyen gyors, egyszerű ugyanakkor megbízható

Általában az e-könyv piac tartalmait a következő termékek alkothatják: új és csak e-kiadású e-könyvek, kis példányszámú (print esetében nagyobb disztribúciós és fajlagos költségű) szak- és rétegkönyvek, lexikonok, szótárak, tankönyvek és utánnyomások. Egy ilyen rendszerben a Sanoma következő tartalomaggregátorként vázolta a szerepét: a kiadóktól megvenné az elektronikus szövegeket pdf és ePub formátumban, majd saját szerverein tárolva szolgálná ki nem csak a usereket, hanem akár a kiadók saját webshopjait. A fizetés valós idejű vásárlás lévén csak bankkártyával lenne lehetséges, amely ma a webshopos vásárlások 10-15%-át teszi csak ki, ugyanakkor ennek az emelkedését várják a jövőben. A kiadókat havi bontásban, 30 napos elszámolással akarják kifizetni, kizárólagos megállapodások nélkül.

A rendszernek ahogy az előadás címe is előrevetítette, azonban vannak buktatói is: Magyarországon (és a világ számos egyéb országában is jellemző probléma) hogy a kiadók nem rendelkeznek az e-kiadások jogaival, és ezt számos esetben maguk sem tudják, csak on-the-fly derül ki a projektek során. A jogok megszerzése egy lassú és nehézkes folyamat, amely így a teljes átállást belassítja. A külföldi jogtulajdonosok nagy valószínűséggel bizalmatlanok lesznek. A régi címek döntő többségének nincsen digitális változata, ezeknek a digitalizálása viszont a címek számára való tekintettel jelentős összegre rúg és hosszadalmas is. Ahány töredelő annyi félre PDF kiadás létezik. A polc.hu a saját tervei szerint az 1. kritériumnak megfelelve az 1000 kínálati cím elérése után kíván piacra lépni, a printhez képest -30 -40%-os kedvezményt tudnak majd biztosítani majd a vásárlóknak, a fizetés pedig standard OTP terminálon lesz majd lehetséges, az e-könyvek pedig itthon tárolódnának majd, az árak pedig – a hazai szabályozás értelmében – 25%-os áfát tartalmaznának.

Az etap harmadik ugyanakkor talán legátfogóbb előadása

Bodó Balázs:

A DRM mítosz: mire jó a másolásévdelem és mire nem volt. Bodó a kalózkodás történetének kimerítő kutatása során, és a nemsokára megjelenő könyvének fő tapasztalatait az alábbi 5 pontban foglalta össze a hallgatóság számára:

1. ahol van a kereslet kínálat közt űr, azt a feketepiac fogja betölteni
2. a jogosultak által szabott ár, a kínálat változatossága, a formátum stb. egyaránt vezethet az űr létrejöttéhez
3. a feketepiacra adott tipikus reakció: az államhoz fodrulunk a szabályozás szigorításáért, ahelyett, hogy a saját modellekt vizsgálnák felül
4. a kalózok épp ezért a hatalom perifériáján aktívak, ahol a végrehajtó hatalom gyenge, és/vagy a szabályozás bizonytalan (kiegészítés tőlem: és/vagy ahol nem működik az ellenőrzés és retorzió megvalósítása)
5. a kalózkodásnak központi szerepe van a perifériák modernizációjában és fejlődésében

A nézőtéren ülő kiadók és terjesztők képviselői számára az előadó nem tett mást, mint hogy lépésről lépésre bemutatta, hogy milyen lépéseken megy keresztül az a könyves tartalmat legálisan megvásárolni óhajtó felhasználó az ma itthon e-könyv vásárlásra adja a fejé. Valamint, hogy miért vezet ez (nagy részben a DRM miatt) szükségszerűen egy általános lehetetlen helyzethez, vagy olyan abszurd történethez, hogy egy oktató nem tudja a saját maga által írt tankönyv egy részletét legálisan kiosztani a hallgatók között a saját szemináriumi óráján. A felhasználó tapasztalatai a következők:

1. “vettem egy ebookot, és nem tudtam megnyitni a meglévő olvasómon” – első akadály
2. “letöltöttem a megfelelő olvasót – nem tudtam nyomtatni, részben se” – második akadály
3. “megoszanám social weben, vagy bárhol, max 1-2 mondatot: még ez is tiltva volt” – harmadik akadály
4. “”a kiadós ismerős azt mondta ennek a DRM-nek a be kódolása a könyvbe 100 Ft, amit a vásárló fizet meg az árral :) ” – negyedik, meg ötödik akadály
5. “vannak ám jogaim -gondolja a fogyasztó- (lásd szabad felhasználás), ugyanakkor a drm pont ezektől a jogaimtól foszt meg, írtam is akiadónak, természetesen a kérdést sem értették, nemhogy létrejött volna a közös megegyezés” – hatodik akadály
6. ilyen esetben, ha a megyegyzés nem jön létre, akkor az eseti testület tehet egy ajánlást, amit el lehet a jogalkalmazóhoz vinni – meg is léptem, válasz a pecsétes papíron: “nem áll módunkban eljárni” magyarázat: nem streamelt letöltésre, azaz ahol én választom meg a letöltés helyét és idejét, ott nem tudnak eljárni – hetedik akadály

A fennmaradó egyéb opció, hogy könyvtárakban és egyéb gyűjtőhelyen próbál hozzájutni a tartalomhoz, de mivel ez sem sikerült, így nem marad más választás, mint hogy egy Google kereséssel és 2 perc rászánásával meg kell törni a DRM-et. Amellett, hogy a fenti történet már önmagában az őrület circulus vitiosus-a ráadásul ez még egy olyan szcenárió, ahol a történetbeli felhasználó legalább megpróbált minden lehetséges utat arra, hogy a jogszerűség és a kiadói lojalitás talaján maradjon. Az előadónak ezután két fontos megfontolásra szánt tanácsa (és egy figyelemfelhívása) volt még a kiadók felé: -> mivel az entikvár könyvek piaca is egyfajta kalózkodás (melyre csak történeti okainál fogva nem tekintünk akként ami) miközben egyérteműen ez a könyvkiadás második piaca, ezért az e-könyvek árát nem az új kiadású, hanem az antikvár könyvek árához kell igazítani, ha igazán élhető alternatívát akarnak ajánlani.

-> A fenti lépésekben jól látható volt, hogy a DRM mely ponton meg szabad felhasználású jogok elveszítéséhez vezet, ezért ha már ragaszkodnak a kiadók a másolásvédelemhez, akkor azt érdemes lenne a termékeknél a különféle szabad felasználások és felhasználói igényekhez igazítani (csak e-book olvasáshoz használom, saját célra sokszorosítani szeretném, stb.)

-> Számos olyan rétegpiac van, ahol igenis van együttműködés, belső megállapodás a fekeetepiac és a tartalomelőállító/terjesző között. hazai nemzeti zenekarok és mangaközösségekben aránylag gyorsan rájöttek a felhasználók, hogy a korlátlan feketepiac nem vezet máshoz, mint hogy az új kiadások fognak megszűnni a tartalomelőállító anyagi lehetőségeinek beszűkülése miatt. Ilyen közegekben a tartalmi feketepiacon nagyon is működő gyakorlat, hogy egy “hivatalos” megjelenés esetén feketepiaci embargó lép fel az adott műre.

• 13:23 – Klenovszki: azért mondjuk ki, hogy mi kutatócégek szoktattuk rá az ügyfelet ad hoc kutatások, nem pedig projektek megrendelésére #mh10

• 12:59 – Klenovszki: chartgyártás helyett marketingproblémára kellene megoldásokat adni #mh10

• 12:57 – Babocsay: amíg irrális megbízási liciteknél mindig bent marad valaki és elviszi nevetséges áron a megbízást, addig nem változik semmi #mh10

• 12:54 – Barcza: ezt a minőségi munkát nem fogja megfizetni a piac, ez egy egyszerű kereslet-kínálati probléma #mh10

• 12:50 Babocsay a hazai kutatások jórésze prekoncepció igazolására, meg a marketinges önlevédésére szolgál, és ez szomorú :( #mh10

• 12:48 – Babocsay: az elmúlt időszak jó volt atekintetben, h tisztult a piac, okosabb jobban átgondolt kutatások készítésére adott lehetőséget #mh10

• 12:43 – Y terem: vita: Online mérések: Atkári Csaba (conness), Babocsay Ádám BMB Focus, Barcza Enikő (Kutatócentrum), Dr. Pintér Róbert (Ipsos Zrt), Klenovszki János (NRC)#mh10

• 12:35 – Gerényi: sajtófigyelés rossz analógia,a törvényalkotó szemében az információtartalom nem jogvédett, értéke 0 és szvsz ez jó koncepció #mh10

• 12:31 - Bodó: Török által felvetett kérdés egy tranzakciós költség #mh10

• 12:30 – válasz: olvasd el a szerződést, amit aláírtunk :) #mh10

• 12:29 – Balogh: és az MTI fizet-e azoknak a lapoknak akiktől átvesz? #mh10

• 12:28 – Török Róbert MTI: a híraggregálás, amit @pollner: önálló újságírói tevékenyésgnek mond, az a sajtófigyelés, ahol fizetnek a hírekért #mh10

• 12:22 – nézői hozzászólás @pollner: ez ugyanaz, mint a GoogleNews esete, ahol a cím+lead már elég #mh10

• 12:20 – Bodó: apropó, ti fizettetek amikor átvettétek a kurucinfótól a Kubatov-ügyet? Alföldi: akkor én már nem voltam a cégnél #mh10 #jovalasz
  

• 12:19 – Bodó: … mert ez nem egy új probléma, csak láthatóbbá vált, hogy így működnek az emberek #mh10

• 12:18 – Bodó: ha többet tesztek, mint konstatáljátok hogy elviszik a híreket, akkor a nyilvánosság szerkezetébe akartok belenyúlni #mh10

• 12:14 – Balogh Pappnak: aha, ha fent vagytok a Hírkeresőn, akkor azt is mondhatjuk, hogy ti fizettek azért, hogy ellopják a tartalmatokat! #mh10

• 12:10 – Balogh: csak néhány hónapja dolgozunk ebben a felállásban, de a célunk egyértelműen egyre több saját anyag írása #mh10

• 12:09 – Bodó Pappnak: szerintem aki a blikkes hírt a mandineren olvassa az neked nem olvasód, nem vesz el tőled látogatót #mh10

• 12:04 – Bodó: a kérdés az, hogy neked mint termelőnek van-e olyan árad, amit a különböző rezervációs árral bíró felhasználók megfizetnek#mh10

• 12:02 – Balogh: A politikai témájú online médiát is nagyon erősen dominálja az MTI-s anyagok tematikája #mh10

• 11:58 – Bodó: ha csak hozott anyagból dolgozom egyfajta aggregátorként, annak a létjogosultságát csak a piaci igény határozza meg #mh10 #kultip

• 11:57 – Papp: a userek nem annyira tudatosak, mint amennyire szeretnénk őket látni #mh10

• 11:54 – énis-verseny a színpadon: kiderült, hogy lassan mindenki tanított a Corvinuson :) #mh10

• 11:53 – Balogh: mi nem kopipésztelünk, hanem átírunk és összefoglalunk, és mindig jelöljük az eredeti tartalmat #mh10

• 11:50 – Papp Baloghnak: leglább vettétek a fáradtságot, hogy átírjátok a blikkes anyagok, mielőtt átveszitek Balogh: és linkeljük is! :) #mh10

• 11:48 – Balogh: a blogbejegyzések mind saját szellemi tartalmak, napi 2-3 anyag kerül ki a .hu-ra, MTI-re előfizetünk, de alig használjuk #mh10

• 11:47 – Balogh Ákos Gergely: Hatan csináljuk a Mandinert főállásban, 25 év a legmagasabb életkor a szerkesztőségben.#mh10

• 11:46 – Bodó Balázs: nem egyértelmű, hogy mikor ki a kalóz, és nem egyértelmű, hogy ő a barátunk vagy az ellenségünk adott helyzetben #mh10 #kultip

• 11:45 – Y terem ″Leveszem, lelopom, leadom…″ szekció, Balogh Ákos Gergely (Mandiner.hu), Bodó Balázs, Papp Gábor (Ringier) #mh10

• Napi tapasztalat: erősen felülreprezentált a BlackBerryk aránya a konfon #mh10

• Szalai Annamária: “a közszolgálat a köz szolgálata” köszönjük, magácska is a tautológia klub tagja, ugye? #mh10

• már több, mint 350 csirip van #mh10 hashtaggel

• “egy szót mondok: bikicsunáj” #mh10

• Balaton terem, sarok, gyülekezés a tűz az áramforrás körül. kolléga felnéz 4sq-ből: “jé, vagy vagy itt a mayor?” :) #iamfamous #mh10

• Az angol es a magyar ppt eltér, a közönség fordítja vissza a magyar diákat Purkissnek :D #mh10

• John Purkiss magyar nyelvű ppt-vel angolul ad elő: “A személyes brand az amit az emberek a hátad mögött beszélnek rólad” #mh10

• az Y teremben pontosan kezdodik a program, bar tolmacs nelkul #mh10

• Mihók: “mindig megkapjuk, hogy a Blikk a legalja, pedig szerintem ha körbenézünk szolid és visszafogott” #mh10 (mindig lehet lejjebb mutogatni)

• Krizsó: Ha oktatnák a médiatudatosságot, kevesebben néznék az RTL Klubot? Kolosi: nem #mh10

• @kaloczit: várj, egész “pontosan” azt mondta: a lekérhető tartalmak szabályozását (!) így – mennyivel konkrétabb, ugye? :D #mh10

• Szalai Annamária: Kell és lehet szabályozni az internetet! #mh10
  

• Lánczi András: az első véleményformálók lesznek a politikaformálók is az új médiafelületeken #mh10

• @kaloczit: nem volt benne az első 15 éves tervben :D #mh10

• Szalai Annamária: nincs kritikus tömeg, a hatósághoz nem érkeznek panaszok, nem segítik a munkáját #mh10

• Incze Kinga azok a piacok, amelyek felismerték az integráció jelentősségét, azokat kevésbé érintette a válság #mh10

• Incze Kinga szépen pontokba szedett állításokat hoz: 1. minnél több infó van egy médiumtípusról, annál stabilabb az árbevétele #mh10

• Füred terem (Csak az hozható létre, amit elképzelünk c. szekció): MAKSZ Médiaügynökségi Szekció Versenytárgyalási Útmutatójának hosszú ismertetése ért véget. Füred terem: Incze Kinga kezd (prezit használ) Médiapiac és transzparencia, avagy információszabadság újraértelmezése #mh10

• Jonathan MacDonald: it’s not citizen century, it’s consumer century #mh10

• Jonathan MacDonald: “blend is dead. we need to create army of fanatic people, who’re defending you without you paying them” #mh10 kicsit később az állatorvosi ló is előkerül: “és azok az Apple fanok, akik 6 napot táboroznak egy értéktelen darab műanyag iPad-ért” :D

• Jonathan MacDonald: “do you have Zara? the fashion shop here?” nem, még nyereg alatt puhítjuk a húst… :/ #mh10

• Jonathan MacDonald: ha meetingen valaha gondolták már rólad, hogy te vagy a “crazy one” akkor jó vagy, igazad van #mh10

• Jonathan MacDonald: “mikor legutóbb itt jártam, még nem volt FaceBook, csak iwiw” #mh10

• Jonathan MacDonald (JME.net) a színpadon, pár magyar mondattal próbálkozik: “sia, zsonatan vadok, seretem budapesztet” #mh10 majd lendületes preziek látunk tőle.

• Bogsch Erik (Richter Gedeon Zrt.), először Vállalatgazdaságtan II. előadást tartott, majd magyarázom a bizonyítványom jeligére a cég bevételésének alakulásáról és a támogató szektorokról mesél

• Baán László a Szépművászeti Múzeum Főigazgatója a kis magyar provincializmust ostorozza és Pécskulturálisfővárosán köszörüli a nyelvét #mh10

• “milyen sokan vannak, forró lesz a hangulat, lesz sofőrszolgálat és jó zene” mennyi ígéret! kampány van? #mh10

• laza 27 perces késésben van a #MediaHungary megnyitója #mh10

Két szolgáltatás összeolvadásakor lehet, hogy van aki fícsörnek érzi az adatösszefésülést, és az alábbi esetben nem. Két külön szolgáltatásra regisztráltam, nem egyre (adott esetben eltérő adataimat volt gusztusom megadni egyik és másik helyen) és most egyik megszüntetésével ki vagyok zárva automatikusan a másikból. És ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül, lehet, hogy te is pont így jártál.

Pár hónap eltelte után újra megpróbáltam belépni a Flickr-re, gyanútlanul, amikoris meglepett a látvány, nem találtam a szokásos login felületet, csak a ronda sárga Yahoosat, amitől tikkelni kezdek a rossz emlékek hatására amit a Yahoo és tulajdonában lévő egyéb remek és felhasználóbarát oldalain látunk. Ekkor azonban még nem tudtam, hogy percek kérdése és nagyobb bajom is lesz ennél, mert egyáltalán nem fogok tudni hozzáférni a képeimhez.

Semmi gond, gondoltam van valami alternate bejelentkezés, vagy valami. A bal alsó sarokban viccesnek üzenet szánt várt, hogy “Hey Old Skool members! You’ll need to merge your account.”. Rendben, legalább ennyivel közelebb vagyunk, gondoltam és klikkeltem.

A régi sílusú felületre beírtam az e-mail címet amit eddig is használtam és amire értesítő leveleket is kaptam rá folyamatosan. Erre közölte velem, hogy hohó, van ezen az email címen egy Yahoo accountom, amit ő már korábban össze is párosított, ezért leszek szíves a Yahoo felületéről bejelentkezni.

A probléma azonban ott van, hogy a Yahoo accountot, amit kb 4 éve regeltem egy levlista elkészítés kedvéért (akkor még a googlegroups sehol nem volt) és mivel egy idő után csak spamek jöttek át arra a címre, de azok minden mennyiségben, ezért pár hónapja töröltem az accountomat.

(Nota bene: ez is megérne egy misét, hogy mire megtalálod a yahoo cím és ID törléséhez szükséges opciót és 24 kattintás mélyre ásol a leiratkozófelületért, majd e-mailben megerősíted, iktatod 4 példányban visszaküldöd és lepecsételed amúgy Vogon módra, addigra 26 perc telt el az életedből.)

Amit felaján a Flickr oldala, az nem más, mint a Yahoo nagyüzemi bejelentkezése. Természetesen emiatt – ahogy várható volt – a Yahoo login viszont közölte, hogy ilyen ID nem létezik. Az itt elérhető help opciók egyike sem illik az én helyzetemre. Sajnos azóta sem tudtam bejutni, a support válaszára még várok, de addig is küldenék egy taliga aprómajmot, ahgy Tschöppy barátom szokta mondani.

A jatek.noba.hu oldalon olvasható alapos játékszabályzatból kiderül, hogy a játékban 3 fajta pozíció (kategória) van: a hitelező az adós és a véleményező. A játékba egy jelképes összeg (100 forint) átutalásával tudunk belépni (vagy egy nem-emelt díjas sms-ben elküldjük a játékban regisztrált email címünket) amiért 300 000Ft játékpénzt kapunk, amelyet kisebb-nagyobb összegben kölcsönadhatunk a kérelmezőknek – jó tudni: a kölcsönadás összege a játékban maximalizált, hiszen a cél az, hogy többen és gyorsan adják össze a szükséges pénzmagot. Kölcsönkérőként pedig egy kérelmet kell benyújtanunk és reménykedni, hogy megkapjuk a kért összeget. A véleményezőknek pedig találgatni kell, hogy a kölcsön vissza lesz-e fizetve vagy sem.

Mind a három kategóriában lehet nyerni: 1.) ha jók vagyunk sikeres kölcsönzésben (azaz visszafizetik a kölcsöneinket és a kamatok is gyarapítanak minket) 2.) ha ügyesen kérünk kölcsön, vagy 3.) ha legalább 50 kérelmet véleményeztünk és azokat a lehető legjobban tippeltük meg. A kérvényezett és hitelezett kölcsönök reggel 8-kor zárolódnak, majd aznap 12-kor kerülnek folyósításra, vagy dőlnek be (a játékban a való életbeli projekt lezárulását és a hitel visszafizetést itt a játék egy saját algoritmusa számolja ki) ekkor kapjuk meg a kért kölcsönünket, kapjuk vissza a pénzünket a kamatokkal illetve derül ki, hogy jól tippeltünk-e.

Szó se róla a regisztrációs form kitöltése egy pöppet macerás, (és bár be kell ikszelni a felhasználási feltételeket, miszerint fővesztés terhe mellett a valódi adataidat adod meg, ugyanakkor nagy betűkkel ki van írva több helyre, hogy a játékban nem kell valódi adatokat megadni). Az sms küldés után a játékpénzed jóváírása bizonytalan idejűnek tűnik (a bizonytalansági faktor ebben a játékkészítők akarata ellenére hasonlít a banki kölcsönökhöz) feltételezhetően ez is következő nap 12-kor kerül majd jóváírásra. Addig is marad nekem a körömrágás és izgalom, kérvényezők tanulmányozása.

Egyelőre csak közvetlenül a noba.hu-tól kapott meghívóval lehet regisztrálni, illetve ha tag küld neked meghívót. Jelenleg 420 körül van a regisztrált tagok száma. A játék végén mely elvben 3 hét múlva lesz a 3 kategóriában legsikeresebben egy-egy szolgáltatófüggetlen iPhone-nal és 1% noba.hu tulajdonrésszel lehetnek gazdagabbak.

A játék ma indult, még semmiről sem maradtatok le, regisztráljatok és hitelezzetek.

Most nem arra gondolok, hogy amikor már érezzük, hogy fáj valami, akkor elmegyünk a szakorvoshoz (aki jobb esetben maszek, nem pedig csodás állami egészségügyi rendszer által felkínált orvoshoz). Ez ugye csak egy probléma tüneti kezelése, ha ez elmúlt, leginkább elfelejteni szeretnénk az esetet, nem pedig átgondolni a teljes egészségi állapotunkat. Pedig lehetséges, hogy egy teljes körű kivizsgálás és közép-hosszútávú előrejelzés elkészítésével fény derülne számos olyan egészségügyi kockázatra, amit ezen a ponton még megelőzhetnénk. Ez azonban nem történik meg, még akkor sem, ha rendszeresen járunk orvoshoz.

Miért nem? Mert az orvos (és mi is) csak a tünetekre figyelünk fel, és ami nem okoz problémát, azt ki is zárjuk a látószögünkből. Pedig ha jobban átgondoljuk, akkor szakmai lehetőségeinket, anyagi helyzetünket ugyanígy gondosan felmérjük, tervezzük, számolunk vele, nem csak akkor ha már baj van. Ellenben bőszen tervezgethet az ember fia előre 40 évre, úgy hogy a jelenben meghoz komoly kompromisszumokat. A probléma ott van, hogy amikor odaérne, kiderül, hogy talán meg se éri. Az a szolgáltatás amire én gondolok, a következőképpen nézne ki: a tanácsadó egy teljeskörű felméréssel kezdené

• általános paraméterek felvétele: kor, magasság, testsúly, vérnyomás, koleszterinszint, stb.
• családi kórelőzmények feltárása – jó tudni mire vagy hajlamos
• általános életmód felmérés: mikor kelsz, mennyit alszol/éjszakázol, mit mikor és mennyit eszel, alkohol és dohányfogyasztás
• alaposabb egészségügyi tesztek és szűrővizsgálatok, a fogak állapotától a szervekéig.

Ez arra lenne jó, hogy egy komplex profilt lehetne összeállítani, ami alapján látszik, hogy mi vár az ügyfélre az elkövetkező: nagyjából mennyi a várható átlag életkora, milyen betegségek kialakulása várható nála a genetikai tulajdonságai alapján és az életvitele mellett.

Következő lépésben el lehet dönteni, hogy megelégedünk-e ezzel vagy esetleg sokkoló eredmények jönnek ki és szeretnénk változtatni. Ekkor ugyancsak a szakember(ek) segítenek egy szakszerű terv összeállításában. Nem a lifestyle magazin szintű 4 napos diétás étrendre és a “járj sokat mozogni, égess füstölőt” jellegű jótanácsokra gondolok. Épp ellenkezőleg, az életmód figyelembevételével rakják össze azt a javaslatot, az étkezésre, sportolásra, esetleges orvosi problémák megoldására vonatkozóan. Persze az, hogy megfogadjuk-e az már csak rajtunk múlna.