Sirubia

Mindennapi intellektuális empíriák


Mindennapi facebook iróniánkat add meg nekünk ma


Szemelvények Via logjából 2.


9:55
Via
szombaton még tuti nem lesz netem az új lakásban
szóval levelet írni mindenképp átugrok sztem

9:55
x
A wifim tárt ssidvel vár

9:56
Via
awww
geekromantika <3

2010. June 23. 11:00. | Nincs hozzászólás
Kategóriák: kommentár nélkül, szakmázás, számítógép, énblog • Cimkék: , ,

Easter Egg az Adium-ban, időutazás a kontakt avatarok közt


Egy saját Adium profilképet próbáltam előbányászni a rendszerből, amit még korábban built-in kamerával készítettem, és titkon reménykedtem benne, hogy az Application Support egyik sötét sarkában valahol a rendszer eltárolja ezeket, és így kutakodva bukkantam rá egy érdekességre.

Előzetesen el kell árulnom, hogy a rendszerváltáskor és hardverváltáskor az egész appsupport mappát reflexszerűen áthúzom backupba, így lehetséges, hogy például az első 2006-os hackintosh rendszeremről még megvannak chatlogok.

Mindenesetre az Application Support/Adium2.0-án belül szisztematikusan elkezdtem átnézni, hogy vajon hol tárolja a kamerával készített képket. és ekkor találtam rá, hogy az Adium nem felülírja a kontaktjaid avatarját iconváltáskor, hanem egy automatikusan generált fájlnéven eltárolja az összeset. Ennek megfelelően az elmúlt 3-4 év alatt 170 kontakt által 890 darab ikon gyűlt össze. Sajnos a generált fájnévben semmi nem utal arra, hogy melyik kontakhoz tartoztak eredetileg.

A tárolási mappa elérési útja:

Library/Application Support/Adium 2.0/Users/Default/libpurlpe/icons

2010. June 15. 11:54. | Nincs hozzászólás
Kategóriák: Mac, jár a csoki, számítógép, véletlen, énblog • Cimkék: , , , , ,

Könyvszkennelés rekordgyorsasággal


A világ egyik leghatékonyabb könyvszkennelő szerkezetét látjuk a videón, melyet a Tokiói Egyetemen fejlesztett ki négy japán mérnök: Takashi Nakashima, Yoshihiro Watanabe, Takashi Komuro, valamint Masatoshi Ishikawa.
A gép 500 kép/sec sebességgel olvassa be az oldalakat: szöveget és képet egyaránt. A szerkezet ezután feldolgozza a kapott jelet, kijavítja a szkennelés során létrejött torzulásokat és tökéletes digitális példányt készít a könyvből. A videóban a fejlesztő srcác azt mondja, hogy a felvételek 1000×1000-es felbontásban készülnek, amin azért valljuk be, a legkisebb légypiszok is remekül látszik. Igaz, hogy ez a koncepció nem lapoz magától, de gyorsabban is végez annál, hogy legyen idő kimenni szkennelés közben egy kávéra/cigire.

Olvasom tovább…

Űrhódító – Lézerharc a Közlekedési Múzeumban


A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban ma délután megnyílt talán az eddigi legszínvonalasabb játéktörténeti kiállítás, ahol nem csak megnézi, de megtapogatni és kipróbálni is lehet a restaurált játékokat. A számítógépes játék ®evolúciója alcím utal arra is, hogy ez egészen korai darabok is megtalálthatóak majd időben előrehaladva a fontosabb modellek, egészen a Xboxig.

Kiállításunk címével Tomohiro Nishikado japán programozó 1978-ban bemutatott legendás programja, a Space Invaders, s annak 1980-as évekbeli magyar átirata, az Űrhódító előtt tisztelgünk.
S tisztelgünk a számítógépes játék minden hőse előtt: ez a kiállítás az informatika katalizátoráról, a szédítően fejlődő játékipar világformáló történetéről szól.
Bemutatjuk a számítógépes játék relikviáit: konzolokat és személyi számítógépeket a hőskorból. Bepillantunk a játék közösségi tereibe, a nyolcvanas évek gyerekszobájába s a kilencvenes évek csillogó-villogó játéktermébe. Szórakozva ismerheted meg az informatikatörténet egy olyan szeletét, amely a kultúrára is hatást gyakorolt. A játékipar “Új Hollywood” lett, s a leghíresebb játékok figuráit – a tömegkultúra ikonjaiként – a street-art művészeinek köszönhetően a nagyvárosok terein láthatjuk viszont.


A megnyitóra nem csak nosztaligázni vágyók jöttek el, az általános iskolágoktól egészen a nyugdíjasokig terjedő korosztályból voltak jelen, az aláfesőzenét pedig Failotron szolgáltatta. A kiállításra egy hatalmas szocreál nappali szekrénysorba vágott space invaderen át léphetünk be. A fekete teremben fényt csak a kiállított tárgyak kapnak, és a kipróbálható játékok képernyői villognak. A kiállítás ugyan ma nyitott, de egészen év végéig megtekinthető.

Olvasom tovább…

Nincs jobb mód a backupra, mint a Tardis


Mivel a külső vinyónak nem volt eddig neve, éppen ideje volt, hogy felavassam egy jókis adatmentős-backupolós 3 gépet újrainstallálós nappal. És ha már itt tartottunk, nem lehetett kihagyni az alábbi poén:

2010. May 16. 10:33. | 1 hozzászólás
Kategóriák: Mac, jár a csoki, sorozat, számítógép • Cimkék: , , , ,

Dropbox szomorú és téged akar


A napokban egy regisztráció segítségével hozzásegítettem valakit extra 250 Mb-hoz, de nem volt időm eljátszani a Dropbox-szal, mire ezt a szomorúan mosolygó gépet és az alábbi emlékeztetőt kaptam.

Támadnak a pixelek!


Eyecandy videó, mindnekinek aki értékeli:


PIXELS by PATRICK JEAN.
Uploaded by onemoreprod. – Independent web videos.

Szemelvények Via logjából 1.


12:52
Via
a unix bible-t direkt lefénymásoltam és forgattam anno lelkesen

12:53
Via
btw erről jut eszembe ötlet: nyár slágerének: unix parancssor mintás bikini?

12:53
[srác]
ijesztő dolgok ezek

12:53
[srác]
nem merném unmountolni

12:53
Via
:D

2010. April 26. 12:21. | Nincs hozzászólás
Kategóriák: kommentár nélkül, szakmázás, számítógép, énblog • Cimkék: , ,

Mario Paint Composer FTW – sorozatfőcímek


Ghost Busters:

X-akták: Olvasom tovább…

UPDATE – iPad: csillogó levélnehezék vagy használható tech eszköz?


Kicsit volt ma még lehetőségem nyomogatni az iPadet, két fontos usability észrevétel: A copypaste-et egy kissé nehézkesnek érzem, és az ékezetes betűk előcsalogatása (ami ugyanaz a megoldással érhető el: lenyomva tartva másodlagos helyi menü jelenik meg, így választható ki az ujj elcsúsztatásával a kívánt betűre és az onnan való ujjfelemeléssel.) Egy kis egotrip az előző kép, bocsássátok meg :) Ismét köszönet Lackac-nak a lehetőséget.

Olvasom tovább…

iPad: csillogó levélnehezék vagy használható tech eszköz?


Jöjjön a szubjektív first hands-on élmény: bár a készülék alig 0.68 kg-os ez a súly eléggé relatív: elsőre kézbe véve a táblagép az 1024×768 látvány miatt könnyűnek érezzük egy hasonló netbookok élménye után, de ahogy Bigyó Felügyelő rávilágított egy idő eltelte után nehezebbnek érezzük. (Valahogy úgy, mint az egy Gyűrűt…) A fényes LCD kijelző, mely maximális fényerőre állítva a legkeményebb szívűeket is megkönnyezteti, kiváló a fényképek nézegetésére, remekül szolgálja az iPhone-on és iTouch-on már megszokott effekteket, és egyértelműen menő.

A gyakorlati használat terén: képregényolvasásra szintén alkalmas, nagyon szépen kihozza a színeket is, azonban könyvolvasásra nem javasoljuk. A böngészőn is élvezhetően lehet szörfölni a neten, azonban a gépelésről már megoszlanak a vélemények. Volt olyan a jelen lévő tesztelők közt aki azonnal megszerette, a kezdeti félregépelések ellenére is, azonban én egy 3 soros levélnél többet nem lennék hajlandó megírni rajta a pontossághoz szükséges (számomra) terészetellenes kéztartásban, annak ellenére sem, hogy támogatja a magyar ékezetes betűket. Valószínűleg ez annak is a függvénye, hogy alapvetően kinek mennyire kényelmes a virtuális billentyűzet. A képen is látható puha borítású tok feltehetően orvosolja a hosszabb távon kényelmetlen fogást, amit Bigyó Felügyelő kifogásolt, aki rászánja ezt a nem csekély összeget, az mindenképpen ruházzon be 39 dolcsiért egy tokba is.

Ami pedig a jó-e az iPad vitát illeti, pár dolgot észrevételeznék: a bemutatás után nem sokkal iszonyatos kritika zúdult az Apple-re Olvasom tovább…

Meg nem valósult jóslatok 2.


„640 KB – mindenkinek elégnek kell lennie.”

/Bill Gates – 1981/

[citation needed ]

Chiptune Marching Band – vidd utcára a chiptunet!


Ha a tömegek nem mennek az chiptunehoz, akkor a chiptune megy az emeberkhez, valahogy így: végy egy csapat érdeklődő amatőrt, néhány 4500 Hz-es hangszórót, egy marék ellenállást, keverj hozzá egy nagy adag lelkesedést, egy tapasztalt szervezőt, és némi bütykölős kedvet és megkapod a Chiptune Marching Bandet.

Az ötlet a Newcastle Egyetem Digital Media programjának keretében Culture Lab-ban Jo Kazuhiro és Jamie Allen fejéből pattant ki. A workshop jelleggel megtartott eseményeken (melyek a különféle fesztiválokon mindig nagy népszerűségnek örvendenek) az előkészületek, azaz a zajeszközök összerállítása mintegy két órát vesz igénybe majd egy fél órás felvonulás performansszal ér véget. Mivel a szervezők gondalata, hogy mindenki akiben benne van a kütyüvel játszás, szerelés és játékszellem az kipróbálhassa, így az oldalon részletes listát és beszerzési információkat is közzé tettek a hozzávalókat illetően. Szóval hölgyek, urak a recept adott, itt a jó idő, valaki szervezhetne egy felvonulást itthon is!

Ha eddig nem sikerült elképzelni milyen is lehet maga a performansz, akkor az előkészületekről, a zeneszerszámok összeszerelését bemutatja az alábbi videó, amelynek végén az összhangzást is meghallgathatjátok:

Chiptune Marching Band at Bent Fest from The Tank on Vimeo.

A képek további infókat a Chiptune Marching Band oldalán találtok.

Cuki francia 8 biten


Ilyen jóságokról maradt le, aki nem volt ott tegnap a Budapest Micro III-on. Egyéb prominens fellépők melett számomra a legnagyobb meglepetés egy Nizzából érkezett francia srác, JE DEVIENS DJ EN 3 JOURS volt, aki jóval éjfél után ragadta magához a decket és a nintendot. A saját vizuál és zenék mellett nem félt énekelni Nizza, Te Gyönyörű című szerzeményét (Nissa La Bella) és kézenállni sem a pult mögött, ezzel is tovább tüzelve az amúgy is lelkes közönséget. Itt van néhány videó ízelítőül, hogy miről is maradtatok le. Ha tetszett amit a srác tol, akkor az egész albuma ingyen letölthető innen.
A Budapest Micro szervezőinek külön köszönet a szervezésért.