From Rome (Casaccia) with love

Labtársam a horvát lány Natasa és én.
Kedves olvasók, barátok, itt megjelentek. Kisebb szünet állt be a blogon (legjobb szakértőink már dolgoznak a probléma megoldásán) de addig is érdemes vigyázó szemeteket a római tanulmányutamnak szentelt írásokra, a relateproject.sirubia.net -re szegezni. Olaszország, Róma, ENEA Kutatóközpont (Italian National Agency for New Technologies, Energy and Sustainable Economic Development)
Lesznek szubjektív olasz-észlelések és exklúzív fotók (nem tréfálok, igen kevés kép található a központról, aki nem hiszi – google it! ) melyeket fővesztés terhe mellett, igazi kémtevékenyésg segítségével készítettem el. Szeizmikus rázóasztal, elektromágneshullám tesztelő, óriás napkollektor egészen közelről és egyéb sosemlátott kütyük, valamint nem utolsó sorban békésen táplálkozó úgynevezett TUDÓSOK természetes környezetükben megfigyelve.
Továbbá ajánlom szíves figyelmetekbe a naponta többször frissülő mikroblogoldalamat, (hogy íly veretesen fogalmazzak).
Az őszödi beszéd 3. évfordulójára álljon itt a szöveg Wordle-be dobálva. 
Napi kedvenc kreatív őrült című rovatunkban a Filozófus Akciófigurák megalkotóját és miniprojectjét szeretném bemutatni. Ian Vandewalker még filozófia szakosként vezette le szakmai frusztrációit az alábbi játékfigura-koncepció megalkotásával. Az alábbiak szigorúan utánközléssel:
“Aristotle
384-322 B.C.E.
Nationality: Greek
Group Alliances:
AKA:
Powers: walking
Weaknesses: some people think maybe he could have taught Alexander the Great a little more about diplomacy.
Notes: The high quality of this product is ensured by the four causes at work in the manufacture of the toy: the plastic, the assembly line robots, the designers’ creative ideas, and the profit from retail sales to spoiled children. Also, the following reasoning establishes that children will love the Aristotle action figure: All Philosophical Powers® figures are totally awesome. This toy is a Philosophical Powers® figure. Therefore, this toy is totally awesome.
Olvasom tovább…
Mindenki szeret magára élesszemű megfigyelőként gondolni, aki kiszúrja a hazugságot mondó ember szájrándulását és megjegyzi a gázoló autó rendszámát, pont, mint a filmekben. Nos a valóság sajnos nem mindig így működik. A következő kis bejátszással letesztelheted, hogy mennyire jó az észlelésed!
Figyeld meg a videóban látható kártyatrükköt a lehető legalaposabban!
Próbáld megfejteni hogyan változik meg a kártya színe!
(Tipp: érdemes megvárni amíg teljesen betölt a videó, hogy jobban meg tudjátok figyelni)
Nos, a dolog magyarázata abban rejlik, hogy a fókuszált figyelem tulajdonsága, hogy maximum egy információ bemenetet képes feldolgozni. Ilyenkor azonban fellép az a ajelenség, hogy gyakorlatilag vakokká válunk az egyéb változásokra. A videó esetében a fókusz az utasítás szerint a kártya színének megfigyelése volt, ezért az egyéb részletek megváltozását nem vagy szinte alig vesszük észre. Sokan érvelnek ilyenkor azzal, hogy dehát amúgy máskor képes vagyok több dologra figyelni egyszerre! ez részben így van, de ilyenkor tudatosan végzünk több dolgot egyszerre, ezt a szakirodalom megosztott figyelemnek nevezi.
Nézzük meg pontosan, hogy a kártyatrükk megtekintése alatt hova is fókuszál a néző! Az alábbi videó a mostánában népszerű eyetracking módszerrel készült és kis körök jelzik a 9 tekintetét:
Olvasom tovább…
A millió dolláros kérdés: hogy lép be az a Flickr felhasználó, akinek (már) nincs Yahoo accountja, de van fent tartalma?
Két szolgáltatás összeolvadásakor lehet, hogy van aki fícsörnek érzi az adatösszefésülést, és az alábbi esetben nem. Két külön szolgáltatásra regisztráltam, nem egyre (adott esetben eltérő adataimat volt gusztusom megadni egyik és másik helyen) és most egyik megszüntetésével ki vagyok zárva automatikusan a másikból. És ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül, lehet, hogy te is pont így jártál.
Pár hónap eltelte után újra megpróbáltam belépni a Flickr-re, gyanútlanul, amikoris meglepett a látvány, nem találtam a szokásos login felületet, csak a ronda sárga Yahoosat, amitől tikkelni kezdek a rossz emlékek hatására amit a Yahoo és tulajdonában lévő egyéb remek és felhasználóbarát oldalain látunk. Ekkor azonban még nem tudtam, hogy percek kérdése és nagyobb bajom is lesz ennél, mert egyáltalán nem fogok tudni hozzáférni a képeimhez.
Semmi gond, gondoltam van valami alternate bejelentkezés, vagy valami. A bal alsó sarokban viccesnek üzenet szánt várt, hogy “Hey Old Skool members! You’ll need to merge your account.”. Rendben, legalább ennyivel közelebb vagyunk, gondoltam és klikkeltem. Olvasom tovább…
Képek a propaganda szolgálatában
„Egy fotó megfellebbezhetetlen bizonyítéka annak, hogy egy bizonyos dolog megtörtént. A kép torzíthat, mégis mindig megmarad a föltevés, hogy létezik vagy létezett olyasmi, ami a képen látható“ (Susan Sontag).
„A Szovjet-Oroszországban működő fényképretusálók hollywoodi kollégáikhoz hasonlóan hosszú órkat töltöttek a legkülönfélébb testi hibák eltüntetésével, segítve a kamerát a valóság meghamisításában. Joszif Sztálin ragyás arca kivételes retusáló szakértelmet igényelt.“ (David King)
Ahogy az idézet is mutatja a nyilvános szerepléseken túl a nyomtatott propagandaanyagokban is mindennek tökéletesnek kellett lennie. Ez a fajta ábrázolás közelebb van ahhoz, ahogy Sztálin láttatni szerette volna magát. A retusálók simábbá és fényesebbé tették a bajuszt és a hajat, kisimították és világosabbát tették a bőrt. Ez egy kedvelt eljárás volt, az így nyert kép ugyanis nemcsak lágyabbá tette az arcot, hanem egyfajta földöntúli dicsfényt is kölcsönzött az ábrázoltnak, vagyis sokkal távolabb volt a realitástól, ugyanakkor főként a benyomásokra apellált.
Persze a szentimentális ábrázolásnak egy más formája is közkedvelt volt és (még az ma is a politikusok körében), ez a gyermekekkel való ábrázolás. A nép vezérét ábrázoló plakáton kezdetben még csak rajzos formában jelenik meg a szovjet ifjúság, akik feltekintenek Sztálinra és virággal díszítik a képmását, vagy mint Vladimirszkij: Rózsák Sztálinnak című festményén Ez az ábrázolás egyszerre jelent meg a többi szereppel, úgy mint a dicsőséges hadvezér, a bölcs politikus, a haza atyja és a birodalom egysége. Olvasom tovább…
Douglas Adams a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvében írja le az ún. bábelhal-érvelést, melynek lényege, hogy a bábelhal lényegéből levezethető Isten nem létezése. Az előbb sommázott érvelés valahogy így hangzik:
Persze ez az érvelés sem tökéletes, bár meggyőzőnek hangzik, van egy gyengepontja. Kitaláljátok-e melyik?
Egy szektát felépíteni és embereket első látásra szokatlan és abszurd dolgokra rávenni lehetetlennek és misztikusnak tűnik. Könnyű azt mondani, hogy akik ilyen csoportokhoz csatlakoznak azokkal helyből nem stimmel valami. Ez azonban elhibázott megállapítás. A következő hat lépés nagyjából lefedi azokat a vallásos vagy egyéb csoportokat, amelyek emberek tömegeit veszik rá a csatlakozásra. Szóval elő a papírral és pennával, mert itt következnek a legfontosabb aranyszabályok és azok az alapvető szociálpszichológiai mechanizmusaink, amelyekre apellálnak:
1. Definiáld a csoportodat!
Határozd meg a csoportot. Ez két módon lehetséges. Egyrészt ki kell jelölni a csoportot és a szabályokat, feltételeket, amik teljesítésével valaki a csoport tagja lehet. Ez bizonyos szabályok betartása és más dolgok tiltása – aki ezekhez alkalmazkodik az a mi csoportunkhoz tartozik.
Másrészt meg kell határozni, hogy kik az ellenpólus (pl: ellenség, bűnösök, kárhozottak). Ők azok akik nem mi vagyunk, akiket kerülünk és akiktől elkülönülünk. A másik csoport különféle negatív cimkékkel való ellátása hozzásegíti a tagokat, hogy a csoport egészét egyfajta megoldásnak, üdvözítőnek találják és az elköteleződés után ne akarják elhagyni a csoportot. (Pl.: “Semmi bajom ezekkel az Bétákkal, de azért jó hogy Alfa vagyok”).
2. Teremts saját világnézetet!
A leendő tagokat először is ki kell szakítani abból a közegből, amiben eddig éltek. Ez a külsőségekben ugyanúgy megnyilvánul, mint a hozzájuk eljutó információban is. Milyen intézkedéseket jelent ez a gyakorlatban?
A tagokat térben és időben el kell távolítani az eddigi környezetüktől. Kezdetben ez bizonyos helyeken és időben tartott találkozókat jelent, a későbbiekben pedig saját tábort/élőhelyet (lásd Jim Jones szektájának guayanai lakóhelyét Jonestownt, ahová a tagok közösen települtek ki.)
Itt meg kell fosztani őket a külvilág információitól, azaz nem nézhetnek tévét, nem olvashatják a híreket és leveleket ami kapnak a családtól, barátoktól cenzúrázni kell és nem fogadhatnak látogatókat sem.
Az elvett információt és közeget egy másikkal kell pótolni. Ez általában egy világnézet, világmagyarázat, amely ezután meghatározza majd a csoport tagjainak gondolkodását, és amelynek parancsolatai (tanításai) alapján a napi rutint és az életüket vezérlő új csoportszabályokat fel lehet állítani. Ezeket az alapszabályokat pedig világosan és folyamatosan sulykolni kell.
3. Hiteles vezetőt a népnek!
A Szabó Károly (MKB Bank) és Petrovics Péter (iWiW, Virgo) nevével fémjelzett noba.hu közösségi szájt (kicsit zavarban vagyok ezzel a kifejezéssel ebben az esetben) pontosabban közösségi kölcsön-szolgáltatás már egy ideje megszellőztette az indulás hírét. A nem titkoltan a Kiva.org kezdeményezés kistestvéreként működő Nobánál volt tesztüzemmód is, a mai nappal azonban egy játékkal álltak elő, amely koncepciójában hasonló a nemsokára “élesben” is elinduló személyközi hitelezéshez. A játék célja a rendszer tökéletesítése mellett az ilyesfajta kölcsönnel való “megbarátkozás” is, hiszen ha a játékban sikeresen adsz kölcsön, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy később visszalátogatsz és valódi kölcsönbe is beszállsz.
A jatek.noba.hu oldalon olvasható alapos játékszabályzatból kiderül, hogy a játékban 3 fajta pozíció (kategória) van: a hitelező az adós és a véleményező. A játékba egy jelképes összeg (100 forint) átutalásával tudunk belépni (vagy egy nem-emelt díjas sms-ben elküldjük a játékban regisztrált email címünket) amiért 300 000Ft játékpénzt kapunk, amelyet kisebb-nagyobb összegben kölcsönadhatunk a kérelmezőknek – jó tudni: a kölcsönadás összege a játékban maximalizált, hiszen a cél az, hogy többen és gyorsan adják össze a szükséges pénzmagot. Kölcsönkérőként pedig egy kérelmet kell benyújtanunk és reménykedni, hogy megkapjuk a kért összeget. A véleményezőknek pedig találgatni kell, hogy a kölcsön vissza lesz-e fizetve vagy sem.

Mind a három kategóriában lehet nyerni: 1.) ha jók vagyunk sikeres kölcsönzésben (azaz visszafizetik a kölcsöneinket és a kamatok is gyarapítanak minket) 2.) ha ügyesen kérünk kölcsön, vagy 3.) ha legalább 50 kérelmet véleményeztünk és azokat a lehető legjobban tippeltük meg. A kérvényezett és hitelezett kölcsönök reggel 8-kor zárolódnak, majd aznap 12-kor kerülnek folyósításra, vagy dőlnek be (a játékban a való életbeli projekt lezárulását és a hitel visszafizetést itt a játék egy saját algoritmusa számolja ki) ekkor kapjuk meg a kért kölcsönünket, kapjuk vissza a pénzünket a kamatokkal illetve derül ki, hogy jól tippeltünk-e.
Pont egy héttel ezelőtt tartottuk meg a szakkollégiumi logika csoportommal a középiskolás képzésben részt vevő, utolsó két évfolyamos (11-12.) diákok számára az egész napos minitréninggel
egybekötött előadást, melynek a vita és az érvelés volt a témája. Két dolog miatt volt fontos számunkra ez a nap. Egyrészt önmagunk megmérettetésére, azaz hogy mennyire tudjuk átadni az elmúlt két és fél évben általunk megszerzett tudást, legfőképpen persze minél hatékonyabban.
Másrészt pedig, hogy felmérjük, milyen prekoncepciókkal, elvárásokkal és vitakultúrával érkeznek, vagy egyáltalán mit gondolnak a jó vitáról? A napközbeni tapasztalatokból és a délutáni beszélgetésekből az alábbi jellemzők körvonalazódnak:
Miért érdekes a vélekedésük? Ezek a diákok jó középiskolákból érkező, az átlagnál műveltebb és tájékozottabb, több kritikai érzékkel megáldott fiatalok. Ennek ellenére sok fenti pontban nem tudnak elszakadni olyan előfeltevésektől, melyek valójában nem kötődnek a jó érvelőhöz és a racionális/tényfeltáró vitához. A legtöbb észrevétel egy negatív és egy pozitív tényezőre vezethető vissza. A hevesség, a látványosság, és az érzelemdússág lehet az elkötelezettség jele. Ők (is) koruknál fogva lobbanékonyak és igazságérzettel teliek, egy vitaszituációban kevésbé tudják kontrollálni az érzelmeiket, a személyes meggyőződésüket. Van bennük igazságérzet – ez jó. /A személyes meggyőződés és a képviselni hivatott álláspont nagyon gyakran nem fedi egymást, de ezt adott helyzetben könnynen elfelejtjük./ Persze nem lehet az egyetlen magyarázat, hogy “ők ilyenek és kész” ami érdekes, hogy mások megítélésében ugyanezeket tartják fontosnak, ahogy a fentiekből is látszik: aki heves, aki kivörösödött arccal magyaráz és aki akár asztalt is borít, azt tartják meggyőzőbbnek. Holott aki hangos, annak nem feltétlenül van igaza, és fordítva.
Hogy ez miért problematikus? Mert a fentiekből adódik, hogy könnyen előfordulhat, hogy pontosan a fenti igazságérzetből fakadó túlzott vehemencia torzítja az ítélőképességüket. Emellett a vitáról kialakított ideálképük, nagyban befolyásolja, hogy az általuk végignézett vitákban kinek adnak igazat. És ha olyan ismérvek alapján teszik le a voksukat, amelyek mögött nem meggyőző érvelés és átgondolt mérlegelés áll, hanem csak a látványpékség számít, akkor ott sokkal kisebb az esélye, hogy helyesen döntenek. Márpedig ugyanezen szempontok és ismérvek alapján ítélik meg a közéleti, politikai vitákat, és mikrokörnyezetükben zajló diskurzusokat.
Ezek után feltehetjük a kérdést, hogy vajon a felnőtt szavazóképes lakosság, (akikhez képest ezek a fiatalok potenciálban, ismeretekben, kritikai érzékben ők magasabban vannak) ők mennyire képesek objektíven ítélni?
Második kívánságom pedig az lenne, hogy annak szakirodalomnak a jó része, melyet forgatni vagyok hivatott, legyen meg puhafedelű kiadásban. Mert a keményfedelűekből már nagyon elegem van. Nem jók az ágyban. Kényelmetlen rajtuk aludni.
Lázadó tinédzserek, fórum trollok és egyéb állatfajták hasznos kézikönyvét foglalta össze Lore Sjöberg két percben. Ahogy ő mondja ezek a vitatechnikák nem segítenek megnyerni a szócsatát, de segítenek kitolni addig, amíg az ellenfél fel nem adja a küzdelmet. Hát ez is egy cél.
Persze ezek nem véletlenül számítanak érvelési hibáknak, használatuk tisztességes, értelmes vitában erősen kontraindikált. Főleg ha véletlenül olyan vitapartnerre talál a használójuk, aki tudja ezeket kezelni, akkor könnyen visszafelé sülhet el a dolog. Bár a hamis dilemmához választhattak volna jobb példát, de lássuk be a Drakulás eldobható poénnak nem rossz. E mellett az argumentum ad hominemről és a Straw Man azaz szalmabáb érvelésről illetve a példa ennek a kifordítása valamint a Bagging the Question vagyis a kérdés megkerüléséről esik szó. Akinek ez még nem elég az teljes listáért erre tájékozódhat tovább. Ja és dobhat egy mélt nekem :)
(via Wired)
Ha lenne három kívánságom, ami azonnal teljesül, akkor éjjel-nappal nyitvatartó könyvtárakat kívánnék elsőnek…