Sirubia

Muszáj vagyok megosztani veletek az egyik kedvenc képregényem mai darabját. A naponta frissülő Least I Could Do mai remekét:

A Symphony of Science projekt célja, hog a tudományos tudást élvezhető és közérthető formába öntve közelebb vigye az emberekhez. John Boswell a projekt ötletgazdáját (aki többek között zeneelmélettel, filozófiával és közgazdaságtannal is közelebbi viszonyt ápol és elektronikus zenei projektekben vesz részt) főleg a Cosmos című tudományos ismeretterjesztő műsor inspirálta, valamint az amerikai közönség számára ismert tudománynépszerűsítők mint Carl Sagan, Ann Druyan, Steve Soter, David Attenborough, Jane Goodall vagy Stephen Hawking.

Eddig hat videó készült el a projekt keretén belül 2009 ősze, a projekt kezdete óta. Az elkészült alkotások a projekt szellemiségével egyezve ingyenesek, több formátumban eredeti és remixelt formában is letölthetőek. A projektet követhetik az érdeklődők Twitteren, vagy feliratkozhatnak a YouTube csatornára is.

A Mindentudás Egyeteme 2002. október 28-i előadásán Hámori József agykutató a tanulás biológiai alapja kapcsán anekdotázott egy keveset:

Babits Mihály, aki egyébként középiskolai tanár is volt Fogarason, Erdélyben, még a világháború előtt, onnét írt egy esszét, amiben kifejti azt, ami szerintem a legfontosabb minden iskolai tanmenetnél. Mire kell egy középiskolának ügyelnie? Mit kell tanítania? Két dolgot: gondolkodni és beszélni megtanítani. Ezt a kettőt állította Babits Mihály. Kérem szépen a gondolkodásban gyakorlatilag minden benne van, és a beszédben is több van, nem csak egy technika, sokkal több van. Csak azért mondanám, és ne haragudjanak, de egy kicsit kitérek.

Teller Ede kép a Wikipédiáról

Az iskolai oktatásban különböző szemlélet módok ütköznek egymással. Az egyik az, hogy a gyerekeket nem szabad túlterhelni lexikális ügyekkel, meg a gyereket nem is jó az, ha túlterhelik, a akár az egyetemen akár a gimnáziumban a fejeket. Ugyanakkor ahhoz, hogy gondolkodni megtanuljunk, alapanyag is kell, ismeretanyag. Ismeretanyag nélkül nagyon nehéz valamin gondolkodni, tehát ismeretanyagra szükség van.

De mondok egy másik példát. Teller Ede, aki most 95 éves (☝), és ráadásul ma is kívülről fújja a kedvenc költőinek a verseit, aki pedig Ady Endre. Amikor megkérdeztük, hogy miért szereti Ady Endrét annyira, akkor azt mondta, hogy kérem szépen azért, mert ugye a fizika, amit én most az elmúlt évtizedekben gyakoroltam, az nagyon sokszor szimbolikus gondolkodásmódot is igényel, márpedig azt legjobban

Szent-Györgyi Albert

Ady Endre költészetéből tudtam átvinni a fizikába, a kettő között egyenes a kapcsolat, mondta Teller Ede, és el is hiszem neki.

Tehát a költészet és a fizika között van ilyen kapcsolatrendszer. Kérem szépen, ennyit a költészetről. És ennyit a memoriterről is, amit azért ne tessék túlzásba vinni, mert ugyanakkor Szent-Györgyi Albertnek is igaza van, aki azt mondta, hogy nem kell mindent ide betömni, mert hiszen a könyvekbe úgy is megvan, hanem tessék csak azt megtanulni, hogy melyik polcon, hol fogom megtalálni az illető könyvet. Ez is egy felfogás, az is egy felfogás, mind a kettőből tessék a jobbikat kivenni.

☝ Teller Ede azóta 2003. szeptember 9. elhunyt.

Sajnos a tévétörténelem egyes fejezetei máig feldolgozatlanok, pedig vannak olyan gyöngyszemek, amely a mai napig rejtve vannak előttünk. Ilyen például a Digitalk (ami nem digi-talk hanem digit-alk, azaz digitális alkalmazásokat jelent), amelyről mai mesénk fog szólni. Mivel a felvételek még a NAVA egy penészes egérrágta dobozában hevernek pár terás tárolószerverén pihennek, metaadataiktól elszakítva szomorúan, ezért csupán élvezetes leírásomra tudnak hagyatkozni az érdeklődőknek.

Az MTV már a rendszerváltás előtt lehetővé tette, hogy a magyar nép is értesüljön a tudomány és technika bámulatos haladásáról (hogy a Föld banán alakú és hogyan lehet birkavesével földrengést megelőzni), így elindította 1987-ben a Digitalk című műsorát (érezzük a haladó gondolkodást az amerikánus címadás mögött, ugye?).

Sajnos a műsorról szó szerint semmit nem lehet találni Vágó Istvánról szóló Wikipedia szócikkben, sem a az imdb-n. Az oktató célú ismeretterjesztő sorozatnak 22 része készült el és került adásba, összesen 12 óra műsoridővel. Emellett elkészült egy, idézem: “számítógép-oktatóanyag Comodorre 64 számitógépre való magnetofonkazettára rögzithető formában” A témában szakértő vendégeket Vágó István interjúvolta meg, miközben bejátszásokkal illusztrálták az elhangzottakat. A részek általában tematikusan a számítógépes-információtechnológiai fejlesztéseknek egy szeletét járták körül:

• vállalatirányítási rendszerek
• robotok
• szoftver
• tervezés, modelezés, szimuláció a gyártásban
• gyógyítás
• informatika az oktatásban
• művészet, szórakozás

A kor körülményeihez képest a külső és belső felvételekkel, látványos bejátszásokkal és esetenkénti stúdióban látható demonstrációkkal kimondottan izgalmas volt a műsor. Szinte láthatjuk magunk előtt az ijedten felsikkantó nézőket, amikor a robottechnológiát bemutató részben egy kisebb kredenc nagyságú robot gurul be a kanapéban ülve beszélgető riporter és riportalany közé, U alakú karja között egy pohár vizet ki-ki lötyögtetve.

Ha visszagondolunk, hogy ilyen csodákat láthatott a jónép a februárban frissen indult Szomszédok és velőtrázóan visongató Linda között, akkor valóban valamiféle eksztatikus élmény foghatta el a nézőt, amikor arra gondolt, hogy a jövő elkezdődött elérkezett. A meghívottak a lehetőséget talán kicsit maguk is hitetlenül fogadva, de izgalomtól elfojtott hangon, már valódi napi tapasztalatokról számoltak be erősen keresgélve a szavakat, amikkel leírhatják a csodát olyanoknak, akik még csak távolról hallottak számítógépről. És itt még majd egy évtizedre vagyunk attól hogy Vágási Feri vindózkilencvenöt után vágyakozzon.

Három év alatt meg lehet tanulni az egyetemi ügyintézés csínját-bínját és a helyi szokásokat (Jön egy tanszéki értesítő e-mail a levlistára és egy az e-mail címedre; majd két héttel később egy papíros levél postán azóta már elavult adatokkal.)

De most újra olvasva az évkezdéshez küldött értesítőt, megakadt egy részen a szemem :

A levél mellett található a BME 2009-es tanulmányi tájékoztatója egy DVD-n. (Ennek anyaga letölthető a Központi Tanulmányi Hivatal honlapjáról: www.kth.bme.hu is) [...]
A BME tanulmányi tájékoztatója a Microsoft-tal együttműködésben készült el azért, hogy segítsük a legális szoftverhasználatot, illetve olyan hasznos információkat adjunk az elsősök kezébe, amelyek elősegítik a jó szakemberré válásukat. A DVD-n eredeti Office 2007 is található.

Az indoklás mindent visz.

/A szerző megy és befejezi a rokonok számára az ubuntu telepítést./

A felsőoktatásba való jelentkezés hosszas, túlbonyolított és bürokratikus eljárás volt már 3 éve is és most is az. Vannak azonban pozitívumai is, például van lehetőség bizonyos dolgok módosítására és utólagos beadásra.

A felvi.hu előrelépés volt a korábbi alig-létező digitális tájékoztatáshoz képest. Azonban maga az ügyintézés nagyobb része sokáig papír-alapú volt. Az elmúlt 1-2 évben viszont kissé átjárhatóbbá vált az egész procedúra és lehetőség nyílt online ügyintézésre is. Vessünk rá egy pillantást.

A felvi-sek meglehetősen ügyesen elrejtették a belépőfelületet. Kb 16 helyen el lehet olvasni hogy az e-felvételi eljárás menüpontban lehet intézni az intézendőt, ott azonban csak egy általános leírás volt. Nagyjából 10 perc össze-vissza kattintgatás után meg is lehet taláni a Belépés gombot.

Innentől kellemes meglepetések sorozata. Szép, tiszta és egyértelmű felület és menü. Azonnal át lehet tekinteni, hogy mik az opciók (adatok megtekintése, dokumentum feltöltés, a felvételi adminisztrációs folyamat jelenleg állása, sorrendmódosítás).

A dokumentumoknál egészen konkrétan meg lehet nézni, hogy melyik beadott igazolás melyik szakra nyert elfogadást, melyik lett elutasítva és hogy miért (azaz indoklással). Valamint utólagosan is fel lehet tölteni igazolásokat és letölteni a korábbiakat.

Összességében sok haszos apróság van a rendszerben ami valós igényeken alapszik, vizuálisan is kellemes, sokkal egyszerűbbé és áttekinthetőbbé teszik az egész eljárást. Az e-felvételit amúgy a Webtownosok készítették.

Így:

(via PhD Comics)

A prezentációban szereplő jóslatokat elnézve a nyugati világ felkötheti a nadrágját. És akkor még nem is beszéltünk elmaradott kis hazánkról. Amit pedig arról mondanak, hogy egy korszerű anyagot tanító egyetemen amit elsőévben tanítanak harmadévre túlhaladott lett, hát barátaim arról van mit elmélkedni. És ne feledjük, ez a tendencia a korszerű felsőoktatási intézményekre vonatkozik.

Jó hír a BME-s hallgatóknak: Nem kell tovább hurcolunk magunkkal az indexet, ha minden igaz már ettől a vizsgaidőszaktól kezdve. (Erősen kellett viaskodnom magammal, hogy tanult kollégáimhoz hasonlóan ne süssem el a poszt címében az indexre tették az indexet gondolatsort.) Egy biztos, szerintem diákok és oktatók egyaránt örülnek a kezdeményezésnek. Előbbiek azért, mert nem kell a tanárokat hajkurászniuk egy hónapon keresztül, utóbbiak pedig azért, mert végre nem kell egy hónapig menekülni a hallgatók elől.

A hír egyébiránt KTH (Központi Tanulmányi Hivatal) honlapjáról származik, ahol szűkszavú bejegyzés tudatja velünk, hogy egyelőre semmi sem biztos, de tudjuk mi van a reményhallal.

A leckekönyvek kezelési szabályai várhatóan változni fognak ettől a félévtől. Az ezt szabályozó utasítás az utolsó egyeztetések, egyetértési jogok gyakorlását követően hamarosan aláírásra kerül. Ezt követően adunk tájékoztatást a változásokról. (A tervezet szerint a leckekönyvet a vizsgázáshoz, jegy beíratáshoz nem kell majd felvenni.) A hír dátuma: 2008. december 3.

Tudtommal először és eddig egyedül Szegeden a József Attila Tudományegyetemen Szegedi Tudományegyetemen vezették be eme bátor változtatást még a 2008-as év elején – minő meglepő – anyagi megfontolásokból. Remélem a biztos döntés már csak napok kérdése.

So say we all.

Pont egy héttel ezelőtt tartottuk meg a szakkollégiumi logika csoportommal a középiskolás képzésben részt vevő, utolsó két évfolyamos (11-12.) diákok számára az egész napos minitréninggel egybekötött előadást, melynek a vita és az érvelés volt a témája. Két dolog miatt volt fontos számunkra ez a nap. Egyrészt önmagunk megmérettetésére, azaz hogy mennyire tudjuk átadni az elmúlt két és fél évben általunk megszerzett tudást, legfőképpen persze minél hatékonyabban.

Másrészt pedig, hogy felmérjük, milyen prekoncepciókkal, elvárásokkal és vitakultúrával érkeznek, vagy egyáltalán mit gondolnak a jó vitáról? A napközbeni tapasztalatokból és a délutáni beszélgetésekből az alábbi jellemzők körvonalazódnak:

• A vita hangos és látványos, vérre menő
• A vita a győzelemről szól
• Az érvelésük során bármennyire is próbálnak tárgyilagosak maradni, előbb-utóbb elragadják őket az érzelmeik
• Az a jó érvelő, aki látványosan “bedobja magát” és látszik hogy elkötelezett az álláspontja mellett
• Nem tudják kezelni a makacs vitapartnert
• Könnyen hagyják elsodortatni magukat a fő kérdéstől

Miért érdekes a vélekedésük? Ezek a diákok jó középiskolákból érkező, az átlagnál műveltebb és tájékozottabb, több kritikai érzékkel megáldott fiatalok. Ennek ellenére sok fenti pontban nem tudnak elszakadni olyan előfeltevésektől, melyek valójában nem kötődnek a jó érvelőhöz és a racionális/tényfeltáró vitához. A legtöbb észrevétel egy negatív és egy pozitív tényezőre vezethető vissza. A hevesség, a látványosság, és az érzelemdússág lehet az elkötelezettség jele. Ők (is) koruknál fogva lobbanékonyak és igazságérzettel teliek, egy vitaszituációban kevésbé tudják kontrollálni az érzelmeiket, a személyes meggyőződésüket. Van bennük igazságérzet – ez jó. /A személyes meggyőződés és a képviselni hivatott álláspont nagyon gyakran nem fedi egymást, de ezt adott helyzetben könnynen elfelejtjük./ Persze nem lehet az egyetlen magyarázat, hogy “ők ilyenek és kész” ami érdekes, hogy mások megítélésében ugyanezeket tartják fontosnak, ahogy a fentiekből is látszik: aki heves, aki kivörösödött arccal magyaráz és aki akár asztalt is borít, azt tartják meggyőzőbbnek. Holott aki hangos, annak nem feltétlenül van igaza, és fordítva.

Hogy ez miért problematikus? Mert a fentiekből adódik, hogy könnyen előfordulhat, hogy pontosan a fenti igazságérzetből fakadó túlzott vehemencia torzítja az ítélőképességüket. Emellett a vitáról kialakított ideálképük, nagyban befolyásolja, hogy az általuk végignézett vitákban kinek adnak igazat. És ha olyan ismérvek alapján teszik le a voksukat, amelyek mögött nem meggyőző érvelés és átgondolt mérlegelés áll, hanem csak a látványpékség számít, akkor ott sokkal kisebb az esélye, hogy helyesen döntenek. Márpedig ugyanezen szempontok és ismérvek alapján ítélik meg a közéleti, politikai vitákat, és mikrokörnyezetükben zajló diskurzusokat.

Ezek után feltehetjük a kérdést, hogy vajon a felnőtt szavazóképes lakosság, (akikhez képest ezek a fiatalok potenciálban, ismeretekben, kritikai érzékben ők magasabban vannak) ők mennyire képesek objektíven ítélni?

Vajon jó ötlet-e ha interaktívnak szánt kurzus oktatója az adott témához tartozó Wikipédia szócikkek szerkesztését adja fel a hallgatóknak, diákoknak? (Most nem pedagógia-módszertani kritikai szempontból, azaz rendes számonkérés mellé, kiegészítő kis szinesnek adott feladatként. Szóval nem arra az esetre kell gondolni, amikor kényelmes megoldásnak tűnik.) Szeressük-e ezt a technikát? Végülis n+x (ahol x=osztálylétszám) fővel növeli a kis, de lelkes magyarnyelvű Wikipédia írók közösségét. És ekkor már elmondható, hogy ők tettek valamit a magyar digitális kultúráért ^.^

Szerinted?