Egy saját Adium profilképet próbáltam előbányászni a rendszerből, amit még korábban built-in kamerával készítettem, és titkon reménykedtem benne, hogy az Application Support egyik sötét sarkában valahol a rendszer eltárolja ezeket, és így kutakodva bukkantam rá egy érdekességre.

Előzetesen el kell árulnom, hogy a rendszerváltáskor és hardverváltáskor az egész appsupport mappát reflexszerűen áthúzom backupba, így lehetséges, hogy például az első 2006-os hackintosh rendszeremről még megvannak chatlogok.

Mindenesetre az Application Support/Adium2.0-án belül szisztematikusan elkezdtem átnézni, hogy vajon hol tárolja a kamerával készített képket. és ekkor találtam rá, hogy az Adium nem felülírja a kontaktjaid avatarját iconváltáskor, hanem egy automatikusan generált fájlnéven eltárolja az összeset. Ennek megfelelően az elmúlt 3-4 év alatt 170 kontakt által 890 darab ikon gyűlt össze. Sajnos a generált fájnévben semmi nem utal arra, hogy melyik kontakhoz tartoztak eredetileg.

A tárolási mappa elérési útja:

Library/Application Support/Adium 2.0/Users/Default/libpurlpe/icons

Kicsit volt ma még lehetőségem nyomogatni az iPadet, két fontos usability észrevétel: A copypaste-et egy kissé nehézkesnek érzem, és az ékezetes betűk előcsalogatása (ami ugyanaz a megoldással érhető el: lenyomva tartva másodlagos helyi menü jelenik meg, így választható ki az ujj elcsúsztatásával a kívánt betűre és az onnan való ujjfelemeléssel.) Egy kis egotrip az előző kép, bocsássátok meg :) Ismét köszönet Lackac-nak a lehetőséget.

Jöjjön a szubjektív first hands-on élmény: bár a készülék alig 0.68 kg-os ez a súly eléggé relatív: elsőre kézbe véve a táblagép az 1024×768 látvány miatt könnyűnek érezzük egy hasonló netbookok élménye után, de ahogy Bigyó Felügyelő rávilágított egy idő eltelte után nehezebbnek érezzük. (Valahogy úgy, mint az egy Gyűrűt…) A fényes LCD kijelző, mely maximális fényerőre állítva a legkeményebb szívűeket is megkönnyezteti, kiváló a fényképek nézegetésére, remekül szolgálja az iPhone-on és iTouch-on már megszokott effekteket, és egyértelműen menő.

A gyakorlati használat terén: képregényolvasásra szintén alkalmas, nagyon szépen kihozza a színeket is, azonban könyvolvasásra nem javasoljuk. A böngészőn is élvezhetően lehet szörfölni a neten, azonban a gépelésről már megoszlanak a vélemények. Volt olyan a jelen lévő tesztelők közt aki azonnal megszerette, a kezdeti félregépelések ellenére is, azonban én egy 3 soros levélnél többet nem lennék hajlandó megírni rajta a pontossághoz szükséges (számomra) terészetellenes kéztartásban, annak ellenére sem, hogy támogatja a magyar ékezetes betűket. Valószínűleg ez annak is a függvénye, hogy alapvetően kinek mennyire kényelmes a virtuális billentyűzet. A képen is látható puha borítású tok feltehetően orvosolja a hosszabb távon kényelmetlen fogást, amit Bigyó Felügyelő kifogásolt, aki rászánja ezt a nem csekély összeget, az mindenképpen ruházzon be 39 dolcsiért egy tokba is.

Ami pedig a jó-e az iPad vitát illeti, pár dolgot észrevételeznék: a bemutatás után nem sokkal iszonyatos kritika zúdult az Apple-re, melynek lényegei elemei: nem jó a fejlesztési irány, nem fogja senki sem megvenni, mert nem lehet vele mit kezdeni, hiszen ebook olvasóból van jobb, munkaeszközből pedig használhatóbb, illetve eladták Az Álmot és pont olyan céggé váltak, mint anno az IBM (Pirates of the Silicony Valley – ideológiai alapú kritika). Valójában azonban ezek eltérő elvárások. Jó-e az iPad? Attól függ kinek. Személy szerint nekem, az asztali gép és a laptop és a BlackBerry mellé ha kellene valami, akkor az egy olcsóbb és szembarátabb ebook olvasó lenne, mondjuk egy Nook. Azonban aki otthon/munkahelyen is asztali gépet használ elképzelhető, hogy venne egy böngészésre és e-könyv olvasásra alkalmas iPadet a kompromisszumos 500 dollár környéki áron. Továbbá olyanok is lesznek, akik azonnal megveszik, attól függően, hogy kihasználják-e később vagy sem. Megintcsak egy más kérdés az a találgatás, amikor nagyságrendekkel egyszerűbb igényű felhasználókat céloznak meg vele. Szinte minden második a témáról szóló írásban felmerül, hogy az iPadet nagyszülőknek, szülőknek vennék meg ajándékba, vagy éppen nekik nem, mert nem boldogulnának a virtuális billentyűzettel. Ez nem eldönthető pusztán kor/vagyoni osztály alapján, sokkal inkább személyes preferenciákon fog múlni. A tények azonban magukért beszélnek: az első nap 300 000 darabot adtak el belőle, az első tulajdonosok átlagosan fejenként 3 alkalmazást töltöttek le az App Store-ból a gépen meglévő számos egyéb alkalmazás mellé.

It’s going to be a game changer – mondja Steve.

Jöjjön a szubjektív first hands-on élmény: bár a készülék alig 0.68 kg-os ez a súly eléggé relatív: elsőre kézbe véve a táblagép az 1024×768 látvány miatt könnyűnek érezzük egy hasonló netbookok élménye után, de ahogy Bigyó Felügyelő rávilágított egy idő eltelte után nehezebbnek érezzük. (Valahogy úgy, mint az egy Gyűrűt…) A fényes LCD kijelző, mely maximális fényerőre állítva a legkeményebb szívűeket is megkönnyezteti, kiváló a fényképek nézegetésére, remekül szolgálja az iPhone-on és iTouch-on már megszokott effekteket, és egyértelműen menő.

A gyakorlati használat terén: képregényolvasásra szintén alkalmas, nagyon szépen kihozza a színeket is, azonban könyvolvasásra nem javasoljuk. A böngészőn is élvezhetően lehet szörfölni a neten, azonban a gépelésről már megoszlanak a vélemények. Volt olyan a jelen lévő tesztelők közt aki azonnal megszerette, a kezdeti félregépelések ellenére is, azonban én egy 3 soros levélnél többet nem lennék hajlandó megírni rajta a pontossághoz szükséges (számomra) terészetellenes kéztartásban, annak ellenére sem, hogy támogatja a magyar ékezetes betűket. Valószínűleg ez annak is a függvénye, hogy alapvetően kinek mennyire kényelmes a virtuális billentyűzet. A képen is látható puha borítású tok feltehetően orvosolja a hosszabb távon kényelmetlen fogást, amit Bigyó Felügyelő kifogásolt, aki rászánja ezt a nem csekély összeget, az mindenképpen ruházzon be 39 dolcsiért egy tokba is.

Ami pedig a jó-e az iPad vitát illeti, pár dolgot észrevételeznék: a bemutatás után nem sokkal iszonyatos kritika zúdult az Apple-re, melynek lényegei elemei: nem jó a fejlesztési irány, nem fogja senki sem megvenni, mert nem lehet vele mit kezdeni, hiszen ebook olvasóból van jobb, munkaeszközből pedig használhatóbb, illetve eladták Az Álmot és pont olyan céggé váltak, mint anno az IBM (Pirates of the Silicony Valley – ideológiai alapú kritika). Valójában azonban ezek eltérő elvárások. Jó-e az iPad? Attól függ kinek. Személy szerint nekem, az asztali gép és a laptop és a BlackBerry mellé ha kellene valami, akkor az egy olcsóbb és szembarátabb ebook olvasó lenne, mondjuk egy Nook. Azonban aki otthon/munkahelyen is asztali gépet használ elképzelhető, hogy venne egy böngészésre és e-könyv olvasásra alkalmas iPadet a kompromisszumos 500 dollár környéki áron. Továbbá olyanok is lesznek, akik azonnal megveszik, attól függően, hogy kihasználják-e később vagy sem. Megintcsak egy más kérdés az a találgatás, amikor nagyságrendekkel egyszerűbb igényű felhasználókat céloznak meg vele. Szinte minden második a témáról szóló írásban felmerül, hogy az iPadet nagyszülőknek, szülőknek vennék meg ajándékba, vagy éppen nekik nem, mert nem boldogulnának a virtuális billentyűzettel. Ez nem eldönthető pusztán kor/vagyoni osztály alapján, sokkal inkább személyes preferenciákon fog múlni. A tények azonban magukért beszélnek: az első nap 300 000 darabot adtak el belőle, az első tulajdonosok átlagosan fejenként 3 alkalmazást töltöttek le az App Store-ból a gépen meglévő számos egyéb alkalmazás mellé.

It’s going to be a game changer – mondja Steve.

Mert az asztali gép előtt dolgozik az emberfia ha már megvette, viszont amikor megbeszélésre, egyetemre, ügyintézni megy, akkor nála van a laptop. Azonban sok helyen nem célszerű kinyitni a gépet (egyes villamos és buszjáratok) meg nem is kényelmes kivenni a táskából, tokból, felnyitni szóval macera, tudjuk. Ilyenkor viszont kényelmesen elő lehet venni a telefont, és azon megnézni h mikorra is beszéltem meg a találkozót vagy egyáltalán hova. Meg egyébként is 2009-ben ugyan legyenek szívesek már szinkronizálni az eszközeim!

• Továbbá az is szempont, hogy az iCal-ban és a BlackBerryn meglévő kb. 200 már létező bejegyzést tudjuk migrálni, ne kellejen felvinni újra sehova.
• Mivel az új iCal a Blackberry Desktop Manager segítségével gond nélkül beszél egymással, ez legalább nem probléma.
• Szempont még, hogy egyes emberek Google Calendarjára ha már fel vagy iratkozva (subscription) akkor szeretnéd az ő elfoglaltságait is látni a naptáradban.

A nehezítő körülmények, melyek a GoogleApps Helpben történő mélyfúrások után derültek ki, vagy a 3 órás szop szórakozás végére:

• A két iCal között már elég nagy a verziókülönbség (2.0.5. és 3.0.8.) ahhoz, hogy két eltérő módszert kelljen találni az összekapcsolásukra.
• A mobilapp elegáns megoldásáról mondj, le, mert csak androidos készülékre fejlesztették még le.
• Biztosan lehet tudni, hogy az iCal alól nem lehet a Google Calendar számára látható todo itemeket létrehozni.
• Az iCal 2.0.5.-ös verziója, azaz a legfrisebb, ami még elfut Tigeren nem syncelhető össze a Google Calendarral. “Only Apple iCal 3.x(on Mac OS X v10.5+) and Mozilla Sunbird 0.8+ support CalDAV sync.”
• Ha már sikeresen felvittél adatokat és esetleg duplikátumok keletkeznek, melyeket törölsz az iCalból vagy a BlackBerryről, és az történetesen az ismerősöd naptárjából egy item, akkor minden törölt itemről e-mailt fog küldeni az eseményben érintetteknek. Még akkoris ha már egy lejárt határidejű eseményről van szó.
• A kedvencem: a Google Calencarba nem tudod egy szimpla sync opció rányomásával felvinni a létező eseményeket mobilról, mert a Google Calendar csak az első sikeres syncelés utáni beírt eseményeket rögzíti, azot a kétszázat, ami eredetileg meg volt a mobilodon, azt nem rögzíti.

Hogy csináljuk ezek ellenére gyorsan, egyszerűen, a fenti cspdákat elkerülve?

1. Legelőször is az iCalról (a legfrisebb verziósról) készítsünk backupot, arra az esetre, ha valami félresikerülne az importálás során.
2. Ha ez megvan akkor egy export filet.

3. Utána a gmail postafiókhoz tartozó Google Calendarba importáljuk be az iCalból készített filet. Ezt a Google calendar minden gond nélkül beolvassa, és szépen megjelennek az eseményeink.
4. Ha látszanak a taskjaink a Google Calendarban, akkor célszerű a duplikátumok megjelenésének megelőzése érdekében töröljük az iCalban meglévő összes bejegyzést (az esetleges más személyekre való feliratkozásokat is)
5. Tegyük meg ugyanezt a BlackBerryn is.
6. A BlackBerryre töltsük le a Google Calendar Sync-et.
7. Töltsük ki at account hozzáférési adatokat. Egy sync-elés után megjelennek a készülék saját naptárjában a Google Calendaros események. (sync elvben 2 óránként automatikusan történik, de kézzel bármikor megmondhatjuk, hogy sync now!)
8. Most a Google Calendarból importálni kell egy CAL DAV url-t, azaz egy elérési utat ami gyakorlatilag egy feliratkozás a saját Google naptárunkra. Ennek két fajtája van, a csak olvasható, ezt bárkinek megadhatjuk ha szeretnénk, hogy lássa mikor hol vagyunk, és van egy ami kétirányú kommunikációs hozzáférést enged. Azaz ha az iCalban átírok vagy új bejegyzést viszek, akkor az megjelenik azonnal a Google Calendarban is.
9. A régi rendszeren futó iCal-ba ugyanezzel a módszerrel fel tudunk iratkozni, a probléma csak annyi, hogy itt nem tudjuk módosítani a bejegyzéseket, csak read-only módban látjuk őket. (De ezekben a helyzetekben még mindig nálunk van a telefon leglább…)
10. Legvégül pedig hozzáadhatjuk subscriptionként az egyéb ismerőseinket, akiknek szeretnék látni a napirendjét.

Was this article helpful?

Ha megvannak a képeink, már csak össze kell illeszteni.
De nem csak egymás mellé dobáljuk, mert akkor ez lesz belőle:

Mivel rakjuk tehát össze a képket?
Sokat a Photoshop ezen funkciójára esküsznek. Én a Hugint használtam, ezért ezen tapasztalataimat írom le lentebb. A Hugin előnyei:

• ingyen letölthető,


• Macre való,


• alaptudás nélkül is használható,


• sok finomhangolási lehetőség van benne, aminek hasznát veheti az is, aki később többet időzne ezzel a hobbival.


• véleményem szerint könnyen kezelhető felülete van, hamar kiismeri magát rajta a felhasználó

A végeredmény ez lett és teljesen elégedett vagyok vele, különösen első próbálkozásra és különösen, hogy az alapanyagok elkészítésekor sok apróbb hibát vétettem, de ezeket a Huginnal könnyen korrigálni tudtam (a kőkerítés nem merőleges, mint ahogyan azt a kis kép sugallja, hanem a valóságban vízszintes, de kinagyítva lehet érzékelni h kb 200°-os szélességben készült):

Ha még nincsenek képeink, akkor az alábbi dolgokat érdemes megfontolni:

1. Először is szükség van egy témára, ami érdemes a megörökítésre. Ez lehet egy épület, jelen esetben egy tájkép lesz a példa.
2. A képeket érdemes legalább 3000x2000px-ben elkészíteni.
3. A legegyszerűbb fényképezőgépeken is megtalálhatóak előre bepropgramozott automata beállítások az egyes témákhoz. Ezek között érdemes megkeresni a nekünk megfelelőt: tájkép/sportkép/naplemente stb.
4. A képket el lehet készíteni egy szintben, azaz a kézben tartott kamera vízszintes elmozgatásával: ez panorámaképnek ideális, hiszen körülbelül ennyit fogad be a szem is (ráadásul a szögek utólag módosíthatóak).
5. Nagy vagy közelről készített kép esetén el lehet készíteni a képeket több sorban, azaz hogy kirakva 3×4-es hálót alkosson.
6. Több instrukciót olvasva eltérő javaslatokat találtam arra nézve, hogy mekkora átfedéseket kell hagyni a képek között: 10-70%, én 50-60%-ot szoktam, ez bőven elég ahhoz, hogy ha valamelyik kép nem sikerül, akkor nem vész el a kép által lefedett tartalom, mert az előzőből és az utána következőből reprodukálható.
7. Lehetőleg ne legyenek a képben mozgó objetumok: sétáló ember, madár, vagy elúszó hajó (lásd a példában) mert ezeket nehezebb az összeillesztéskor kezelni.
8. Inkább jól gondoljuk meg melyik nézőpontból szeretnénk látni a képet és erre szánjunk több időt a felvételek készítése közben, mert ha elmozdulunk a pozícióból, sokkal többet fogunk szívni vele pepecselni a helyrehozásával a számítógép előtt.

A képek összeillesztésének fő lépései:

1. Betöltjük a kívánt képeket
   • Lehetőleg itt már próbáljuk meg sorrendben feltölteni őket, így gyorsabb a dolog; (persze később is módosítható a képek illesztési rendje, de ha végiggondoljuk a teendőket, akkor értékes időt spórolhatunk meg.)
• Szükség és igény esetén beállíthatjuk milyen lencsét és kamerát használtunk; ha nem tudjuk hagyjuk egyszerűen normalon, az a legegyszerűbb.
2. Ez a legfontosabb rész: az összeilleszteni kívánt képeken meg kell adni a kontroll pontokat, amelyek mindkettőn megtalalálhatóak.
• Az első pontot pontpárt még kézzel kell felvinni, de ha ügyesek voltunk, akkor a program “megtanulja” beazonosítani ezeket, azaz a második pontpár első tagjának kijelölésekor az egyező részletet már felajánlja a program, és a harmadik pontpárnál is és így tovább.
• Az ideális kontrollpontok száma, amit érdemes megadni a tökéletes illesztéshez az ábrázolt objektumtól függ. Én képenként 15-20-at szoktam.
• Az, hogy mennyire vannak jellemző vonalak a képen és hol megadják az illesztési pontok szükségességét: pl a tenger szintjét megadni 2-3 ponttal lehet. Ugyanakkor az eget vagy a homokos tengerpartot a homogenitása miatt nehezebb.
• A képek sarkain is érdemes kapaszkodót keresni, így azok folytatólagosabban llehetésges az összeillesztés.
3. Végül pedig, amikor az összes egymás mellé illő képet definiáltuk, akkor megadjuk a kész kép paramétereit:
• A vízszintes és függőleges látószöget (ha csak az egyiket tudjuk, akkor abból már automatikus kiszámolja a másikat).
• A panorámakép függőleges vagy vízszintes nagyságát (pixelben)(ittis számol nekünk a Hugin ideális méretet).
• És végül ami még fontos lehet, a fájlformátumot is beállíthatjuk (tiff, jpeg, png.)
• Ha ez megvan, nincs más dolgunk, mint a Stitch now!-ra kattintani és kiválasztani a mentés helyét.
• Majd végül extra élvezetként egy megnyiló panelban a program lefutását is megcsodálhatjuk.(Attention! Code nudity aler!)

• megmutatja az eddigi töltési ciklusok számát (itt éppen 403 ciklus);
• megmutatja a korát (jelen esetben 48 hónap);
• megmutatja az akku eredeti kapacitását;
• megmutatja tart-e még az aktuális töltés;
• megmutatja érzékel-e gép hálózati feszültséget;

• megmutatja az akku aktuális állapotú kapacitását (értelemszerűen az ábrán is látható, hogy ez egy 4 éves gépnél csak 35%-a az eredeti kapacitásnak).

  Inteles és PPC-s Macen is használható, ingyenes és letölthető innen.
  
  

Azóta ezt a problémámat a Tofu oldotta meg. Ez a meglepően egyszerű kis Maces program nem csinál mást, mint a beadott fájlt tartalmazó szöveget hasábokra tördeli, valahogy úgy ahogy a képen.

A program megalkotóját, Amar Sagoo-t komolyan foglalkoztatta miért kényelmetlen a képernyőn olvasás, és azt találta, hogy túl szélesek a sorok. Ezért a Tofu szövegmegjelenítése sokkal jobban hasonlít az újságok hasábjaihoz, mint a könyv oldalaihoz vagy sima html-be bedobált szövegek böngészőnyi szélességű megjelenítéséhez.

A hasábok “lapozását” (ami vízszintes elcsúszásként jelenik meg) vízszintes vagy függőleges irányú scrollozással vagy nyilakkal, vagy a géphez használt kis távirányítóval egyaránt megoldhatjuk. A megjelenítő felület mérete tetszőlegesen állítható, csakúgy, mint a betűtípus vagy a betűméret. A kereséshez nem kell semmiféle alma-F és hasonló kombó, nemes egyszerűséggel elkezdjük gépelni a keresett szót, s a találatokat a Tofu kiemeli.

A megjelenített hasábok szélességét, lapszéltől való margóját, a sorközt, betű és háttérszínt is mind a kedvünk szerint állíthatjuk be. A Tofu megeszik .txt, .doc és szövges állományú .pdf fájlokat gond nélkül.

Ha megtetszett, a Tofu letölthető ingyen az alkotó oldaláról.

Köszöni szépen, jól van. Itt áll az asztalon és gyönyörű.