Ehhez pofa kell, de egyszer eldobható kategóriában ér pontot. Miután hivatalosan is kimondták, hogy az iPhone jailbrakelése legális Amerikában, a srác besétál egy Apple Store-ba és feltöri az egyik kiállított készüléket.
Egy saját Adium profilképet próbáltam előbányászni a rendszerből, amit még korábban built-in kamerával készítettem, és titkon reménykedtem benne, hogy az Application Support egyik sötét sarkában valahol a rendszer eltárolja ezeket, és így kutakodva bukkantam rá egy érdekességre.
Előzetesen el kell árulnom, hogy a rendszerváltáskor és hardverváltáskor az egész appsupport mappát reflexszerűen áthúzom backupba, így lehetséges, hogy például az első 2006-os hackintosh rendszeremről még megvannak chatlogok.
Mindenesetre az Application Support/Adium2.0-án belül szisztematikusan elkezdtem átnézni, hogy vajon hol tárolja a kamerával készített képket. és ekkor találtam rá, hogy az Adium nem felülírja a kontaktjaid avatarját iconváltáskor, hanem egy automatikusan generált fájlnéven eltárolja az összeset. Ennek megfelelően az elmúlt 3-4 év alatt 170 kontakt által 890 darab ikon gyűlt össze. Sajnos a generált fájnévben semmi nem utal arra, hogy melyik kontakhoz tartoztak eredetileg.
A tárolási mappa elérési útja:
Library/Application Support/Adium 2.0/Users/Default/libpurlpe/icons
Mivel a külső vinyónak nem volt eddig neve, éppen ideje volt, hogy felavassam egy jókis adatmentős-backupolós 3 gépet újrainstallálós nappal. És ha már itt tartottunk, nem lehetett kihagyni az alábbi poén:
Kicsit volt ma még lehetőségem nyomogatni az iPadet, két fontos usability észrevétel: A copypaste-et egy kissé nehézkesnek érzem, és az ékezetes betűk előcsalogatása (ami ugyanaz a megoldással érhető el: lenyomva tartva másodlagos helyi menü jelenik meg, így választható ki az ujj elcsúsztatásával a kívánt betűre és az onnan való ujjfelemeléssel.) Egy kis egotrip az előző kép, bocsássátok meg :) Ismét köszönet Lackac-nak a lehetőséget.
Jöjjön a szubjektív first hands-on élmény: bár a készülék alig 0.68 kg-os ez a súly eléggé relatív: elsőre kézbe véve a táblagép az 1024×768 látvány miatt könnyűnek érezzük egy hasonló netbookok élménye után, de ahogy Bigyó Felügyelő rávilágított egy idő eltelte után nehezebbnek érezzük. (Valahogy úgy, mint az egy Gyűrűt…) A fényes LCD kijelző, mely maximális fényerőre állítva a legkeményebb szívűeket is megkönnyezteti, kiváló a fényképek nézegetésére, remekül szolgálja az iPhone-on és iTouch-on már megszokott effekteket, és egyértelműen menő.
A gyakorlati használat terén: képregényolvasásra szintén alkalmas, nagyon szépen kihozza a színeket is, azonban könyvolvasásra nem javasoljuk. A böngészőn is élvezhetően lehet szörfölni a neten, azonban a gépelésről már megoszlanak a vélemények. Volt olyan a jelen lévő tesztelők közt aki azonnal megszerette, a kezdeti félregépelések ellenére is, azonban én egy 3 soros levélnél többet nem lennék hajlandó megírni rajta a pontossághoz szükséges (számomra) terészetellenes kéztartásban, annak ellenére sem, hogy támogatja a magyar ékezetes betűket. Valószínűleg ez annak is a függvénye, hogy alapvetően kinek mennyire kényelmes a virtuális billentyűzet. A képen is látható puha borítású tok feltehetően orvosolja a hosszabb távon kényelmetlen fogást, amit Bigyó Felügyelő kifogásolt, aki rászánja ezt a nem csekély összeget, az mindenképpen ruházzon be 39 dolcsiért egy tokba is.
Ami pedig a jó-e az iPad vitát illeti, pár dolgot észrevételeznék: a bemutatás után nem sokkal iszonyatos kritika zúdult az Apple-re Olvasom tovább…
A feladat: egy 2.0.5.-ös verziójú Tigeren futó iCal (hordozható gép) és egy 3.0.8. León futó iCal (iMac) és egy BlackBerry összehangolása olyan módon, hogy egy bejegyzést ne kelljen kézzel felvinni, mint az állatok.
Mert az asztali gép előtt dolgozik az emberfia ha már megvette, viszont amikor megbeszélésre, egyetemre, ügyintézni megy, akkor nála van a laptop. Azonban sok helyen nem célszerű kinyitni a gépet (egyes villamos és buszjáratok) meg nem is kényelmes kivenni a táskából, tokból, felnyitni szóval macera, tudjuk. Ilyenkor viszont kényelmesen elő lehet venni a telefont, és azon megnézni h mikorra is beszéltem meg a találkozót vagy egyáltalán hova. Meg egyébként is 2009-ben ugyan legyenek szívesek már szinkronizálni az eszközeim!
Az egyetlen épeszű megoldásnak a Google Calendar tűnt, melyre felfűzhető a többi.
A nehezítő körülmények, melyek a GoogleApps Helpben történő mélyfúrások után derültek ki, vagy a 3 órás szop szórakozás végére:
Hogy csináljuk ezek ellenére gyorsan, egyszerűen, a fenti cspdákat elkerülve?
Olvasom tovább…
Ha az ember nem profi fotós mindig nagyon lelkesen fényképez a vakációk, kirándulások alkalmával és abban a reményben ül le letölteni a képeket, hogy ma igazán remek képeket lőtt. Aztán megnézi őket és rájön, hogy megint nem sikerült. Vannak azonban témák, amikkel könnyen szépet és látványosat lehet alkotni, például a panorámaképek.
Ha megvannak a képeink, már csak össze kell illeszteni.
De nem csak egymás mellé dobáljuk, mert akkor ez lesz belőle:
Itt szemmel láthatóan az eltérő szögekből fakadóan az erős napsütésben készített képek színei eltérnek, plusz a 7-8. szabály (lásd lent) sem volt teljes egészében betartva.
Mivel rakjuk tehát össze a képket?
Sokat a Photoshop ezen funkciójára esküsznek. Én a Hugint használtam, ezért ezen tapasztalataimat írom le lentebb. A Hugin előnyei:
A végeredmény ez lett és teljesen elégedett vagyok vele, különösen első próbálkozásra és különösen, hogy az alapanyagok elkészítésekor sok apróbb hibát vétettem, de ezeket a Huginnal könnyen korrigálni tudtam (a kőkerítés nem merőleges, mint ahogyan azt a kis kép sugallja, hanem a valóságban vízszintes, de kinagyítva lehet érzékelni h kb 200°-os szélességben készült):
Olvasom tovább…
A Tofu után a Coconut Batteryt szeretném ajánlani, ami megmutat minden információt a laptop akkujáról:
megmutatja az akku aktuális állapotú kapacitását (értelemszerűen az ábrán is látható, hogy ez egy 4 éves gépnél csak 35%-a az eredeti kapacitásnak).
Inteles és PPC-s Macen is használható, ingyenes és letölthető innen.
Az egyik nagy problémám a számítógép előtt üléssel mindig az volt korábban, hogy hoszabb szövegek olvasását kényelmetlennek találtam. Különösen digitalizált könyvek, szakdolgozatok, szakirodalom esetében volt ez így, ahol nem érte volna meg kinyomtatni az anyagot sem forintálisan, sem praktikussági okoból (és természetesen elvből sem).
Azóta ezt a problémámat a Tofu oldotta meg. Ez a meglepően egyszerű kis Maces program nem csinál mást, mint a beadott fájlt tartalmazó szöveget hasábokra tördeli, valahogy úgy ahogy a képen.
A program megalkotóját, Amar Sagoo-t komolyan foglalkoztatta miért kényelmetlen a képernyőn olvasás, és azt találta, hogy túl szélesek a sorok. Ezért a Tofu szövegmegjelenítése sokkal jobban 
hasonlít az újságok hasábjaihoz, mint a könyv oldalaihoz vagy sima html-be bedobált szövegek böngészőnyi szélességű megjelenítéséhez. Olvasom tovább…
Az elkövetkezendő fél évben új gép vásárlása lesz esedékes. Ennek kapcsán filóztam rajta, hogy mi legyen a gép leendő neve. Néhány kúl, ugyanakkor klasszikus névre már gondoltam, de túl nagy klisé lenne:
-Gibson
-H.A.L.
-Matrix
-Hex
-Wintermute
fyi: történetileg az alábbiakon vagyok túl:
-Alex
-Marvin
-Heroin
Vannak azonban más jelöltek is:
-Ada
-Logris
-Asgard
-Tesla
-Tardis
-WORP
-Acid Burn
-Walhalla
-Bokanovsky
-Oktagon
-Tron
-Multivac
-Paprika
-Colossus
-Hybrid
-Serenity
-Feyerabend
És a te géped milyen névre hallgat?