Sirubia

A feladat: egy 2.0.5.-ös verziójú Tigeren futó iCal (hordozható gép) és egy 3.0.8. León futó iCal (iMac) és egy BlackBerry összehangolása olyan módon, hogy egy bejegyzést ne kelljen kézzel felvinni, mint az állatok.

Mert az asztali gép előtt dolgozik az emberfia ha már megvette, viszont amikor megbeszélésre, egyetemre, ügyintézni megy, akkor nála van a laptop. Azonban sok helyen nem célszerű kinyitni a gépet (egyes villamos és buszjáratok) meg nem is kényelmes kivenni a táskából, tokból, felnyitni szóval macera, tudjuk. Ilyenkor viszont kényelmesen elő lehet venni a telefont, és azon megnézni h mikorra is beszéltem meg a találkozót vagy egyáltalán hova. Meg egyébként is 2009-ben ugyan legyenek szívesek már szinkronizálni az eszközeim!

• Továbbá az is szempont, hogy az iCal-ban és a BlackBerryn meglévő kb. 200 már létező bejegyzést tudjuk migrálni, ne kellejen felvinni újra sehova.
• Mivel az új iCal a Blackberry Desktop Manager segítségével gond nélkül beszél egymással, ez legalább nem probléma.
• Szempont még, hogy egyes emberek Google Calendarjára ha már fel vagy iratkozva (subscription) akkor szeretnéd az ő elfoglaltságait is látni a naptáradban.

Az egyetlen épeszű megoldásnak a Google Calendar tűnt, melyre felfűzhető a többi.

A nehezítő körülmények, melyek a GoogleApps Helpben történő mélyfúrások után derültek ki, vagy a 3 órás szop szórakozás végére:

• A két iCal között már elég nagy a verziókülönbség (2.0.5. és 3.0.8.) ahhoz, hogy két eltérő módszert kelljen találni az összekapcsolásukra.
• A mobilapp elegáns megoldásáról mondj, le, mert csak androidos készülékre fejlesztették még le.
• Biztosan lehet tudni, hogy az iCal alól nem lehet a Google Calendar számára látható todo itemeket létrehozni.
• Az iCal 2.0.5.-ös verziója, azaz a legfrisebb, ami még elfut Tigeren nem syncelhető össze a Google Calendarral. “Only Apple iCal 3.x(on Mac OS X v10.5+) and Mozilla Sunbird 0.8+ support CalDAV sync.”
• Ha már sikeresen felvittél adatokat és esetleg duplikátumok keletkeznek, melyeket törölsz az iCalból vagy a BlackBerryről, és az történetesen az ismerősöd naptárjából egy item, akkor minden törölt itemről e-mailt fog küldeni az eseményben érintetteknek. Még akkoris ha már egy lejárt határidejű eseményről van szó.
• A kedvencem: a Google Calencarba nem tudod egy szimpla sync opció rányomásával felvinni a létező eseményeket mobilról, mert a Google Calendar csak az első sikeres syncelés utáni beírt eseményeket rögzíti, azot a kétszázat, ami eredetileg meg volt a mobilodon, azt nem rögzíti.

Hogy csináljuk ezek ellenére gyorsan, egyszerűen, a fenti cspdákat elkerülve?
Olvasom tovább…

Az MSZP mindent meg szeretne tenni, azért, hogy őszintén beszéljünk és jobban megértsük egymást.
Valahogy nem jön össze. Azt hiszem erre mondják, hogy többet árt, mint használ.

2009.10.12. Firefox, Camino, Safari

Sajnos a tévétörténelem egyes fejezetei máig feldolgozatlanok, pedig vannak olyan gyöngyszemek, amely a mai napig rejtve vannak előttünk. Ilyen például a Digitalk (ami nem digi-talk hanem digit-alk, azaz digitális alkalmazásokat jelent), amelyről mai mesénk fog szólni. Mivel a felvételek még a NAVA egy penészes egérrágta dobozában hevernek pár terás tárolószerverén pihennek, metaadataiktól elszakítva szomorúan, ezért csupán élvezetes leírásomra tudnak hagyatkozni az érdeklődőknek.

Az MTV már a rendszerváltás előtt lehetővé tette, hogy a magyar nép is értesüljön a tudomány és technika bámulatos haladásáról (hogy a Föld banán alakú és hogyan lehet birkavesével földrengést megelőzni), így elindította 1987-ben a Digitalk című műsorát (érezzük a haladó gondolkodást az amerikánus címadás mögött, ugye?).

Sajnos a műsorról szó szerint semmit nem lehet találni Vágó Istvánról szóló Wikipedia szócikkben, sem a az imdb-n. Az oktató célú ismeretterjesztő sorozatnak 22 része készült el és került adásba, összesen 12 óra műsoridővel. Emellett elkészült egy, idézem: “számítógép-oktatóanyag Comodorre 64 számitógépre való magnetofonkazettára rögzithető formában” A témában szakértő vendégeket Vágó István interjúvolta meg, miközben bejátszásokkal illusztrálták az elhangzottakat. A részek általában tematikusan a számítógépes-információtechnológiai fejlesztéseknek egy szeletét járták körül:

• vállalatirányítási rendszerek
• robotok
• szoftver
• tervezés, modelezés, szimuláció a gyártásban
• gyógyítás
• informatika az oktatásban
• művészet, szórakozás

A kor körülményeihez képest a külső és belső felvételekkel, látványos bejátszásokkal és esetenkénti stúdióban látható demonstrációkkal kimondottan izgalmas volt a műsor. Szinte láthatjuk magunk előtt az ijedten felsikkantó nézőket, amikor a robottechnológiát bemutató részben egy kisebb kredenc nagyságú robot gurul be a kanapéban ülve beszélgető riporter és riportalany közé, U alakú karja között egy pohár vizet ki-ki lötyögtetve.

Ha visszagondolunk, hogy ilyen csodákat láthatott a jónép a februárban frissen indult Szomszédok és velőtrázóan visongató Linda között, akkor valóban valamiféle eksztatikus élmény foghatta el a nézőt, amikor arra gondolt, hogy a jövő elkezdődött elérkezett. A meghívottak a lehetőséget talán kicsit maguk is hitetlenül fogadva, de izgalomtól elfojtott hangon, már valódi napi tapasztalatokról számoltak be erősen keresgélve a szavakat, amikkel leírhatják a csodát olyanoknak, akik még csak távolról hallottak számítógépről. És itt még majd egy évtizedre vagyunk attól hogy Vágási Feri vindózkilencvenöt után vágyakozzon.

Az őszödi beszéd 3. évfordulójára álljon itt a szöveg Wordle-be dobálva.

Az emlékezet felülírása

Persze a képhamisítások története sokkal régebben kezdődött: Lenin már életében tisztában volt a média erejével, ezért a korabeli szovjet-orosz (hiszen kezdetben még Szovjetoroszországról beszélünk) filmalkotások nagy ismertségnek örvendtek. A nagy orosz októberi szocialista forradalomról megjelent és a világban ismertté vált képek nagy része mind hamisítvány. Az alábbi képet úgy ismerjük, mint ami az 1905. január 9-i Téli Palota előtti békés, Gapon pópa által vezetett tüntetést, mely végül gólyózáporral végződött, s amely Véres Vasárnap néven vonult be a történelemkönyvekbe. A kép azonban valójában Vjacseszlav Viskovszkij 1925-ben Január 9. címen forgatott filmjének egy képkockája.

Ugyanez áll a Téli Palota 1917-es ostromának hitt képre is, ami már csak azért sem lehet valódi, mert az esemény éjszaka zajlott. Amit mi ismerünk, az valójában egy szabadtéri előadásról készült kép.

A rendszer működésének egyik árnyoldala a párt számára nemkívánatos elemek eltüntetése volt. Az első ilyen hullám a vörös terrorban tetőzött: 1918. augusztus 30-án vette hágott a tetőfokára, mikor Lenin ellen merényletet kísérletek meg, mely majdnem sikeres volt, súlyosan megsebesítette a pártvezért. De a régi bolsevikok eltüntetése már a forradalom után nemsokkal megkezdődött. Mindenki aki Leninnel, vagy poltikai örökösével Sztálinnal szembe szállt, vagy akár csak kritikát fogalmazott meg, az eltűnt. Ez annyit jelentett, hogy vagy rejtélyes gyilkosság áldozata lett, vagy „öngyilkos lett“, esetleg ha szerencséje volt, valamelyik szibériai munkatáborba GULÁG-ba hurcolták.

Az egyik legismertebb kép G. P. Goldstein felvétele (Goldstein, 1984, történelemhamisítás, érted?), melyen Lenin beszédet mondd a moszkvai Nagy Színház előtt. A képen Lenin áll az emelvény tetején, annak bal oldalán, s átellenben kicsivel lejjebb a lépcsőn Trockij és Kamenyev áll.
Ezek a fotók csupán egyszer jelentek meg a Szovjetunióban ebben a formájukban. Ugyanis ezután Sztálin munkába kezdett: saját politikai szerepének növelésével párhuzamosan elkezdte eltüntetni politikai riválisait a közéletből és az élők sorából egyaránt. 1927-ben kiadtak egy montázs-képeslapot, melyen Trockij még látható, de Kamenyev már nem. Eztuán már a képe csak abban a formában jelent meg, ahol mindkettőjük helyére öt lépcsőfokot retusáltak, vagy egyszerűen levágták a kép felét. (Mint ismeretes Trockij ugyan elmenekült a Szovjetunióból, de évekkel később a szovjet titkosszolgálat embere sebezte halálra egy jégcsányánnyal 1940 augusztusában Mexikóban.)

Egy másik ismert kép, mely 1917. november 7-én, a Nagy Október második évfordulóján készült, Moszkva főterén, a Vörös téri ünnepségen. Itt még Lenin balján a szemüveges, tányérsapkás Trockij áll. Jobbján pedig a szintén szemüveges és nagy bajszos Kamenyev. Mint a következő képen látható már mindkettőjüket eltüntette a képhamisító. Itt azonban még nem ér véget a történet. Olvasom tovább…

Képek a propaganda szolgálatában

„Egy fotó megfellebbezhetetlen bizonyítéka annak, hogy egy bizonyos dolog megtörtént. A kép torzíthat, mégis mindig megmarad a föltevés, hogy létezik vagy létezett olyasmi, ami a képen látható“ (Susan Sontag).

„A Szovjet-Oroszországban működő fényképretusálók hollywoodi kollégáikhoz hasonlóan hosszú órkat töltöttek a legkülönfélébb testi hibák eltüntetésével, segítve a kamerát a valóság meghamisításában. Joszif Sztálin ragyás arca kivételes retusáló szakértelmet igényelt.“ (David King)

Ahogy az idézet is mutatja a nyilvános szerepléseken túl a nyomtatott propagandaanyagokban is mindennek tökéletesnek kellett lennie. Ez a fajta ábrázolás közelebb van ahhoz, ahogy Sztálin láttatni szerette volna magát. A retusálók simábbá és fényesebbé tették a bajuszt és a hajat, kisimították és világosabbát tették a bőrt. Ez egy kedvelt eljárás volt, az így nyert kép ugyanis nemcsak lágyabbá tette az arcot, hanem egyfajta földöntúli dicsfényt is kölcsönzött az ábrázoltnak, vagyis sokkal távolabb volt a realitástól, ugyanakkor főként a benyomásokra apellált.

Persze a szentimentális ábrázolásnak egy más formája is közkedvelt volt és (még az ma is a politikusok körében), ez a gyermekekkel való ábrázolás. A nép vezérét ábrázoló plakáton kezdetben még csak rajzos formában jelenik meg a szovjet ifjúság, akik feltekintenek Sztálinra és virággal díszítik a képmását, vagy mint Vladimirszkij: Rózsák Sztálinnak című festményén Ez az ábrázolás egyszerre jelent meg a többi szereppel, úgy mint a dicsőséges hadvezér, a bölcs politikus, a haza atyja és a birodalom egysége. Olvasom tovább…

A mai postával érkezett rovatunk e heti díszpéldánya. A Pénzügyminisztérium szórakoztató szlogenjével ellátott információs kiadvány ma landolt a postaládában. A következő szlogennel próbálják meg tisztességes jogkövetésre buzdítani a polgárokat: “Ha már örömtelivé nem tehetjük az adózást, legalább hadd segítsünk!”

Gyerekeknek pedig itt az adómanó! Legalábbis a kiadványban egy közepes mese egy emós manóról.

Szeretjük vagy sem, vágod-e rögtön mi a Poang vagy sem, kiakaszt-e vagy sem, hogy letegez kapásból, de az IKEA egy jelenség itthon is. Van, volt, és a jelek szerint lesz is, amúgy meg köszöni szépen jól van. Nálunk talán kicsit visszafogottabbak és diszkrétek, de máshol lazább hangnemet ütnek meg a fogyasztókkal:

Olvasom tovább…

Egy szektát felépíteni és embereket első látásra szokatlan és abszurd dolgokra rávenni lehetetlennek és misztikusnak tűnik. Könnyű azt mondani, hogy akik ilyen csoportokhoz csatlakoznak azokkal helyből nem stimmel valami. Ez azonban elhibázott megállapítás. A következő hat lépés nagyjából lefedi azokat a vallásos vagy egyéb csoportokat, amelyek emberek tömegeit veszik rá a csatlakozásra. Szóval elő a papírral és pennával, mert itt következnek a legfontosabb aranyszabályok és azok az alapvető szociálpszichológiai mechanizmusaink, amelyekre apellálnak:

1. Definiáld a csoportodat!

• Határozd meg a csoportot. Ez két módon lehetséges. Egyrészt ki kell jelölni a csoportot és a szabályokat, feltételeket, amik teljesítésével valaki a csoport tagja lehet. Ez bizonyos szabályok betartása és más dolgok tiltása – aki ezekhez alkalmazkodik az a mi csoportunkhoz tartozik.

• Másrészt meg kell határozni, hogy kik az ellenpólus (pl: ellenség, bűnösök, kárhozottak). Ők azok akik nem mi vagyunk, akiket kerülünk és akiktől elkülönülünk. A másik csoport különféle negatív cimkékkel való ellátása hozzásegíti a tagokat, hogy a csoport egészét egyfajta megoldásnak, üdvözítőnek találják és az elköteleződés után ne akarják elhagyni a csoportot. (Pl.: “Semmi bajom ezekkel az Bétákkal, de azért jó hogy Alfa vagyok”).

2. Teremts saját világnézetet!

A leendő tagokat először is ki kell szakítani abból a közegből, amiben eddig éltek. Ez a külsőségekben ugyanúgy megnyilvánul, mint a hozzájuk eljutó információban is. Milyen intézkedéseket jelent ez a gyakorlatban?

• A tagokat térben és időben el kell távolítani az eddigi környezetüktől. Kezdetben ez bizonyos helyeken és időben tartott találkozókat jelent, a későbbiekben pedig saját tábort/élőhelyet (lásd Jim Jones szektájának guayanai lakóhelyét Jonestownt, ahová a tagok közösen települtek ki.)

• Itt meg kell fosztani őket a külvilág információitól, azaz nem nézhetnek tévét, nem olvashatják a híreket és leveleket ami kapnak a családtól, barátoktól cenzúrázni kell és nem fogadhatnak látogatókat sem.

• Az elvett információt és közeget egy másikkal kell pótolni. Ez általában egy világnézet, világmagyarázat, amely ezután meghatározza majd a csoport tagjainak gondolkodását, és amelynek parancsolatai (tanításai) alapján a napi rutint és az életüket vezérlő új csoportszabályokat fel lehet állítani. Ezeket az alapszabályokat pedig világosan és folyamatosan sulykolni kell.

3. Hiteles vezetőt a népnek!

Olvasom tovább…

Keresve sem találhatott volna magának jobb reklámot a Blackberry, a nemsokára beiktatásra kerülő Barack Obamánál. A gond az volt, ahogyan azzal már a kampány alatt is humorizáltak többen, hogy ha az elnök beiktatásra kerül, nem tarthatja meg szeretett okostelefonját, mivel az emailkliens titkosítása nem megfelelő.

A NY Daily News felkért néhány kreatívot, hogy készítsen reklámot a Blackberrynek, Obama nyilatkozatára reflektálva, miszerint “ha el akarják tőlem venni, úgy kell majd kifeszíteniük a kezemből”. (”I’m still clinging to my Blackberry. They’re going to have to pry it out of my hands.” )

További képek a hajtás mögött…

Olvasom tovább…

Itt csaptam össze a kezem, hogy istenem, ez olyan rossz, hogy már jó:

(a pályázati pénzek mutyizásával megvádolt) “Győr fideszes alpolgármestere, Németh Zoltán sajtótájékoztatón vágott vissza a szocialistáknak. Az alpolgármester szerint a módszert a baloldal is alkalmazta, mivel tavaly, mikor ők voltak többségben a bizottságokban, két olyan cég is nyert pályázati pénzeket, melyek szocialista érdekeltségűek.”

Hát ez gyönyőrű. Ha nem verték volna egy évig a fejembe a formális és informális logikát, akkor is sírva görnyednék a nevetéstől a fenti sorok olvastán. Merthogy miről van itt szó? A helyzet tipikusan a sokatakaraszarka: A rajtakapott fél menekülne a helyzetből, de nem bírja ki, hogy mielőtt elfutna, ne próbáljon menet közben belerúgni a másikba. Ennek eredménye képpen a nagy lendületből visszarúgásnak csinos kis seggre esés lesz a vége.
Az már csak hab a tortán, hogy a színvonal alapján a tökéletes analógiát a következő kis zsánerkép jelenti: A narancssárga csoportos Zolikát előrángatja az óvónéni, hogy ugyan már miért kente össze a falat temperával. Mire szorult helyzetében azt gondolja a dőre gyermek, hogy saját ártatlanságát az bizonyítja legjobban, ha rámutat a piros csoportos óvódásra, Pistikére és felkiált, “dehát nemis én kezdtem!”
Ha a felvilágosodás volt a kilábalás az önmagunk okozta kiskorúságból, akkor a mai magyar politikai kommunikáció és közbeszéd valahol az istenítéletek és a boszorkányperek szintjén ragadt le. A gond csak az, hogy azért nem tudok ezen szívből nevetni, mert ez sajnos a tömegek fanatizálásra is fennáll.