Az MSZP mindent meg szeretne tenni, azért, hogy őszintén beszéljünk és jobban megértsük egymást.
Valahogy nem jön össze. Azt hiszem erre mondják, hogy többet árt, mint használ.
2009.10.12. Firefox, Camino, Safari
Az őszödi beszéd 3. évfordulójára álljon itt a szöveg Wordle-be dobálva. 
A mai postával érkezett rovatunk e heti díszpéldánya. A Pénzügyminisztérium szórakoztató szlogenjével ellátott információs kiadvány ma landolt a postaládában. A következő szlogennel próbálják meg tisztességes jogkövetésre buzdítani a polgárokat: “Ha már örömtelivé nem tehetjük az adózást, legalább hadd segítsünk!”
Gyerekeknek pedig itt az adómanó! Legalábbis a kiadványban egy közepes mese egy emós manóról.
A Szabó Károly (MKB Bank) és Petrovics Péter (iWiW, Virgo) nevével fémjelzett noba.hu közösségi szájt (kicsit zavarban vagyok ezzel a kifejezéssel ebben az esetben) pontosabban közösségi kölcsön-szolgáltatás már egy ideje megszellőztette az indulás hírét. A nem titkoltan a Kiva.org kezdeményezés kistestvéreként működő Nobánál volt tesztüzemmód is, a mai nappal azonban egy játékkal álltak elő, amely koncepciójában hasonló a nemsokára “élesben” is elinduló személyközi hitelezéshez. A játék célja a rendszer tökéletesítése mellett az ilyesfajta kölcsönnel való “megbarátkozás” is, hiszen ha a játékban sikeresen adsz kölcsön, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy később visszalátogatsz és valódi kölcsönbe is beszállsz.
A jatek.noba.hu oldalon olvasható alapos játékszabályzatból kiderül, hogy a játékban 3 fajta pozíció (kategória) van: a hitelező az adós és a véleményező. A játékba egy jelképes összeg (100 forint) átutalásával tudunk belépni (vagy egy nem-emelt díjas sms-ben elküldjük a játékban regisztrált email címünket) amiért 300 000Ft játékpénzt kapunk, amelyet kisebb-nagyobb összegben kölcsönadhatunk a kérelmezőknek – jó tudni: a kölcsönadás összege a játékban maximalizált, hiszen a cél az, hogy többen és gyorsan adják össze a szükséges pénzmagot. Kölcsönkérőként pedig egy kérelmet kell benyújtanunk és reménykedni, hogy megkapjuk a kért összeget. A véleményezőknek pedig találgatni kell, hogy a kölcsön vissza lesz-e fizetve vagy sem.
Mind a három kategóriában lehet nyerni: 1.) ha jók vagyunk sikeres kölcsönzésben (azaz visszafizetik a kölcsöneinket és a kamatok is gyarapítanak minket) 2.) ha ügyesen kérünk kölcsön, vagy 3.) ha legalább 50 kérelmet véleményeztünk és azokat a lehető legjobban tippeltük meg. A kérvényezett és hitelezett kölcsönök reggel 8-kor zárolódnak, majd aznap 12-kor kerülnek folyósításra, vagy dőlnek be (a játékban a való életbeli projekt lezárulását és a hitel visszafizetést itt a játék egy saját algoritmusa számolja ki) ekkor kapjuk meg a kért kölcsönünket, kapjuk vissza a pénzünket a kamatokkal illetve derül ki, hogy jól tippeltünk-e.
Jó hír a BME-s hallgatóknak: Nem kell tovább hurcolunk magunkkal az indexet, ha minden igaz már ettől a vizsgaidőszaktól kezdve. (Erősen kellett viaskodnom magammal, hogy tanult kollégáimhoz hasonlóan ne süssem el a poszt címében az indexre tették az indexet gondolatsort.) Egy biztos, szerintem diákok és oktatók egyaránt örülnek a kezdeményezésnek. Előbbiek azért, mert nem kell a tanárokat hajkurászniuk egy hónapon keresztül, utóbbiak pedig azért, mert végre nem kell egy hónapig menekülni a hallgatók elől.
A hír egyébiránt KTH (Központi Tanulmányi Hivatal) honlapjáról származik, ahol szűkszavú bejegyzés tudatja velünk, hogy egyelőre semmi sem biztos, de tudjuk mi van a reményhallal.
A leckekönyvek kezelési szabályai várhatóan változni fognak ettől a félévtől. Az ezt szabályozó utasítás az utolsó egyeztetések, egyetértési jogok gyakorlását követően hamarosan aláírásra kerül. Ezt követően adunk tájékoztatást a változásokról. (A tervezet szerint a leckekönyvet a vizsgázáshoz, jegy beíratáshoz nem kell majd felvenni.) A hír dátuma: 2008. december 3.
Tudtommal először és eddig egyedül Szegeden a József Attila Tudományegyetemen Szegedi Tudományegyetemen vezették be eme bátor változtatást még a 2008-as év elején – minő meglepő – anyagi megfontolásokból. Remélem a biztos döntés már csak napok kérdése.
So say we all.
“A szabály, hogy nincs szabály.
A csata addig tart, ameddig tart.
A civileket kíméld meg.”
És TE hol leszel július 19-én?
És kit viszel magaddal?
Budapest
Hungary
Host: 4k
Location: Bazilika
Time: 3 perccel 3 előtt
Bash.hu-n láttam az alábbi emoticont. Kelt szerint mém lesz belőle. Úgy legyen. “Mukodj!”
Vajon jó ötlet-e ha interaktívnak szánt kurzus oktatója az adott témához tartozó Wikipédia szócikkek szerkesztését adja fel a hallgatóknak, diákoknak? (Most nem pedagógia-módszertani kritikai szempontból, azaz rendes számonkérés mellé, kiegészítő kis szinesnek adott feladatként. Szóval nem arra az esetre kell gondolni, amikor kényelmes megoldásnak tűnik.) Szeressük-e ezt a technikát? Végülis n+x (ahol x=osztálylétszám) fővel növeli a kis, de lelkes magyarnyelvű Wikipédia írók közösségét. És ekkor már elmondható, hogy ők tettek valamit a magyar digitális kultúráért ^.^
Szerinted?
Itt csaptam össze a kezem, hogy istenem, ez olyan rossz, hogy már jó:
(a pályázati pénzek mutyizásával megvádolt) “Győr fideszes alpolgármestere, Németh Zoltán sajtótájékoztatón vágott vissza a szocialistáknak. Az alpolgármester szerint a módszert a baloldal is alkalmazta, mivel tavaly, mikor ők voltak többségben a bizottságokban, két olyan cég is nyert pályázati pénzeket, melyek szocialista érdekeltségűek.”
Hát ez gyönyőrű. Ha nem verték volna egy évig a fejembe a formális és informális logikát, akkor is sírva görnyednék a nevetéstől a fenti sorok olvastán. Merthogy miről van itt szó? A helyzet tipikusan a sokatakaraszarka: A rajtakapott fél menekülne a helyzetből, de nem bírja ki, hogy mielőtt elfutna, ne próbáljon menet közben belerúgni a másikba. Ennek eredménye képpen a nagy lendületből visszarúgásnak csinos kis seggre esés lesz a vége.
Az már csak hab a tortán, hogy a színvonal alapján a tökéletes analógiát a következő kis zsánerkép jelenti: A narancssárga csoportos Zolikát előrángatja az óvónéni, hogy ugyan már miért kente össze a falat temperával. Mire szorult helyzetében azt gondolja a dőre gyermek, hogy saját ártatlanságát az bizonyítja legjobban, ha rámutat a piros csoportos óvódásra, Pistikére és felkiált, “dehát nemis én kezdtem!”
Ha a felvilágosodás volt a kilábalás az önmagunk okozta kiskorúságból, akkor a mai magyar politikai kommunikáció és közbeszéd valahol az istenítéletek és a boszorkányperek szintjén ragadt le. A gond csak az, hogy azért nem tudok ezen szívből nevetni, mert ez sajnos a tömegek fanatizálásra is fennáll.
