Sirubia

November 4-én, csütörtökön tartották az IBS-en a Kreatív szervezésében a második Könyvmarketing Konferenciát.

Ebben a bejegyzésben a 3 szerintem legérdekesebb előadást foglalom össze: Walitschek Csilla (Libri), Szemere Gabriella (Polc.hu, Sanoma), Bodó Balázs (BME MOKK).

A könyvkiadókat és könyvterjesztőket megcélzó konferencia első előadója

Walitschek Csilla a Libri Zrt.

ügyvezetője a hazai könyvértékesítés és terjesztés jelenlegi valamint jövőbeli stratégiákkal kapcsolatban a következőket foglalta össze: miközben a kiadott könyvcímek száma stagnál, addig a példányszámoké az elmúlt években erősen csökkent. Ugyanakkor a termékpaletta szélesítéséről semmiképpen sem lehet lemondani. Miközben a legnagyobb alapterületű boltjukban 40 ezer címet tartanak polcon, ebből a számítások szerint 17 ezer iránti keresletből áll össze a bevétel nagy része, és ezzel együtt 6-7000 címből pedig gyakorlatilag nem adnak el semennyit.

Adódik a kérdés, hogy akkor mi alapján dől el hogy mely címek kerülnek be a kínálatba? Az eladhatósági szempontokkal szemben állni látszanak általában a kultúrpolitikai szempontok. Ugyanakkor egy profitorientált kereskedőnek szükséges-e a kultúrpolitikával való foglalkozás? – tette fel a kérdést az ügyvezető, majd azonnal meg is válaszolta: ugyan szerinte nem lenne az, ők mégis igyekeznek felvállalni, hiszen vannak olyan szigorúan kulturális-művelődési szempontok ami alapján mondjuk Áprily Lajos-t akkor is a polcon kell tartani, ha tudható, hogy csak csekély számú példány fog elfogyni belőle éves szinten.

A másik ilyen kultúrpolitikai szempont a gyermekekbe, azaz a jövő olvasó nemzedékébe történő invesztálás. Az a nemzedék akik számára a könyvek a számítógépekkel és az internettel való konkurenciát jelentik, különösen fontos, hogy már egészen fiatalon olvasást szerető egyénekké váljanak. Ha ugyanis már gyermekkorban természetessé válik, hogy könyvek vannak a lakásban és a hétvégi könyvvásárlás, könyvolvasás a családi program része, akkor ezekek a gyerekek felnőttként nagyobb valószínűséggel válnak állandó könyvvásárlókká – érvelt az ügyvezető. Részben ezt igyekeznek elősegíteni az olvasósarkok is, ahol nyugodtan leülve bele lehet olvasni a művekbe, nem kell a polcok között állva, kényelmetlenül egyik lábról a másikra állva szobrozni.

A Libri Könyvkereső projekt is egy olyan szolgáltatás, amivel a vásárlók kiszolgálása a cél. Ha ugyanis van egy könyv, amit a felhasználó keres éppen nem kapható, akkor a Libri igyekszik “a föld alól is” a tervek szerint 8-10 napon belül előkeríteni a könyvet, szükség esetén Print On Demand-ben újranyomják a címet. Ehhez természetesen azokat a kapcsolatait, információit és együttműködéseit tudja felhasználni, amellyel egy egyszerű vásárló nem rendelkezik. Ezzel a terjesztő a keresleti piac olyan, eddig elhagyagolt szegmensét is igyekszik kiszolgálni, akit eddig alapesetben az antikvárpiac szoltált ki. A Könyvkeresőben meghagyott e-mailcímre legvégső esetben 30 napon belül valamilyen értesítést küldenek a keresett címről, és még ha nem is találják, a legközelebbi olyan alakalommal amikor a megflaggelt cím bekerül, akkor automatikusan értesítik a felhasználót – még akkor is, hangsúlyozta az ügyvezető – ha ez egy év múlva lesz.

Szintén új keletű marketingfogás nálunk a húzó, (vagy annak szánt) címek esetében a szerzőmarketing, amikor nem elsősorban, vagy nem csak a könyv, hanem a szerző imázsának felépítésére is komolyabb összegeket fordít a kiadó – mindezt persze marketing keretből. Ilyenre példa a Libri esetében Frei Tamás, akinek a könyvével kapcsolatban promóciós médiafelületeket vásároltak, és ezzel közvetve serkentették az árusított könyvek eladását. Végül mégegy szakmai stratégiát osztott meg a hallgatósággal az ügyvezető, vagyis hogy mi az a 16 kitételből álló kritériumrendszer, ami alapján eldől, hogy megéri-e a polcrakerülés és polcon tartás költségeit a kiadvány a várható bevételhez képest:

1. ki a szerző
2. ki a kiadó
3. melyik tematikába/alkategóriába tartozik a cím
4. mennyi az összes példányszám
5. a kiadó által tervezett újranyomás dátuma
6. milyen árréssel dolgozik a terjesztő a konkrét esetben
7. van-e szezonja a témának (nyári utazások/karácson stb.)
8. szerző korábbi műveinek eddigi fogyása
9. helyettesítő termék viselkedési görbéi
10. külső piaci tényezők
11. árkategórián belüli trendek – azonos időszakokhoz viszonyítva
12. kategórián belüli újdonságok cikkszáma
13. kiadói marketing rating
14. Libri marketing támogatása a címhez
15. versenyképességi attirbútum
16. szerző sztár indexe

Dr. Szemere Gabriella – polc.hu (Sanoma)

Az e-könyvek forgalmazásának lehetőségei és buktatói címmel tartott előadásában először ismertette, hogy a Sanoma a hazai magazinok 30%, új média divíziója pedig számításaik szerint 25%-os részesedéssel bír a hazai piacból. Az e-könyvel számára két releváns adatattal szemléltette a világtrendeket:

-> Rövid karrierje ellenére már körülbelül 3 millió e-book olvasót adtak el eddig világszerte, és ez a szám csak növekedni fog

-> a világ vezető kiadói azzal számolnak, hogy 2010-ra minden 2. kiadott könyv már e-könyv lesz (és ez még egy szolid becslés)

Olvasom tovább…

Az MSZP mindent meg szeretne tenni, azért, hogy őszintén beszéljünk és jobban megértsük egymást.
Valahogy nem jön össze. Azt hiszem erre mondják, hogy többet árt, mint használ.

2009.10.12. Firefox, Camino, Safari

Az őszödi beszéd 3. évfordulójára álljon itt a szöveg Wordle-be dobálva.

A mai postával érkezett rovatunk e heti díszpéldánya. A Pénzügyminisztérium szórakoztató szlogenjével ellátott információs kiadvány ma landolt a postaládában. A következő szlogennel próbálják meg tisztességes jogkövetésre buzdítani a polgárokat: “Ha már örömtelivé nem tehetjük az adózást, legalább hadd segítsünk!”

Gyerekeknek pedig itt az adómanó! Legalábbis a kiadványban egy közepes mese egy emós manóról.

A Szabó Károly (MKB Bank) és Petrovics Péter (iWiW, Virgo) nevével fémjelzett noba.hu közösségi szájt (kicsit zavarban vagyok ezzel a kifejezéssel ebben az esetben) pontosabban közösségi kölcsön-szolgáltatás már egy ideje megszellőztette az indulás hírét. A nem titkoltan a Kiva.org kezdeményezés kistestvéreként működő Nobánál volt tesztüzemmód is, a mai nappal azonban egy játékkal álltak elő, amely koncepciójában hasonló a nemsokára “élesben” is elinduló személyközi hitelezéshez. A játék célja a rendszer tökéletesítése mellett az ilyesfajta kölcsönnel való “megbarátkozás” is, hiszen ha a játékban sikeresen adsz kölcsön, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy később visszalátogatsz és valódi kölcsönbe is beszállsz.

A jatek.noba.hu oldalon olvasható alapos játékszabályzatból kiderül, hogy a játékban 3 fajta pozíció (kategória) van: a hitelező az adós és a véleményező. A játékba egy jelképes összeg (100 forint) átutalásával tudunk belépni (vagy egy nem-emelt díjas sms-ben elküldjük a játékban regisztrált email címünket) amiért 300 000Ft játékpénzt kapunk, amelyet kisebb-nagyobb összegben kölcsönadhatunk a kérelmezőknek – jó tudni: a kölcsönadás összege a játékban maximalizált, hiszen a cél az, hogy többen és gyorsan adják össze a szükséges pénzmagot. Kölcsönkérőként pedig egy kérelmet kell benyújtanunk és reménykedni, hogy megkapjuk a kért összeget. A véleményezőknek pedig találgatni kell, hogy a kölcsön vissza lesz-e fizetve vagy sem.

Mind a három kategóriában lehet nyerni: 1.) ha jók vagyunk sikeres kölcsönzésben (azaz visszafizetik a kölcsöneinket és a kamatok is gyarapítanak minket) 2.) ha ügyesen kérünk kölcsön, vagy 3.) ha legalább 50 kérelmet véleményeztünk és azokat a lehető legjobban tippeltük meg. A kérvényezett és hitelezett kölcsönök reggel 8-kor zárolódnak, majd aznap 12-kor kerülnek folyósításra, vagy dőlnek be (a játékban a való életbeli projekt lezárulását és a hitel visszafizetést itt a játék egy saját algoritmusa számolja ki) ekkor kapjuk meg a kért kölcsönünket, kapjuk vissza a pénzünket a kamatokkal illetve derül ki, hogy jól tippeltünk-e.

Olvasom tovább…

via BoingBing Gadgets

Jó hír a BME-s hallgatóknak: Nem kell tovább hurcolunk magunkkal az indexet, ha minden igaz már ettől a vizsgaidőszaktól kezdve. (Erősen kellett viaskodnom magammal, hogy tanult kollégáimhoz hasonlóan ne süssem el a poszt címében az indexre tették az indexet gondolatsort.) Egy biztos, szerintem diákok és oktatók egyaránt örülnek a kezdeményezésnek. Előbbiek azért, mert nem kell a tanárokat hajkurászniuk egy hónapon keresztül, utóbbiak pedig azért, mert végre nem kell egy hónapig menekülni a hallgatók elől.

A hír egyébiránt KTH (Központi Tanulmányi Hivatal) honlapjáról származik, ahol szűkszavú bejegyzés tudatja velünk, hogy egyelőre semmi sem biztos, de tudjuk mi van a reményhallal.

A leckekönyvek kezelési szabályai várhatóan változni fognak ettől a félévtől. Az ezt szabályozó utasítás az utolsó egyeztetések, egyetértési jogok gyakorlását követően hamarosan aláírásra kerül. Ezt követően adunk tájékoztatást a változásokról. (A tervezet szerint a leckekönyvet a vizsgázáshoz, jegy beíratáshoz nem kell majd felvenni.) A hír dátuma: 2008. december 3.

Tudtommal először és eddig egyedül Szegeden a József Attila Tudományegyetemen Szegedi Tudományegyetemen vezették be eme bátor változtatást még a 2008-as év elején – minő meglepő – anyagi megfontolásokból. Remélem a biztos döntés már csak napok kérdése.

So say we all.

“A szabály, hogy nincs szabály.
A csata addig tart, ameddig tart.
A civileket kíméld meg.”

És TE hol leszel július 19-én?
És kit viszel magaddal?

Budapest
Hungary
Host: 4k
Location: Bazilika
Time: 3 perccel 3 előtt

Bash.hu-n láttam az alábbi emoticont. Kelt szerint mém lesz belőle. Úgy legyen. “Mukodj!”

Vajon jó ötlet-e ha interaktívnak szánt kurzus oktatója az adott témához tartozó Wikipédia szócikkek szerkesztését adja fel a hallgatóknak, diákoknak? (Most nem pedagógia-módszertani kritikai szempontból, azaz rendes számonkérés mellé, kiegészítő kis szinesnek adott feladatként. Szóval nem arra az esetre kell gondolni, amikor kényelmes megoldásnak tűnik.) Szeressük-e ezt a technikát? Végülis n+x (ahol x=osztálylétszám) fővel növeli a kis, de lelkes magyarnyelvű Wikipédia írók közösségét. És ekkor már elmondható, hogy ők tettek valamit a magyar digitális kultúráért ^.^

Szerinted?

Itt csaptam össze a kezem, hogy istenem, ez olyan rossz, hogy már jó:

(a pályázati pénzek mutyizásával megvádolt) “Győr fideszes alpolgármestere, Németh Zoltán sajtótájékoztatón vágott vissza a szocialistáknak. Az alpolgármester szerint a módszert a baloldal is alkalmazta, mivel tavaly, mikor ők voltak többségben a bizottságokban, két olyan cég is nyert pályázati pénzeket, melyek szocialista érdekeltségűek.”

Hát ez gyönyőrű. Ha nem verték volna egy évig a fejembe a formális és informális logikát, akkor is sírva görnyednék a nevetéstől a fenti sorok olvastán. Merthogy miről van itt szó? A helyzet tipikusan a sokatakaraszarka: A rajtakapott fél menekülne a helyzetből, de nem bírja ki, hogy mielőtt elfutna, ne próbáljon menet közben belerúgni a másikba. Ennek eredménye képpen a nagy lendületből visszarúgásnak csinos kis seggre esés lesz a vége.
Az már csak hab a tortán, hogy a színvonal alapján a tökéletes analógiát a következő kis zsánerkép jelenti: A narancssárga csoportos Zolikát előrángatja az óvónéni, hogy ugyan már miért kente össze a falat temperával. Mire szorult helyzetében azt gondolja a dőre gyermek, hogy saját ártatlanságát az bizonyítja legjobban, ha rámutat a piros csoportos óvódásra, Pistikére és felkiált, “dehát nemis én kezdtem!”
Ha a felvilágosodás volt a kilábalás az önmagunk okozta kiskorúságból, akkor a mai magyar politikai kommunikáció és közbeszéd valahol az istenítéletek és a boszorkányperek szintjén ragadt le. A gond csak az, hogy azért nem tudok ezen szívből nevetni, mert ez sajnos a tömegek fanatizálásra is fennáll.