Sirubia

Ha az ember nem profi fotós mindig nagyon lelkesen fényképez a vakációk, kirándulások alkalmával és abban a reményben ül le letölteni a képeket, hogy ma igazán remek képeket lőtt. Aztán megnézi őket és rájön, hogy megint nem sikerült. Vannak azonban témák, amikkel könnyen szépet és látványosat lehet alkotni, például a panorámaképek.

Ha megvannak a képeink, már csak össze kell illeszteni.
De nem csak egymás mellé dobáljuk, mert akkor ez lesz belőle:

Itt szemmel láthatóan az eltérő szögekből fakadóan az erős napsütésben készített képek színei eltérnek, plusz a 7-8. szabály (lásd lent) sem volt teljes egészében betartva.

Mivel rakjuk tehát össze a képket?
Sokat a Photoshop ezen funkciójára esküsznek. Én a Hugint használtam, ezért ezen tapasztalataimat írom le lentebb. A Hugin előnyei:

• ingyen letölthető,


• Macre való,


• alaptudás nélkül is használható,


• sok finomhangolási lehetőség van benne, aminek hasznát veheti az is, aki később többet időzne ezzel a hobbival.


• véleményem szerint könnyen kezelhető felülete van, hamar kiismeri magát rajta a felhasználó

A végeredmény ez lett és teljesen elégedett vagyok vele, különösen első próbálkozásra és különösen, hogy az alapanyagok elkészítésekor sok apróbb hibát vétettem, de ezeket a Huginnal könnyen korrigálni tudtam (a kőkerítés nem merőleges, mint ahogyan azt a kis kép sugallja, hanem a valóságban vízszintes, de kinagyítva lehet érzékelni h kb 200°-os szélességben készült):

Ha még nincsenek képeink, akkor az alábbi dolgokat érdemes megfontolni:

1. Először is szükség van egy témára, ami érdemes a megörökítésre. Ez lehet egy épület, jelen esetben egy tájkép lesz a példa.
2. A képeket érdemes legalább 3000x2000px-ben elkészíteni.
3. A legegyszerűbb fényképezőgépeken is megtalálhatóak előre bepropgramozott automata beállítások az egyes témákhoz. Ezek között érdemes megkeresni a nekünk megfelelőt: tájkép/sportkép/naplemente stb.
4. A képket el lehet készíteni egy szintben, azaz a kézben tartott kamera vízszintes elmozgatásával: ez panorámaképnek ideális, hiszen körülbelül ennyit fogad be a szem is (ráadásul a szögek utólag módosíthatóak).
5. Nagy vagy közelről készített kép esetén el lehet készíteni a képeket több sorban, azaz hogy kirakva 3×4-es hálót alkosson.
6. Több instrukciót olvasva eltérő javaslatokat találtam arra nézve, hogy mekkora átfedéseket kell hagyni a képek között: 10-70%, én 50-60%-ot szoktam, ez bőven elég ahhoz, hogy ha valamelyik kép nem sikerül, akkor nem vész el a kép által lefedett tartalom, mert az előzőből és az utána következőből reprodukálható.
7. Lehetőleg ne legyenek a képben mozgó objetumok: sétáló ember, madár, vagy elúszó hajó (lásd a példában) mert ezeket nehezebb az összeillesztéskor kezelni.
8. Inkább jól gondoljuk meg melyik nézőpontból szeretnénk látni a képet és erre szánjunk több időt a felvételek készítése közben, mert ha elmozdulunk a pozícióból, sokkal többet fogunk szívni vele pepecselni a helyrehozásával a számítógép előtt.

A képek összeillesztésének fő lépései:

1. Betöltjük a kívánt képeket
   • Lehetőleg itt már próbáljuk meg sorrendben feltölteni őket, így gyorsabb a dolog; (persze később is módosítható a képek illesztési rendje, de ha végiggondoljuk a teendőket, akkor értékes időt spórolhatunk meg.)
• Szükség és igény esetén beállíthatjuk milyen lencsét és kamerát használtunk; ha nem tudjuk hagyjuk egyszerűen normalon, az a legegyszerűbb.
2. Ez a legfontosabb rész: az összeilleszteni kívánt képeken meg kell adni a kontroll pontokat, amelyek mindkettőn megtalalálhatóak.
• Az első pontot pontpárt még kézzel kell felvinni, de ha ügyesek voltunk, akkor a program “megtanulja” beazonosítani ezeket, azaz a második pontpár első tagjának kijelölésekor az egyező részletet már felajánlja a program, és a harmadik pontpárnál is és így tovább.
• Az ideális kontrollpontok száma, amit érdemes megadni a tökéletes illesztéshez az ábrázolt objektumtól függ. Én képenként 15-20-at szoktam.
• Az, hogy mennyire vannak jellemző vonalak a képen és hol megadják az illesztési pontok szükségességét: pl a tenger szintjét megadni 2-3 ponttal lehet. Ugyanakkor az eget vagy a homokos tengerpartot a homogenitása miatt nehezebb.
• A képek sarkain is érdemes kapaszkodót keresni, így azok folytatólagosabban llehetésges az összeillesztés.
3. Végül pedig, amikor az összes egymás mellé illő képet definiáltuk, akkor megadjuk a kész kép paramétereit:
• A vízszintes és függőleges látószöget (ha csak az egyiket tudjuk, akkor abból már automatikus kiszámolja a másikat).
• A panorámakép függőleges vagy vízszintes nagyságát (pixelben)(ittis számol nekünk a Hugin ideális méretet).
• És végül ami még fontos lehet, a fájlformátumot is beállíthatjuk (tiff, jpeg, png.)
• Ha ez megvan, nincs más dolgunk, mint a Stitch now!-ra kattintani és kiválasztani a mentés helyét.
• Majd végül extra élvezetként egy megnyiló panelban a program lefutását is megcsodálhatjuk.(Attention! Code nudity aler!)