Sirubia

Az emlékezet felülírása

Persze a képhamisítások története sokkal régebben kezdődött: Lenin már életében tisztában volt a média erejével, ezért a korabeli szovjet-orosz (hiszen kezdetben még Szovjetoroszországról beszélünk) filmalkotások nagy ismertségnek örvendtek. A nagy orosz októberi szocialista forradalomról megjelent és a világban ismertté vált képek nagy része mind hamisítvány. Az alábbi képet úgy ismerjük, mint ami az 1905. január 9-i Téli Palota előtti békés, Gapon pópa által vezetett tüntetést, mely végül gólyózáporral végződött, s amely Véres Vasárnap néven vonult be a történelemkönyvekbe. A kép azonban valójában Vjacseszlav Viskovszkij 1925-ben Január 9. címen forgatott filmjének egy képkockája.

Ugyanez áll a Téli Palota 1917-es ostromának hitt képre is, ami már csak azért sem lehet valódi, mert az esemény éjszaka zajlott. Amit mi ismerünk, az valójában egy szabadtéri előadásról készült kép.

A rendszer működésének egyik árnyoldala a párt számára nemkívánatos elemek eltüntetése volt. Az első ilyen hullám a vörös terrorban tetőzött: 1918. augusztus 30-án vette hágott a tetőfokára, mikor Lenin ellen merényletet kísérletek meg, mely majdnem sikeres volt, súlyosan megsebesítette a pártvezért. De a régi bolsevikok eltüntetése már a forradalom után nemsokkal megkezdődött. Mindenki aki Leninnel, vagy poltikai örökösével Sztálinnal szembe szállt, vagy akár csak kritikát fogalmazott meg, az eltűnt. Ez annyit jelentett, hogy vagy rejtélyes gyilkosság áldozata lett, vagy „öngyilkos lett“, esetleg ha szerencséje volt, valamelyik szibériai munkatáborba GULÁG-ba hurcolták.

Az egyik legismertebb kép G. P. Goldstein felvétele (Goldstein, 1984, történelemhamisítás, érted?), melyen Lenin beszédet mondd a moszkvai Nagy Színház előtt. A képen Lenin áll az emelvény tetején, annak bal oldalán, s átellenben kicsivel lejjebb a lépcsőn Trockij és Kamenyev áll.
Ezek a fotók csupán egyszer jelentek meg a Szovjetunióban ebben a formájukban. Ugyanis ezután Sztálin munkába kezdett: saját politikai szerepének növelésével párhuzamosan elkezdte eltüntetni politikai riválisait a közéletből és az élők sorából egyaránt. 1927-ben kiadtak egy montázs-képeslapot, melyen Trockij még látható, de Kamenyev már nem. Eztuán már a képe csak abban a formában jelent meg, ahol mindkettőjük helyére öt lépcsőfokot retusáltak, vagy egyszerűen levágták a kép felét. (Mint ismeretes Trockij ugyan elmenekült a Szovjetunióból, de évekkel később a szovjet titkosszolgálat embere sebezte halálra egy jégcsányánnyal 1940 augusztusában Mexikóban.)

Egy másik ismert kép, mely 1917. november 7-én, a Nagy Október második évfordulóján készült, Moszkva főterén, a Vörös téri ünnepségen. Itt még Lenin balján a szemüveges, tányérsapkás Trockij áll. Jobbján pedig a szintén szemüveges és nagy bajszos Kamenyev. Mint a következő képen látható már mindkettőjüket eltüntette a képhamisító. Itt azonban még nem ér véget a történet. Ha jól megfigyeljük még valaki hiányzik a képről a kisfiú előtt áldogáló nagy szakállt viselő férfi, Artyom Halatov, örmény bolsevik, aki szintén az 1937-es nagy tisztogatások áldozata lett. Sőt, az 1967-ben megjelent formájában már a fehér kucsmás, Halatov előtt álló férfi, Maxim Litvinov sem volt a képen, őt időközben kicserélték egy angol kémre. Lenin 1924 január 21-I halálával szinte azonos másodpercben indult meg a harc a párton belül a hatalomért, melyből Joszif Broz Sztálin emelkedett ki győztesen.

Saját kultuszának megteremtéséhez azonban még szüksége volt egy fontos lépésre. Lenin kultuszának erősítére és a Vezér emlékének kitörtölhetetlenné tételére: mauzóleum és emlékművek százainak építését rendelte el, nevét gyárak városok tucatjai őrizték tovább. Minden tisztességes szovjet közintézményben és otthonban képet helyeztek el róla. (Ennek a hagyománynak a megteremtése azért volt fontos, mert így később ő maga is helyett kapott Lenin képmásai mellett.) Sztálin arra is ügyelt, hogy készüljön és majd minnél több helyen megjelenjen róla olyan kép, melyen Lenin ravatala mellett tatrtózkodik, hogy ezzel is a folyamatosságot és a lenini örökség továbbélését szimbolizálja.

Az egyik legmegdöbbentőbb változáson mégis az a kép ment át, melyen eredetileg négyen szerepeltek: Nyikolaj Antyipov, Sztálin, Szergej Kirov és Nyikolaj Svernyik. A kép 1926-ban készült, de egy 1940-es közreadásban Antyipov, aki petrográdi Cseka vezérből lett Molotov helyettese, már eltűnt: 1938-ban letartóztatták, majd kivégezték, így a dokumentumokról is el kellett tüntetni. Svernyiket, a Központi Bizottság egyik titkárát, 1946-től államfőt már Sztálin halála után retusálták le a képről. Bár időben nem a legutolsó változat, de a párt és Sztálin hűséges festője Iszaak Brodszkij 1929-ben elkészítette az pártvezér egyik híres portréját az eredeti kép alaján, melyen már Kirovnak sem jutott hely.

Még egy képről szólunk, melyről szintén egy posztját vesztett pártfunkcionáriust távolítottak el. Nyikolaj Jezsov 1938. december 8-ig töltötte be a belügyi népbiztosi tisztséget és vízi szállításiügyi népbiztosit. Őt személyesen utódja Berija tartóztatja majd le 1939. április 10-én. A képen Szálinnal sétál a Moszkva folyó partján Vorosilov és Molotov társaságában. Eltávolítása után mint sorstársainak, neki is el kellett tűnnie a fotókról.

(A két részes bejegyzés témájával bővebben David King: Retusált történelem című könyve foglalkozik)