Sirubia

Az emlékezet felülírása

Persze a képhamisítások története sokkal régebben kezdődött: Lenin már életében tisztában volt a média erejével, ezért a korabeli szovjet-orosz (hiszen kezdetben még Szovjetoroszországról beszélünk) filmalkotások nagy ismertségnek örvendtek. A nagy orosz októberi szocialista forradalomról megjelent és a világban ismertté vált képek nagy része mind hamisítvány. Az alábbi képet úgy ismerjük, mint ami az 1905. január 9-i Téli Palota előtti békés, Gapon pópa által vezetett tüntetést, mely végül gólyózáporral végződött, s amely Véres Vasárnap néven vonult be a történelemkönyvekbe. A kép azonban valójában Vjacseszlav Viskovszkij 1925-ben Január 9. címen forgatott filmjének egy képkockája.

Ugyanez áll a Téli Palota 1917-es ostromának hitt képre is, ami már csak azért sem lehet valódi, mert az esemény éjszaka zajlott. Amit mi ismerünk, az valójában egy szabadtéri előadásról készült kép.

A rendszer működésének egyik árnyoldala a párt számára nemkívánatos elemek eltüntetése volt. Az első ilyen hullám a vörös terrorban tetőzött: 1918. augusztus 30-án vette hágott a tetőfokára, mikor Lenin ellen merényletet kísérletek meg, mely majdnem sikeres volt, súlyosan megsebesítette a pártvezért. De a régi bolsevikok eltüntetése már a forradalom után nemsokkal megkezdődött. Mindenki aki Leninnel, vagy poltikai örökösével Sztálinnal szembe szállt, vagy akár csak kritikát fogalmazott meg, az eltűnt. Ez annyit jelentett, hogy vagy rejtélyes gyilkosság áldozata lett, vagy „öngyilkos lett“, esetleg ha szerencséje volt, valamelyik szibériai munkatáborba GULÁG-ba hurcolták.

Az egyik legismertebb kép G. P. Goldstein felvétele (Goldstein, 1984, történelemhamisítás, érted?), melyen Lenin beszédet mondd a moszkvai Nagy Színház előtt. A képen Lenin áll az emelvény tetején, annak bal oldalán, s átellenben kicsivel lejjebb a lépcsőn Trockij és Kamenyev áll.
Ezek a fotók csupán egyszer jelentek meg a Szovjetunióban ebben a formájukban. Ugyanis ezután Sztálin munkába kezdett: saját politikai szerepének növelésével párhuzamosan elkezdte eltüntetni politikai riválisait a közéletből és az élők sorából egyaránt. 1927-ben kiadtak egy montázs-képeslapot, melyen Trockij még látható, de Kamenyev már nem. Eztuán már a képe csak abban a formában jelent meg, ahol mindkettőjük helyére öt lépcsőfokot retusáltak, vagy egyszerűen levágták a kép felét. (Mint ismeretes Trockij ugyan elmenekült a Szovjetunióból, de évekkel később a szovjet titkosszolgálat embere sebezte halálra egy jégcsányánnyal 1940 augusztusában Mexikóban.)

Egy másik ismert kép, mely 1917. november 7-én, a Nagy Október második évfordulóján készült, Moszkva főterén, a Vörös téri ünnepségen. Itt még Lenin balján a szemüveges, tányérsapkás Trockij áll. Jobbján pedig a szintén szemüveges és nagy bajszos Kamenyev. Mint a következő képen látható már mindkettőjüket eltüntette a képhamisító. Itt azonban még nem ér véget a történet. Olvasom tovább…

Képek a propaganda szolgálatában

„Egy fotó megfellebbezhetetlen bizonyítéka annak, hogy egy bizonyos dolog megtörtént. A kép torzíthat, mégis mindig megmarad a föltevés, hogy létezik vagy létezett olyasmi, ami a képen látható“ (Susan Sontag).

„A Szovjet-Oroszországban működő fényképretusálók hollywoodi kollégáikhoz hasonlóan hosszú órkat töltöttek a legkülönfélébb testi hibák eltüntetésével, segítve a kamerát a valóság meghamisításában. Joszif Sztálin ragyás arca kivételes retusáló szakértelmet igényelt.“ (David King)

Ahogy az idézet is mutatja a nyilvános szerepléseken túl a nyomtatott propagandaanyagokban is mindennek tökéletesnek kellett lennie. Ez a fajta ábrázolás közelebb van ahhoz, ahogy Sztálin láttatni szerette volna magát. A retusálók simábbá és fényesebbé tették a bajuszt és a hajat, kisimították és világosabbát tették a bőrt. Ez egy kedvelt eljárás volt, az így nyert kép ugyanis nemcsak lágyabbá tette az arcot, hanem egyfajta földöntúli dicsfényt is kölcsönzött az ábrázoltnak, vagyis sokkal távolabb volt a realitástól, ugyanakkor főként a benyomásokra apellált.

Persze a szentimentális ábrázolásnak egy más formája is közkedvelt volt és (még az ma is a politikusok körében), ez a gyermekekkel való ábrázolás. A nép vezérét ábrázoló plakáton kezdetben még csak rajzos formában jelenik meg a szovjet ifjúság, akik feltekintenek Sztálinra és virággal díszítik a képmását, vagy mint Vladimirszkij: Rózsák Sztálinnak című festményén Ez az ábrázolás egyszerre jelent meg a többi szereppel, úgy mint a dicsőséges hadvezér, a bölcs politikus, a haza atyja és a birodalom egysége. Olvasom tovább…

A blog.hu által kikiáltott megalapított Magyar Bloggerszövetség mai vizsgája itt megtekinthető és kitölthető (minden helyes megoldás 1 pont, rossz válasz 0, kivéve az első kérdésre, amire ha a válaszod d.) akkor az -1 pont) kiértékelése itt találjátok.

A sikeres (értsd: legalább 1 pont megszerzése) után az alábbi bizonyítványt kapták:

A Gasometer Bécsben található, mely épület tulajdonképpen négy önálló gáztartály, amit átalakítottak lakóépületté, lebontás helyett:

Ami kellett hozzá:
• 4 funkcióját vesztett gáztartály
• 4 tervező
• 3 évig tartó munkálatok
• 2000munkás
• 2,4 milliárd schilling értékű befektetés

Eredmény:
• 1 új funkciót nyert „lakónegyed”
• 220.000m2 beépített alapterület ( 4, egyenként 75 m magas, 65m átmérőjű gáztartály)
• 600 lakás
• 250 kollégiumi szoba
• 70 üzletes bevásárlóközpont, 450 m bevásárló utca
• 1 szabadidőközpont
• 1 óvoda
• 1, 4200 férőhelyes rendezvényterem
• 1 multiplex ( 12 terem, 2900 férőhely )
• több iroda
• bécsi városi levélár

A gáztartályok története

A tartályokat eredetileg 1896-ban, a Gaswek Simmering megrendelésére kezdték építeni s végül 1899-ben nyitották meg. De hogy miért is volt eredetileg szüksége ilyen hatalmas gáztartályokra? Annak idején ugyanis Bécsben az utcai közvilágítást gázlámpákkal oldották meg. Bécsben 1818-tól már az utcai világító berendezésekben is használni kezdték. A kezdeti szétszórt gázüzemek azonban csak viszonylag kevés épület gázfelhasználását elégítették ki, emelett 1842-ben egy angol cég, az CGA (Inter Continental Gas Association) sikeresen vásárolta fel ezeket az üzemeket, ennek eredményeképpen pedig monopolhelyzetbe került. Ez komoly problémát okozott a lakosságnak, üzemeknek egyaránt, hiszen a cég így kénye kedve szerint alakíthatta az árakat.

A városvezetés a polgármester, Dr. Karl Luegner kezdeményezésére önálló gáztározó építésébe kezdett. Az építkezések erőltett ütemben folytak, s végül a megnyitó évében 1899 októberében használatba vették. Az üzem naponta 432 ezer köbméter gázt állított elő s az évek során ezt a mennyiséget egyre csak emelték, mely lehetővé tette a háztartás a városban, sőt egy idő után az üzem folyamatos bővítésre szorult.

A város modernizálódása az 1980-as években jutott oda, hogy a városi helyett földgáz használatra álljanak át, s így majd száz év szolgálat után ‘85-ben bezárták a gyárat, amit kora miatt műemlékké nyilvánítottak. Azonban innentől kezdve az épület hosszú ideig üresen állt, hiszen nem sok gyarlati felhasználást láttak benne, tekintve, hogy hatalmas alapterületen fekvő, nagy épületkompleumról lévén szó, a lebontás is irdatlan összegeket vett volna igénybe.

Az indusztriális környezet elvétve kulturális események rendezőit csábította arra, hogy kiállításokat rendezzenek vagy éppen őrült Rave partykat, illetve filmforgatási helyszínként is szolgáltak (itt forgatták például a James Bond: The Living Daylights-t, a tizenötödik Bond-filmet). A tulajdonjogokat végül egy építkezési vállalatnak adták el, akik lakó és irodaingatlanokat álmodtak ide. A figyelemreméltó beruházás egyik előmozdítója az volt, hogy a világtendenciához hasonlóan Bécs is egyre terjeszkedett, megapoliszként nyújtózott kifelé, s elérte a korábban városszéli ipartömböket is. Ennek egyik jele volt, egy új metróvonal indult erre, mely a gyárépület után kapta a nevét. Így lehetőség adódott arra, hogy a város vékeringésébe kapcsolódva a Gasometer központja legyen egy új városnegyednek.

Az épületekről

A négy különálló tartály izgalmas építészeti kihívás volt Olvasom tovább…

A hagyományos bemegyek a boltba és megveszem a zenét felesleges fizikai adathordozóval együtt modell döglődik, a kérdés mindig az, hogy mi más lehetőség van, ami nem illegális letöltés. Van már néhány szolgáltatás, amik alternatívákká akarnak válni. Alább néhány ilyen szolgáltatást mutatok be röviden, a végén összehasonlító táblázattal.

Jamendo

A 2005 januárjában indult Jamendonak jelenleg 21834 közzétett albuma van és 580 699 aktív taggal rendelkezik, a világ minden pontjáról elérhető.

Fő stratégiája az önkéntességen alapszik: közzé teszi az alkotók által CC és Free Art licensz alatt rendelkezésre bocsájtott műveket, ezeket a felhasználók legálisan letölthetik, a számokba minden korlátozás nélkül belehallgathatnak. Aki szimpatizál az elképzeléssel, az PayPal segítéségvel támogathatja őket, mégpedig úgy, hogy a teljes összeget az előadónak, a művésznek a számlájára utalják átt.

Ezek a tartalmak DRM mentesek, teljesen szabadon használhatóak (az adott linensz szabályai szerint), másolhatóak, remixelhetőek. Formátumukat tekintve OGG vagy mp3 formátumokról van szó.

Spiralfrog

Bár a 2007. szeptemberében indított Spiralfrogot ez év márciusában leölték (ma a link már a konkurenciára mutat :) ), az elképzelés miatt érdemes róla is szólni: az iTunes vetélytársa kívánt lenni. Komolyabb szerződései voltak nagyobb lemeztársaságokkal (pontos litstát lásd a tálblázatban), melynek értelmében jó áron árulhatta a zenéket, ám csak a kanadai és USA-beli IP cím alól lehetett elérni a szolgáltatást. Bevételi forrásuk pedig az oldalon elhelyezett reklámokból származott.

„Célunk főként fiatal felhasználóinkak egy könnyen használható alternatíváját kínáljuk a kalóz zenékkel teli zenesite-ok helyett.“ Fogalmazta meg a cég mission statement-jét Robin Kent.

A kínálatban az év elejére már 3 millió dal és 5500 zenés videó állt, havi 6 millió látogatást regisztráltak és 2,6 millió regisztrált felhasználójuk volt.

A felhasználást számokba épített PlayForSure DRM korlátozta: a CD-re rögzítést nem engedélyezte, de hordozható zenelejátszó készülékekre való másolást igen. Mivel a PlayForSure Windows specifikus, ezért ez alól kivétel az iPhone, az iPod és valamilyen ironikus oknál fogva a Microsoft háza tájáról származó Zune is, melyeket nem támogatta a SpiralFrog. Ennenben felhasználóiknak garantálták továbbá, hogy a tartalmak vírus, adware és spyware mentesek voltak.

Amie street

A Brown egyetem végzősei 2006 júniusában alapított (Japánból 2007 december ) zenemegosztó és közösségi siteja, az AmieStreet igen nagy népszerűségnek örvend. Olvasom tovább…

Douglas Adams a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvében írja le az ún. bábelhal-érvelést, melynek lényege, hogy a bábelhal lényegéből levezethető Isten nem létezése. Az előbb sommázott érvelés valahogy így hangzik:

Persze ez az érvelés sem tökéletes, bár meggyőzőnek hangzik, van egy gyengepontja. Kitaláljátok-e melyik?