Sirubia

Egy szektát felépíteni és embereket első látásra szokatlan és abszurd dolgokra rávenni lehetetlennek és misztikusnak tűnik. Könnyű azt mondani, hogy akik ilyen csoportokhoz csatlakoznak azokkal helyből nem stimmel valami. Ez azonban elhibázott megállapítás. A következő hat lépés nagyjából lefedi azokat a vallásos vagy egyéb csoportokat, amelyek emberek tömegeit veszik rá a csatlakozásra. Szóval elő a papírral és pennával, mert itt következnek a legfontosabb aranyszabályok és azok az alapvető szociálpszichológiai mechanizmusaink, amelyekre apellálnak:

1. Definiáld a csoportodat!

• Határozd meg a csoportot. Ez két módon lehetséges. Egyrészt ki kell jelölni a csoportot és a szabályokat, feltételeket, amik teljesítésével valaki a csoport tagja lehet. Ez bizonyos szabályok betartása és más dolgok tiltása – aki ezekhez alkalmazkodik az a mi csoportunkhoz tartozik.

• Másrészt meg kell határozni, hogy kik az ellenpólus (pl: ellenség, bűnösök, kárhozottak). Ők azok akik nem mi vagyunk, akiket kerülünk és akiktől elkülönülünk. A másik csoport különféle negatív cimkékkel való ellátása hozzásegíti a tagokat, hogy a csoport egészét egyfajta megoldásnak, üdvözítőnek találják és az elköteleződés után ne akarják elhagyni a csoportot. (Pl.: “Semmi bajom ezekkel az Bétákkal, de azért jó hogy Alfa vagyok”).

2. Teremts saját világnézetet!

A leendő tagokat először is ki kell szakítani abból a közegből, amiben eddig éltek. Ez a külsőségekben ugyanúgy megnyilvánul, mint a hozzájuk eljutó információban is. Milyen intézkedéseket jelent ez a gyakorlatban?

• A tagokat térben és időben el kell távolítani az eddigi környezetüktől. Kezdetben ez bizonyos helyeken és időben tartott találkozókat jelent, a későbbiekben pedig saját tábort/élőhelyet (lásd Jim Jones szektájának guayanai lakóhelyét Jonestownt, ahová a tagok közösen települtek ki.)

• Itt meg kell fosztani őket a külvilág információitól, azaz nem nézhetnek tévét, nem olvashatják a híreket és leveleket ami kapnak a családtól, barátoktól cenzúrázni kell és nem fogadhatnak látogatókat sem.

• Az elvett információt és közeget egy másikkal kell pótolni. Ez általában egy világnézet, világmagyarázat, amely ezután meghatározza majd a csoport tagjainak gondolkodását, és amelynek parancsolatai (tanításai) alapján a napi rutint és az életüket vezérlő új csoportszabályokat fel lehet állítani. Ezeket az alapszabályokat pedig világosan és folyamatosan sulykolni kell.

3. Hiteles vezetőt a népnek!

- Nincsen jó szekta/csoport/gyülekezet pásztor vezető nélkül. Minekután a tagokat megfosztottuk eddigi világnézetüktől (és ebből kifolyólag részben személyiségüktől is) adni kell nekik egy vezetőt, akire felnézhetnek és követhetnek, aki képviseli az Ügyet.

• Szinte nincs az a sikeres vagy karizmatikus vezető vagy személy akinől le lennének mókás adomák vagy éppen tanulságos történetek. Ezek megfelelő arányú keverékéből és pátosszal való behintéséből keletkeznek a személyt körülvevő mítoszok. A csoport új/leendő tagja ezeket a többiektől hallva kevéssé fogja megkérdőjelezni őket, főleg ha sokszor hallja őket. Vallásos csoport esetén különösen ajánlott stratégia az illető sorsára és elrendeltetésére hivatkozni. (Már gyermek korában is tudta és egy felnőtt bölcsességével beszélt róla, hogy majd ő…)

• A vezető fontos szellemi/világnézeti/spirituális személyként (Isten vagy közvetítő) maga fogalmaz meg szabályokat alapelveket (vagy katekizmust) a csoport tagjai számára. Ezeket közzéteheti személyesen szóban, vagy írásban könyv vagy levelek formájában mint David Berg az Isten gyermekei nevű szervezet vezére.

4. Kötelezd el a tagokat az Ügy irányában!

Hogyan lehet elérni, hogy a tagok azt tegyék amit a vezetőjük akar, még akkor is, ha azok nem értenek vele egyet? Kis lépésekkel kell kezdeni, nem a nagy és ellenállást kiváltó követeléssel. Ebben a folyamatban remekül lehet építeni az emberek azon tulajdonságaira, hogy folyamatosan racionalizálnak.

• Ha az ügyünk/célunk nem áll közel a kiszemelt ember értékrendjéhez, akkor nem azonnal a csatlakozásra kell rábírni, épp ellenkezőleg. Keresni kell egy olyan pontot, célt, amely összeegyeztethető az illető véleményével. legjobb ha valamilyen általános szociális-környezeti ügyet választunk: egészséges környezet, gyűjtés a szegények javára, fiatalkorúak távol tartása a drogtól. Az ezzel való egyetértést viszonylag könnyű megnyerni, hiszen ki ne szeretne egészséges környezetben élni vagy ki ne szeretne magára a gyermekek nagylelkű védelmezőjeként tekinteni? (Főleg ha ez először csak egy kérőív kitöltése, vagy támogató matrica kiragasztásával elérhető, vagy csak egy rendezvényen való megjelenésen.)

• Ezzel két dolgot lehet elérni: 1.) a célszemély szimpatizál velünk és az ügyünkkel, hiszen mindenki jobban kedveli azok tárasaságát, akivel hasonló nézeteket vall (szeretjük körülvenni magunkat olyan emberekkel, akik megerősítik a világról alkotott képünket és a hitünket abban, hogy igazunk van). Illetve azt, hogy 2.) az illető megtette az első lépést az elköteleződés felé. Ez után lehet a következő szintre lépni.

• Most lehet előállni egy nagyobb kéréssel. Például kisebb összeg adományozására szólítjuk fel az illetőt. Lehet, hogy első hallásra a kiszemelt személy gondolkodóba esik, azonban mivel hogy korábban már hitet tett az ügy mellett (elmesélte a barátainak, látták a szomszédok a matricát a kocsiján) ezután nemet mondani furcsának hatna kifelé, és kellemetlen érzést keltene benne is ha visszakozni kezdene a kérés hallatán.

• Miért működik ez így? Azért mert az emberek alapvetően szeretnek határozottnak tűnni és tévedhetetlennek, ezért amikor önmagukhoz képest következetlenek (ilyen például ha be kell ismerni, hogy tévedtek) akkor egy elég kellemetlen érzés lesz úrrá rajtuk (ú.n. kognitív disszonancia) ezt pedig ésszerűsítéssel (racionalizálással) a lehet a legegyszerűbben feloldani.

• Legjobb (és egyik legáltalánosabb) példa erre a dohányzás. A leszokás helyett a dohányosok meggyőzik magukat, hogy miért is nem kéne leszokniuk.

“Ha Karcsi, Marcsi, Pisti és a háziorvosom is dohányzik, akkor nem is lehet annyira ártalmas”
“De ha leszokom, akkor meghízom”
- “De megnyugtat.”
- “Szabad ember vagyok, azt csinálok, amit akarok”
- “Nincs luxusautóm és yachtom, ennyit megengedhetek magamnak”

6. Tereld el a figyelmet a nemkívánatos dolgokról Ha mégis kétségei támadnak az illetőnek (ami az épeszűség jele), ezt még mindig el lehet nyomni. A szisztematikus, elemző és kritikus feldolgozást kitűnően megakadályozhatjuk a következőkkel:

• Ha nincsen egyedül, hanem folyamatosan vele van egy “megbízható” csoporttag, aki leköti a figyelmét, így nincsen lehetőség a csendre és gondolkodásra.

• Ha mindig van mit csinálnia: valamilyen tevékenység vagy munka, amely leköti a figyelmet (adománygyűjtés, plakátolás, főzés, szervezés). Ez lehetőleg legyen a csoport más tagjaival együtt végezhető, így közben a bevonódás is egyre erősebb lesz, az Ügy belsővé tétele pedig fokozatosan megy végbe.

• Szintén gátja a hatékony információfeldolgozásnak a zaj, zene, éneklés, tánc. Ugyanígy a böjtölés és a virrasztás is.